Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-313

54 313. országot ülés márciius 19. 1871. vonatkozólag beny ujtatott, magam is aláirtam, s mert az egy oldalról oly érvekkel támadtatott meg, melyek meggyőződésem szerint nem állanak, s indokainkat némileg félremagyarázzák. Épen azért, mert ezen kényes ügyben felszólalni kénytelen vagyok: kérem mindenekelőtt a tisztelt házat, lenue irántam némi elnézéssel, türelemmel; mert meglehet, hogy itt-ott épen azért, mert a magyar nyelvnek gyakorlati birtokában annyira nem vagyok, hosszabb leendek, mint óhajtásom lenne. (Halljuk! hulljuk!) Mindenekelőtt t. ház, szükséges kijelölnöm álláspontomat azért, hogy indokoljam fellépésemet ezen ügyben. En t. ház, a porosz-franezia háború kezdete óta, mindig a beavatkozási politika mellett voltam : voltam azon okból, mert én is ugy, mint talán bárki, lehetségesnek tartottam a porosz, illetőleg német fegyverek győzelmét, kezdettől fogva, lehetségesnek tartottam Sedanig; azután pedig épen bizonyosnak tartottam azt. Ezen győzelmet pedig Európára, különösen hazánkra, és még különösebben a magyar-román nemzetre nézve^ nagy calamitásnak tartottam. En nem voltam, s nem is lehettem oly pessimista, hogy mindjárt eleinte is hittem volna, miszerint monarchiánk teljes erővel való föllépése által, ama calamitás megakadályozható nem lett volna. Megengedi a t. ház, hogy ezen themát ez alkalommal ne feszegessem ; de annyit mégis megjegyzek, mit a hírlapok utján és magánkörökben mindig kijelentettem : hogy nem volt, és nehezen lesz háború, melyben a román nép, a román katona, a magyar mellett oly lelkesüléssel ment volna a harczba, mint ebbe. Hozzá adom azt, hogy akármint tekinthet egyik-másik bennünket, illetőleg a román értelmiséget a magyar nemzet ellenségének, ez nem áll. En péld.t. házasokkal jobban, sokkal őszintébben szeretem nemzetemet, semhogy ne szeressem a magyar nemzetet is ; (Helyeslés.) és ez onnan ered, mert megvagyok győződve, hogy nemzetemnek jövője nincs a magyar nemzet nélkül s megfordítva. (Helyeslés és tetszésnyilatkozatok hal felől.) Bár csak a magyar nemzet intelligentiája is igy volna meggyőződve ! (Felkiáltások : a szélső bal felől : Helyes !) A második, a mit előrebocsátani akarok, egy megjegyzésem arra nézve, a mit tisztelt képviselőtársam Tisza Kálmán vitatott. Tisza Kálmán képviselő urazt tartja, hogy nem üdvös, nem hasznos ezen kérdésnek vitatása: mert habár okot nem szolgáltat az ellenségnek, de ürügyet szolgáltat. Ha ez állana, akkor igazán megvallom, hogy nem lehetne helyesen indokolni fellépésünket; de én azt tartom, hogy ez nem áll. T. ház ! Ha csak ürügyről van sző, én azt hiszem, hogy nagyon miserabilis lenne az a diplomatia, a mely ürügyet keresne és nem találna mindenütt. Nincs a világon könynyebb, mint ürügyet találni. Tehát ha arról van szó, hogy azért ne szóljunk ezen kérdéshez, hogy ürügyet ne szolgáltassunk, akkor semmiről sem lehetne szólani; sőt talán a hallgatás is ürügyül szolgálna. — Ha ürügyről van szó, ezt könnyen lehet találni; hiszen csak most a napokban olvastuk a „Norddeutsche allgemeine Zeitung"-ban , miként támadják meg Poroszországban Dániát, azért, mert ott egy röpirat jelent meg, a mely Poroszország eljárását Francziaország irányában kárhoztatja; és ezért fenyegetik Dániát-, Hiszen ha arról volna szó, hogy semmi olyat se tegyünk, a mi ürügyet szolgáltathatna, akkor nem volna jobb, mint lefeküdni és aludni, — de talán még ez is ürügyet szolgáltatna. Nem ürügyről lehet tehát szó, hanem arról, hogy gyengeséget ne matassunk : én pedig azt hiszem, hogy a kormány, illetőleg diplomatiánk gyengeséget mutatott, ós ezáltal provocálta az netaláni ellenségeinket, s veszélyeztette az országot. Ezeket elörebocsátva, már most bátor leszek diplomatiánkről, illetőleg külügyi politikánkról szólani. Azt hiszem t. ház, hogy diplomaticusoknak, illetőleg külügyi politikusoknak feladata nem lehet más, mint őrködni, hogy a szomszédok olyasmit ne tegyenek, vagy oly előkészületekbe ne bocsátkozzanak, oly intézkedéseket ne tegyenek,melyek által nemcsak állami létünk, de főczélunk is veszélyeztetve lenne, és azt hiszem, ezen politikát kitelhetőleg fegyveres erővel is kell támogatni mindenesetben minden körülmények között. Itt csak mellesleg említem föl, hogy én az állami czél alatt nem érthetek mást, mint a népnek kifejlődését, jólétét, ós azért az állam, mely ezt a czélt nem követi, szerintem nem érdemli meg a fönállást. Már most ezen föladattal szemközt hogyan viselte magát a kormány ? Nem fogom itt az eljárást és tényeket elősorolni, mert úgyis mindnyájan tudjuk; hanem azon érveket fogom megvizsgálni, melyek előhozattak, ama politika támogatására és védelmére. Tisztelt Jókai képviselő ur, és Tisza Kálmán képviselőtársunk a szoros neutralitás föntartásáért a kormányt védelmezik, és azt állítják, hogy szón neutralitás minden körülmények közt föntartandó. Én t. ház, azt gondolom, hogy Simonyi Ernő képviselőtársunk tegnap megmutatta, hogy még a szoros neutralitás sem tartatott fön, és itt-ott — a hol lehetett, ugy, hogy a világ ne lássa, bizony szépen kedveztek, az egyik félnek egyik másik esetben: nevezetesen azon 3000 vaggonnal, stb. En azt gondolom, hogy at. ház emlékezni fog a többi közt, a múlt szeptemberben