Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.
Ülésnapok - 1869-335
Sí-5. országos ülés május 3. 1871. 91 mányos szempontból nem kell kívánni, hogy a biró tovább menjen a czikk szerzőjének kipuhatolásánál, mint azon lépésig, hogy a szerkesztőt komolyan fölszólítsa a szerzőnek megnevezésére; mert ha a biró ezzel be nem éri: a zaklatásnak, házkutatásoknak és különféle nyomozásoknak, miket pedig én épen az irodalom szabad mozgásának érdekében mellőztetni szeretnék, nyitunk tág tért. Az az egyén, a ki a bíróság felszólítására meg nem nevezi a szerzőt: szerintem makacs; az a szerkesztő, a ki ezt nem teljesiti: tartozik minden körülmények közt a felelősséget magára vállalni; ha utóbb meggondolja magát és meg akarja nevezni a szerzőt, ezt teheti, és ekkor bizonyára az ellen fog megindittatni a per; de azon perezben, melyben megtagadja a szerzőnek megnevesését, ő felelős. Ez eset bekövetkezett. Miletiesnek még mindig fenn van hagyva, szabadságában áll a ezikk szerzőjét megnevezni; ha ezt tenni nem fogja, akkor az eljárás ellene törvényesen indíttatik meg. Miután t. képviselőház, oly hosszura nyúlt a vita, nem emeltem volna szót; de az elmondottaknál fogva méltóztatnak látni, hogy én igen fontosnak tekintem azt, hogy valahára a t. képviselőház nem határozatilag, nem talán hozandó törvény által, de épen a gyakorlatból merített tapasztalatok utján fogadjon el egy egyöntetű eljárási módszert a mentelmi kérdés gyakorlati megoldásánál, az immunitási jog alkalmazásánál ; mert azt hiszem, igen rósz benyomást fog tenni az egész országra, ha sürün fognak ismétlődni oly esetek, mint a mai, hol az ország integritásának kérdése, hol a haza iránti jogok és kötelességek mikénti magyarázása, azoknak határa a jobb, a bal oldal és a 48-as párt részéről, amint nevezni szokták magukat, ventillatió alá jön. Az alkotmányos polgárnak a haza iránti szent jogait itt vita alá venni és azt egyik véleménye szerint ezen jogokat respectáltattaknak, a másik véleménye szerint pedig megsértetteknek mondani ki nyilvánosan : vélekedésem szerint a képviselőház méltóságához nem illik. Nem illik szerintem azt tenni, hogy a fölött vitatkozzunk: ,,mi a hazaárulás, mi nem?" (Egy hang: De igen!) Ezt akartam én mondani, és az a képviselő ur, ki azt mondja, hogy igen: vagy engem értett félre, vagy nem igen helyesen méltóztatik azt mondani akarni, hogy itt e házban csakugyan a legszentebb hazafiúi kötelességek mértékét vitatkozás alá venni és azt pro vagy contra magyarázni helyes. Ennek alapján, én a jelen esetben politikai indokból, habár elismerem, hogy a törvényes tekintetben elég van téve a ház által tehető követeléseknek: politikai indokból nem fogom a kiadást megszavazni. (Élénk helyeslés.) Tisza Kálmán: T. képviselőház! Én igen röviden és igen egyszerűen a jelen esethez kívánok szólani, érintetlenül hagyva most azon, bár szerintem fő fontosságú nézeteket, melyek itt egyik másik oldalról egyátalában az immunitási jogról és annak gyakorlati módjáról elmondattak. (Halljuk!) A jelen esetben arra alapítja kérését az ügyész, és arra alapítja véleményét a mentelmi bizottság, hogy Miletics a felelősséget azon czikkért, melynek szerzőjét meg nem nevezte : elvállalta. Ez az irományok szerint a tényálladékkal ellenkezik; mert Miletics azt mondotta, hogy rendszerint el szokta vállalni a felelősséget, kivévén, ha azt az illető iró önkényesen magára vállalj aj; a jelen esetre nézve pedig, hogy e tekintetben nyilatkozhassak, kéri magával a vádpontokat közöltetni. Ez tehát nem elvállalása a felelősségnek, hanem egy kérés intézése a bírósághoz az iránt, hogy neki adassék meg azon mód, melynek megadása után nyilatkozhassak. Ez az »első ok, a miért én a mentelmi bizottság véleményét el nem fogadhatom. A másik ok pedig az: mivel a bíróság Miletics Szvetozárnak kérését megtagadta, a mely kérés megtagadására, hogy a törvény által lett volna kötelezve, én legalább nem tudom, és azt hiszem, hogy nincs is kötelezve, melynek megadása tehát nagyrészt a biró belátásától függött. Azon körülményben tehát, hogy ilyen egyszerű kérés megtagadtatott: látom a zaklatást; mert ez nem egyéb, mint megtagadván tőle a lehetőséget, hogy nyilatkozhassak az iránt: elvállalja-e a felelősséget, vagy el fogja-e vállalni maga a szerzői erőszakosan az ő nyakára hárítani a felelősséget, {Ugy van!) Minthogy tehát egy felől az egyik állítás, magok az okmányok szerint alaptalan, és minthogy másodszor abban, hogy a törvényszék megtagadta neki azon módot, melyet kért a maga számára, hogy nyilatkozhassak, zaklatást látok: ennélfogva a kiadatás ellen vagyok. Paczolay Jánosi: T. ház! (Zaj. Szavazzunk!) Törvényesség tekintetében tökéletesen ugy áll a dolog, a mint azt az előttem szóló Máttyus Arisztid képviselő ur kifejtette. Mert ha odáig ment volna a bíróság, mint azt előttem szóló Tisza Kálmán képviselő ur emiitette : már akkor tovább ment volna, mint szabad lett volna; mert a vádpontokat senkivel sem szabad közölni addig, mig vád alá nem helyeztetik: a vádpontok csak azzal közölhetők, a törvény és törvényes gyakorlat szerint, ki vád alá helyeztetett. Ez annyira bevett gyakorlat, hogy ha ezt megváltoztatni akarnók, mindig a vizsgáló 12*
