Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-312

52 312. országos ülés márczius 18. 1371. lyenek forognak ma a külügyi téren, ott egyet­len egy van, a minek bennünket vezetni szabad : és ez Magyarország érdeke. (Igás! Tetszés.) És éa, ha ezen érdek kivánja, kész vagyok meg­küzdeni azzal, kihez szivem vonz, és kész va­gyok keblemre ölelni azt, akit gyűlölők. (Élénk helyeslés,) Én, t. ház, amint a viszonyok ma állanak, azt tartom, hogy nekünk két föladatunk van; egyik föladat: határozottan kimutatni tettel és szóval, hogy mi nem akarunk senki ügyeibe sem. avatkozni, hogy mi békét akarunk; a másik föladat: minden utón és módon gyűjteni erőt, gyűjteni annyi erőt, hogy ha mégis bonyodalmak jönnének, egyfelől számithassanak mások ránk, de másfelől számithassunk mi magunkra : hogy érezzük azt, hogy mi nem akarunk ugyan bántani senkit, de jaj lesz annak, a ki minket bántani akar. (Helyeslés.) Ezt tartom én kettős föladatunknak; és éppen azért, bármint sajnáljam is némely részben azokat, mik történtek : a követett eljárást he­lyeslem, pártolom ; és a mennyiben egyes képvi­selőt illethet, azért szívesen el is vállalom a fe­lelősséget : csak azt kívánom, hogy a külügyi bonyodalmakkal szemben jövőre is ezen észszerű és okos politikát kövessük, kirekesztve természe­tesen azon ingadozásokat és oldalugrásokat, me­lyeket beszédem elején jeleztem. De kívánom to­vábbá, hogy mig e tekintetben azon nyomon haladunk, melyen kormányunk eddig haladott, és melyről azon ugrándozások, hogy le nem té­ríthetnek, — én legalább elismerem, hogy nagy érdeme van ebben hazai kormányunknak — ad­dig a másik irányban tegyünk többet, mint ed­dig tettünk. Lehetetlen, t. ház, hogy midőn erről van szó, csak egy pár szóval ne érintsem helyzetün­ket. (Halljuk! Halljuk!) En megengedem, hogy igazságuk lehet azok­nak, kik azt mondták és mondják, hogy sokkal nagyobb lesz a mi biztosságunk, ha nem ál­lunk magunkra hagyatva. A két birodalom ereje, Ausztriáé és Magyarországé az, a mire támasz­kodnunk kell — s bár minden viszonyok között állami szempontból sajnálnom kellene is a tett intézkedéseket: ha az eredmény biztositékát lát­nám, egy ideig, talán a veszélyes körülmények elmultáig : hallgatni tudnék szivem legmelegebb óhaja ellenére is. De, uraim, gondoljuk meg azt, hogy mig a jól egymáshoz tapadt fedelet, legyen az kicsiny vagy nagy, a legnagyobb zivatar is megkíméli: addig a bomladozni kezdő fedelet egy kis szél is széjjel fogja lökni. S ha ezt meggondoljuk, nézzünk széjjel: mik történnek Ausztriában. Nem mondom, — távol legyen tőlem, hogy mondjam, hogy csak óhajtsuk is, — hogy azok, a mik: ott történnek, egy szomorú katastrophára vezessenek; de ha azt óhajtanunk nem szabad, nem szabad előtte szemünket sem behunyni. És én arra kérek mindenkit e házban, hogy mél­tóztassanak, miként mondám, oda hatni : hogy egyfelől a külügyekkel szemben kövessük azon óvatosságot, a melyet eddig követtünk, nem adva alkalmat arra, hogy valaki belénk kössön; de másfelől arra is kérem, hogy tekintettel arra, amit most mondtam, tegyünk meg mindent, hogy ha a veszély perczei bekövetkeznének, ezen ország: a magyar király, a magyar birodalom oly erőben álljon, hogy számolni kelljen vele barát­nak és ellenségének, hogy, miként mondám,nyu­galommal, határozottan elmondhassuk; mi nem bántunk senkit, de a ki minket megtámad, azt véres fejjel kergetjük vissza a határon. (Atalános élénk helyeslés.) Ivánka Imre: T. ház! (Zaj.) Nagyon rövid leszek. Tisza Kálmán t. barátomnak elő­adása után szónokolni akarni, igen fölöslegesnek tartom, csak Simonyi Ernő t. barátomnak föl­szólitására tartozom egy cadentiával, s ezt dentiát fogom megadni. (Halljuk!) Ö roszalta azt, hogy a német császárság elismertetett, mig el­lenben a franczia köztársaság nem ismertetett el: csak erre akarok választ adni, mert fölszó­lított reá. A porosz király akkor proclamáltatott né­met császárrá, mikor arra az összes német feje­delmek és az összes német országgyűlések és a szabad városok által fölszólítva volt. A német parlament kimondása most utólagosan csak for­malitás lesz. A franczia respublika ma sincs megalakulva, legalább az én fölfogásom szerint: törvényesen ma sem existál. Három dynastia most is küzd egymás elle­nében, és a vörösek, a kik mindig ós mindenütt a reactio eszközéül használtatják föl magukat, aligha nem oda fognak működni, hogy nem lesz belőle semmi sem ; tehát csak akkor fogja Ma­gyarország és Ausztria elismerhetni a franczia respublikát: ha az megalkotta magát. (Helyeslés.) Ez a eadentia. Elnök: T. ház ! Az idő messze haladt, hanem dolgunk s teendőnk mégis sürgős marad, ennélfogva fölkérem a ház beleegyezését arra, hogy kivételesen engedje meg, miszerint holnap 11 órára ülést hirdethessek. (Helyeslés.) Tehát í holnap 11 órakor tartandó ülésben napirenden j egyedül a mai tárgy leend. | Az ülés végződik d. u. 2*1% órákor.

Next

/
Thumbnails
Contents