Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-313

313. országos ülés márczius 19. 1B71| 69 képviselő ur, nem mondom, hogy maga kezdemé­nyezett y de melynek iránylatához csatlakozott, akár a jogot, akár az erőt szaporítaná: kész len­nék szívesen én is azt elfogadni. De teszi egészen az ellenkezőt. Egy állam, mely arról gondosko­dik, hogy magát védelmezni képes legyen és a mellett nem kihivó, hanem nyugodt, a jó viszonyt nemcsak elfogadó, de fölkereső politikát követ : az adott alkalommal már magában ezen politi­kájában találja jövendő szövetségesét is; mert a ki elég erős megvédeni magát, de nem hí ki senkit: annak szövetségese lesz ; az pedig, ki talán még ha erővel nem rendelkezik is : kihivó politi­kát űz, még akkor is, ha erővel birna, csak izo­lálásnak nézhet eléje s a legjobb eredménynek is egész felelősségét csak maga kénytelen elvál­lalni. (Tetszés.) Még inkább áll ez t. ház, fölfogásom sze­rint, minálunk. Monarchiánkban, hol különböző elemek léteznek, alig lehet egy oly harczot kép­zelni, melyet egyforma tűzzel, lélekkel vigyen mindezen különböző elem; de meg vagyok győ­ződve arról, hogy valahányszor egy ily harcz a monarchia föntartása végett lenne provocálva: egyesíteni fogna az minden elemet, és vajmi cse­kély lenne azok száma, kik különálló, részt nem vevő állást fognának azzal szemben elfoglalni. Ez esetben még ezek is el fognának sodortatni a többi által; (Élénk helyeslés.) s meg vagyok győ­ződve arról, hogy sem barátaink, sem elleneink nem gyanítják azon erőt, melyet ezen monarchia ki fog fejteni akkor : ha életkérdéseiben, vagy biztonságában fogna megtámadtatni. (Hosszas tet­szés.) De másrészt meg vagyok győződve arról is, hogy igenis, nagy lenne azok száma, a kik ily háború esetében magokat visszatartanák akkor, ha azokhoz, kiknek, mint mondom, lehetnek ily külön fölfogásu érdekeik, csatlakoznának mind­azok is, kik minden kormánytól és jogosan első kötelességeként azt követelik, hogy a békét biz­tosítsa, mely az államok jólétének és fölvirágzá­sának alapja. (Elénk tetszés.) Ez azon politika iránya, melyet a kormány követett, és ezzel szemben azt gondolom, bát­ran kérhetem a t. házat, hogy a határozati ja­vaslatot félretenni méltóztassék. (Élénk zajos he­lyesléseit. Fölkiáltások: Szavazzunk!) Berzenczey László: Jelentem, hogy én akarok a tárgyhoz szólani. Az idő elmúlt, azért kérem az elnök urat, méltóztassék a tár­gyalást holnapra halasztani. (Halljuk! Zaj.) Én nem is beszélnék, ha Schvarcz Gyula nem beszél, és nem mond olyanokat, miket én hallgatással nem mellőzhetek. (Tartós zaj.) Elnök: T. ház! 11 órakor kezdtük az ülést; a tárgy sürgős, talán lehetne ma folytatni. {Fölhiáltások: Ma!) Berzenczey László: Két óra rég el­múlt, és ez nem budget-tárgyalás, de nézetem szerint elég nevezetes tárgy arra nézve, hogy bőven tárgyaltassék: hogy ne legyen az a véle­mény rólunk, hogy mi nem érezzük Francziaor­szág megaláztatását, nem érezünk fájdalmat akkor, mikor mi legjobban tudtuk, hogy mi a megaláztatás, mikor 1848-és 49- után el voltunk esve. Nem akarom, hogy érezzék azt a fájdal­mat, melyet mi éreztünk akkor, mikor azt mond­ták: a szabadság le van verve, az európai sza­badságügy vesztett vele; de nem az európ ai egyensúly. Es mint fájt, mikor azt mondták : „ti nem sokat lendítettetek a szabadságon, az nem tesz sem többet, sem kevesebbet, hogy van-e magyar nemzet, vagy nincs. Ez fájt igazán. Ha­nem hogy mi, magyar képviselők, kik a képvi­selőházban vagyunk, holmi „jól esett/­' „ugy kellett neki", „haszontalanul viselte magát", „tudatlan", „gyáva" „demoralisált nép", (Fölki­áltás hal felöl: Igaz!) ily szavakkal illessük őket, azt nem helyeselhetem. És azt hiszem, Schvarcz Gyula t. képviselő ur beszédével oly veres sast érdemelt ki Bismarcktól, amilyet még senkinek nem adott. (Derültség.) Bámulom azon német iskolai bölcseséget, és azt hiszem, hogy paedagogiai dicsőségével megmentette volna Francziaországot. Jókay t. képviselőtársam itt előhozta,hogy ő nem kíván semminemű aleluját, nem kívánja, hogy hosannát énekeljünk a poroszoknak; de az­után előáll és el mondja : hogy tanult a porosz, hogy verte meg a francziát tudománynyal, eké­vel és fegyverrel. Ez nagyon helyes, hanem méltóztassanak megengedni: én csodálom, hogy az az ember, a kinek oly nagy tudomány-tárháza van, nem tu­ott egy árva szót is a franczia nép mellett szólani. Mert a ki dicséri a győzőt, az a legyőzött­nek rovására történik mindig, és mikor a győ­zőre ezeket mondjuk : akkor csak egy kis tömjén­füst kell hozzá és elénekelhetjük „Wo bist du deutsches Vaterland" ? és akkor még csak ez van hátra, és hogy ezt a mai szent vasárnapon nem tették, valóban csodálkozom. (Derültség.) Én jól értem, hogy Magyarországnak és kor­mányának ilyen politikát kellett követni, azt tö­kéletesen érzem, semmit sem szólok ellene; föl­szólalok egyedül azért, hogy mit gondolnak ró­lunk, mikor ilyeneket mondunk? Mindkét oldalról mondattak ugyan ily dol­gok ; de ez az egyetértés bensőleg nincs meg. Azon az oldalon az mondatott, hogy ez föntartja Ausztriát; ezen oldalról pedig az, hogy ez meg­buktatja Ausztriát; ott azért helyeslik a követett politikát, mert azt mondják: ez megtartja Ausz­triát ; itt meg azért: mert azt hiszik, hogy igy

Next

/
Thumbnails
Contents