Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-336

IQg 336 országos ülés niáj»8 4. 1871. által nemcsak a pesti börzebiróság itél : hanem megengedtetik, hogy az országban mindenütt, hol gabonacsarnokok léteznek, ily természetű bíróságok főlállittathassanak; — ennélfogva nem tartom szükségesnek, hogy itt a királyi törvényszékeknél még ily külön kereskedői ülnökök rendszeresittessenek és igy a 8-ik §-t ezen szempontból elejtendőnek vélem. De másodszor, t. ház, nem tartom czélszerünek azt, hogy a kereskedői ülnökök minden királyi törvényszéknél alkalmaztassanak. Hisz maga a váltótörvény kimondotta, hogy az elnök köteles a fölött őrködni, nehogy a kereskedői ülnökök valamely tanácsban nagyobb számban legyenek jelen, mint a rendes birák. Ha a kereskedői ülnökökben keresték volna a fő garantiáb, nem mondták volna ki 184:0-ben azon tilalmat, melyet a jelenlegi javaslat is kimond, hogy ne legyen az ülésben több kereskedői ülnök, mint törvénytudó biró, sőt ellenkezőleg, hogy kevesebb legyen. Hajlandó vagyok megengedni, hogy nem fog minden királyi ^törvényszék székhelyén hiányozni a kellő képzettségű elem a kereskedelmi osztályból. Én tudom, és örömmel mondhatom, hogy az országnak nemcsak fővárosában, hanem a vidéki városokban is vannak kereskedők, kik képesek lennének arra, hogy nemcsak magasabb állami hivatalokban, nemcsak a képviselőházban, hanem a királyi curiánál is helyet foglaljanak. De azért, mert kivételesen vannak jeles kereskedők: abból nem következik, hogy mind a 134, vagy hány kir. törvényszék székhelyén föl fogunk ilyeket találni; sőt még ha lesznek is ily jeles qualificatióval biró kereskedők és kiválóbb emberek : nem következik, hogy idejöket — a mi nekik pénz — ingyen szolgálatra föl fogják ajánlani. A jelesebb kereskedők a mai időben a bankok, takarékpénztárak és más efféle vállalatoknál annyira igénybe vannak véve és pedig jövedelmező alkalmazással, hogy ingyenes kereskedői ülnökségre nem is fognak concurrálni, a kevésbbé kiválók pedig, nem kívánatos az igazság érdekében, hogy ott alkalmaztassanak. De nem czélszerü ezen intézkedést meghonosítani minden királyi törvényszéknél; mert ne méltóztassanak figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy az egyszerű, minden gyakorlatot nélkülöző, bármily becsületes kereskedő, szemben a tekintélyes, tudományos ós reméllem nagyon is jól megválogatott bírákkal, milyen helyzetben találja magát. Annak tekintélye, tudománya és auctoritása előtt talán minden elegendő alap nélkül is meg fog hajolni; és én attól félek, hogy a tekintélyes bíróval szemközt az egészen egyszerű, félénk polgár nem fogja mindig saját független meggyőződését követhetni; hanem fog csatlakozni talán azon nézethez, melyet egy tekintélyesebb referens mond, nem pedig azon nézethez, mely mellett az igazság áll, és igy talán az ő segélyével le fog szavaztatni az igazságos ügy. Azt tetszik mondani, hogy igy az esküdt-székeket sem lehet megalkotni. Bátor vagyok erre megjegyezni azt, hogy az esküdt nem köteles az indokolásra ; ő tisztán csak a maga lelkiismeretének sugallatát követi; ellenben egy törvényszéki bírótól azt követeljük, hogy ő a törvényből indokolja és alaposan támogassa véleményét; ott tehát arbitriumra támaszkodni nem lehet. De különben t. ház, ha az esküdteket egyedül csak a kereskedői osztályból akarnák előállítani, annak jövőt nem jósolnék. Az esküdtszéki institutió életképességgel bir akkor, ha az átalános polgári kötelezettség alapján fog szerveztetni, ha abban minden tisztességes férfi helyet foglalhat. És miképen szándékozik a jelen törvényjavaslat a kereskedelmi ülnököket kiszemelni ? Itt van először említve a kereskedelmi kamara. Az nem foglalja magában az összes polgárságot, hanem csak a kereskedőket és iparosokat, a kiket nagy erőszakkal lehet a kereskedelmi kamarákba bevonni ; mert azok ellen, fájdalom, elfogoltság miatt, nagy a resensus. Ott, a hol nincs kereskedelmi kamara, de van kereskedelmi testület : ne méltóztassanak ily valami nagyszerű testületet gondolni, ily testület tiz tagból is állhat, ezen testület már qualifieálva lenne törvényszéki ülnök választására. Hogy ha ily testület sem léteznék, a törvényszékre bízatnék a választás, vagyis a törvényszék magát czélszerüleg kiegészítené, az ülnököket maga választaná. Én tehát mindezeknél fogva a kereskedelmi ülnökségi intézmény behozatalát a czélszerüség szempontjából nem pártolhatom. Végűi harmadszor, a mire a hazának becses figyelmét kiválólag felhívni bátorkodom : az, hogy ezen 8. §. megváltoztatná és pedig több szakaszában a birói gyakorlatról szóló törvényczikket, és annak különösen azon szakaszát, a melyre különösen nagy súlyt fektetett a ház, pártkülönbség nélkül. Jelesül az 1869. IV. törvényezikk 3. §-a azt mondja: „az illető bírákat az igazságügyminiszter ellenjegyzése mellett a király nevezi ki. Igaz, hogy a kereskedelmi ülnök gramniatice nem itélő biró, hanem itélő ülnök. Köszönöm alásan. Én inkább oda engedem neki a czimet; de óvassék meg a lényeg. Ha egyszer az egész nemzettől el méltóztattak vonni azon jogot, hogy a bírákat választ-