Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-314
84 314. országos ülés márezias 20 1871. monyi Ernő t. képviselőtársam határozottan kijelentette, hogy bele kellett volna menni a háborúba : mondta ezt daczára annak, hogy azt láttuk, hogy e házban alig van valaki, a ki bele akart volna menni, és daczára annak, hogy a házon kivül sincs párt, a mely a háborúba akart volna menni. Ily körülmények között azt hiszem, méltán kérdezhetem, hogy vajon ez-e a helyes politika, melylyel Simonyi Ernő nézete szerint alkotmányos országban még a közvélemény ellenére is kormányozni lehetne ? (Fölkiáltások : Ez nem személyes kérdés, sem saját szavainak magyarázata.) A mi pedig azt illeti, hogy én a franczia nemzetet félóráig ócsároltam volna, erre azt mondhatom, hogy én ócsárlásnak nem tarthatom azt, ha azt mondom, hogy gloire és katonai hiúság utáni kapkodás volt az, mi a franczia geniust békóban tartotta, és én nem tudom : megrovást érdemlek-e azért, hogy a lovagiaskodást, melynek igenis van értelme a magán életben ; én a politikai téren ily válságos körülmények között nem helyezem a hazafiság és eszélyesség szempontja elé. (Helyeslés jobbról.) Kérdem, mióta nem szabad a törvényhozó testületben a történelem tanulságát nyíltan leolvasni 1 mióta nem szabad, — ha az ember hozzáteszi, hogy kegyelettel van a franczia özvegyek és árvák könyei iránt, — mióta nem szabad egyátalán véve kimondani oly tanúságot, melyből okulhat nemcsak a franczia nemzet, hanem mi is tanulságot meríthetünk, azon véres de megdönthetlen tanúságot, hogy az erő kifejtésére, az életrevalóságra, a szabadságra nincs más ut, mint az ember emancipatiója a nevelés által. (Helyeslés.) Ezt mondtam, és midőn ezt mondtam, nem ócsároltam a franczia nemzetet, hanem csak azt jelentettem ki, a mit a francziák saját nagy gondolkodóinak egyike, Jules Simon kijelentett; Szavaim a gloire megrovása volt. (Helyeslés.) Zlinszky György : Nem szólaltam volna föl személyes kérdésben, ha Schvarcz Gyula barátom nem szólalt volna föl ; de mivel mi egy hajóban evezünk, kénytelen vagyok én is fölszóllalni. (Halljuk!) Hogy nem vagyok azon érzékenykedők közül való, kik ha a képviselőházban neveikkel valami szó összeköttetésbe hozatik : tüstént följajdulnak, és fölszólalnak, ennek bizonyságát adtam akkor, midőn Helfy az én szavaimért tette felelőssé Tisza Kálmánt, félremagyarázván az én szavaimat. Még akkor sem szólaltam föl, midőn Tisza Kálmán följogosítva érezte magát engem a baloldalról excommunicálni. (Jobb felől derültség . Halljuk!) Nem szólaltam föl; mert tudom, hogy Helfy barátom a felelősséget ugy értette, és azért szól mindenhez, mert azt gondolja, hogy az ő szavaiért is más vállal felelősséget. Én azonban azt tartom, hogy mindenki maga felelős beszédjeért. Én is a magam felelősségére beszélek; de miután ma ismét félremagyarázta beszédemet, és a beteg oroszlánról beszélt, nehogy azt gondolja, hogy én is olyan oroszlán vagyok, kit minden négy láb magasságnyi ember megrúghat, (Jobb felől derültség: Halljuk!) csakis szavaimat akarom megmagyarázni. (Halljuk!) Én nem a civilisatió, hanem az álcivilisatió ellen beszéltem, valamint Schvarcz Gyula sem a franczia nemzet ellen beszélt : ő beszélt a mont-martrei emberek gloire-ja ellen, én pedig beszéltem a „neue Welt" és „Orpheum i '-féle civilisatió ellen. (Helyeslés! Ugy van! Ugy van!) Tisza Kálmán: Csak egy pár szót vagyok kénytelen arra nézve mondani, mit előttem szólott képviselő ur reám vonatkozólag előadott. (Halljuk!) Helfy Ignácz: Személyes kérdésben? Tisza Kálmán: Ha szives lesz meghallgatni, meg fogja tudni, hogy igen. Helfy Ignácz: Azt meg kell mondani. Tisza Kálmán: Melyik szabály értelmében 1 Kérem az elnök urat, tessék rendet csinálni. (Helyeslés! Halljuk!) Elnök: Kérem ne tessék a szólót félbeszakítani. Tisza Kálmán: Hivatkozom a ház naplójára, mely bizonyítja, hogy azon alkalommal, melyet előttem szólott képviselő ur fölemlített, nem azt mondottam, hogy ő a baloldalhoz, nem azt, hogy az ellenzékhez nem tartozik; hanem mondottam azt, hogy azon párthoz, melyhez én tartozom, ő nem tartozik. Ez pedig nagyon különbözik attól, mit előttem szólott mondott; mert lehet valaki az ellenzék tagja, anélkül, hogy az ellenzék épen egyik részének tagja legyen, és, hogy csakugyan igazam volt, arról meggyőződhetik mindenki, ki a balközépi kör tagjainak névlajstromát megtekinti, a melyből az előttem szólott nevét már hónapok előtt kitörőitette. Elnök.' T. ház! a vita be van fejezve, az indítványozót illeti a szó. (Halljuk.') Irányi Dániel: Bocsánatot kérek t. ház! hogy ismét igénybe veszem becses figyelmét. Nem tenném, ismerve az idő drágaságát, ha részint a tárgy fontossága, részint azon körülmény nem kényszerítene, hogy vannak még oly állitások, melyeket barátaim czáfolatlanul hagytak, és melyeket észrevétel nélkül hagynom nem lehet. Yannak t. ház, kik ezen egész vitát nem óhajtották. (Halljuk!) Tisza Kálmán tisztelt barátom, midőn ezen nézetet kifejezte : okul azt
