Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-337

337. országos ülés májas 5. 1871. 135 dését szükségesnek tartja, s igy ez épen ugy fennmarad, mint az eredetiben, mert birtokbiróságot nem akar adni azon helyeknek. De különben, a mi a meghatalmazást illeti: én részemről megengedem, sőt tudom, hogy törvényeinkben akadunk oly nemű meghatalmazásokra, minőkre Halmossy képviselő ur hivatkozott ; de azt is tudom, hogy azon fölhatalmazásokon kivül igen sok más hibákat is követtünk el, de azért sem az egyik, sem a másikból indokot venni arra nem lehet, hogy folyton több hibákat kövessünk el. Részemről, ha elvileg nem volnék is ellene, hogy ily meghatalmazást adjunk aminiszternek ily tárgyban, s hogy azt fölhatalmaz zuk arra, hogy tetszése szerinte egyik helyen osztogathasson bíróságokat, és kegyelmet gyakorolhasson, más helyen pedig ezt megtagadhassa : — azon tapasztalat, melyet aziránt tettem, hogy a minisztériumnak- mennyire nincsenek tisztult nézetei e dologban, eltiltana attól, hogy ez esetben a fölhatalmazást megadjam ; mert emlékeztetem a t. háznak tagjait, hogy épen a telekkönyvekre nézve mi történt. Először ugyanis a miniszter elfogadta azon álláspontot, hogy azok nem decentralisáltatnak. Azután a 25-ös bizottságban a miniszter proponálta, hogy decentralisáltasanak a járásbíróságokhoz. Néhány héttel később azt monda; hogy a decentralisatió lehetetlen ; ma fölhatalmaztatni kéri magát, hogy decentralisálhassa, és mi lehet ennek eredménye ? az, hogy négy öt hét múlva rájön, hogy nem jó a decentralisatió. A mai igéret által fölébreszti a községekben a reményt, és néhány hét múlva ezen reményökben csalatva fogják magukat érezni. (Tetszés a bal oldalon.) Ily ingadozás mellett fölhatalmazást adni a törvényhozás részéről, nagy könnyelműség lenne. Epén azért, ha máskor hajlandó volnék is a fölhatalmazást megadni : de épen ezen esetben, a hol egy hónap óta négyszer változott a minisztérium nézete, azt megadhatlannak tartom, (Helyeslés bal felől) és ezzel az országgyűlés tekintélyének is tartozni vélek. Én tehát nem bánom : méltóztassanak akár az egész szakaszt kihagyni, de a meghatalmazásra én nem szavazhatok. Ha kell valaminek történni: akkor egyedül Győrffy Gyula t. képviselőtársam módositványát fogadom el. (Helyeslés bal felől.) Máttyus Arisztid: Az ügy, mely fölött határozni hivatva vagyunk, oly fontos, hogy fölfogásom szerint minden képviselőnek kötelessége, tartózkodás nélkül mondani el véleményét. Én t. ház, pártolom a 25-jk §-t, azon módosítással, melyet Győrffy Gyula t. képviselőtársam ahoz tegnap tett, ma azonban módosított és visszavont, a mint t. i. Halmossy képviselő ur módositványát módosította. Más szavakkal: én óhajtom, hogy telekkönyvek állíttassanak föl oly járásbíróságokban, melyeknek ügyforgalma, lakosainak száma a fölállítást kívánatossá teszi. De nem akarom a járásbíróságot telekkönyvi hatósággal fölruházni ; hanem óhajtom, hogy a minisztérium egy törvényjavaslatban először terjessze elő azon járásbíróságok helyeit, melyekben a telekkönyvet életbe léptetni akarja, és kívánom, hogy az eljárás a 25. § értelmében történjék, vagyis a királyi törvényszékek gyakorolják a telekkönyvi hatóságot azon telekkönyvekre nézve is. Én ezt szükségesnek tartom azon hitel érdekében, melynek fölfogásom szerint: alapja a telekkönyv, az ingatlan hitel érdekében. Ha a telekkönyvek nem vezettetnek jól, akkor az ingatlan hitel soha sem fog megszilárdulni Magyarországon ; és ha az ingatlan hitel szilárd alapon feküdni nem, fog akkor azon vagyonosod ás, mely az ingatlan vagyon által éretik el, bekövetkezni nem fog. Eddig is elég szomorú következményeit érezzük annak, hogy a telekkönyvek az országban nem vezettetnek kellő pontossággal, és hogy az ingatlanok hitele alapján ügyleteket kötők nem bizhatnak teljesen a telekkönyvi ügyek menetében. Elég szomorú tapasztalataink vannak erre. — Meg kell tehát jól tontolnunk, hogy akarunk-e még tovább menni és akarjuk-e megengedni, hogy az ingatlan hitel jövőre még kevesebb biztosítékot nyújtson, mint eddig. Fölfogásom szerint, ha csak ugy íognak is a járásbíróságoknál a telekkönyvek rendeztetni, mint Halmossy képviselő ur indítványozta, mely indítvány ugy látszik, a kormány nézetével is megegyez; akkor bizonynyal be fog következni mitől félünk, hogy a telekkönyvek roszul íognak vezettetni, és hogy a Telekkönyvi hatóság nem fog kellően a telekkönyvi pátens szellemében gyakoroltatni; be fog következni azon sajnos esemény, hogy az ingatlan hitel még jobban meg fog ingattatni, mint az eddig történt. E tekintetben igen alapos indokokat hozott föl Dietrich képviselőtársam, és Halmossy képviselő ur azokat nem czáfolta meg. Azt monda Halmossy képviselő ur, hogy a birtokbiróság és a telekkönyvi hatóság közt nincs összeköttetés, és hogy törvényeinkből nem lehet kimagyarázni, hogy egyik a másikra támaszkodik, és hogy egyik a másik nélkül jól nem vitethetik. Az igaz, hogy törvényes összeköttetés nem létezik a birtokbiráskodás joga és a telekkönyvi hatóság gyakorlásának joga közt. Hanem, ha a t. képviselő ur a telekkönyvi bíráskodáshoz hozzáértőnek tartja magát, a mint tudom, hogy érti : akkor meg " fogja engedni, hogy a ki a birtokbiráskodásban I nem bír jártassággal : az a telekkönyvet sem