Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-312

312. országos ölés márczius 18, 1871. 49 voltak, hogy nem voltak képesek előre haladni, és az offensivát csak akkor vették föl, mikor Németországból uj erőt kaptak. Ekkor ment 20,—30,0000-nyi hadsereg Erancziaországba, a kiknek segítségével verték le a poroszok a párisi hadsereget. És ezen seregek leveréséhez, vala mint Paris ostromlásához mi is járultunk az által, hogy 3000 kocsival előmozdítottuk a poroszok szállításait. A mint mondám t. ház, én nem voltam elkészülve arra, hogy ezen vita ma megtörténjék, (Derültség a jobb oldalon.) és azért némely más észrevételeket, melyeket még talán megtettem volna, ha rendezhettem volna gondolataimat, most kénytelen leszek elhallgatni. Hanem azt hiszem, eleget hoztam föl arra, hogy kimutassam, hogy miért nem vagyok megelégedve az osztrák-magyar monarchia külügyeinek vezetésével; eleget mondottam ugy hiszem arra, hogy indokolva legyen azon szavazatom, hogy én a 23 millió forintot megtagadom. (Egy hang: Nem lehet megtagadni.) Nem állítom ezzel, hogy többségben leszek, de ha megszavazhatom, akkor meg is tagadhatom. (Helyeslés a szélső balon) Tisza Kálmán: T. képviselőház! (Halljuk!) Egyátalában nem lehet hivatásom a kormány politikáját mint ilyet védelmezni, és még kevésbbé tartom hivatásomnak, hogy épen a közös külügyminiszter politikáját és eljárásait védelmezzem. Mert mellesleg megjegyzem, az ő eljárásában én is hibát látok nagyon sokat, csakhogy sok tekintetben ellenkező irányban hibáztatom, mint az előttem szólott képviselő ur. Hibáztatom igenis azért, hogy akkor, mikor néki az ország kimondott semlegességi szándékával szemben csendesen kellett volna magát tartania: fészkelődött, nem nyugodhatott, hanem mozgott és igy eompromittálta magát és az ország tekintélyét. Tehát, a miért én hibáztatom, megvallva egyenesen az, hogy nagyon is sokat tett azon irányban, melyet az előttem szóló általa követtetni akart. Mert én részemről nem azt tartom az ő föladatának, hogy midőn az ország semlegességet akar, ő nem tudván megállani ezen téren, föllépéseivel és indokolatlan követeléseivel az országot háborúba keverje; hanem azt tartottam volna kötelességének, hogy magát visszahúzva viselje; és ha ezt teszi, akkor a mellett, bogy föntartja a békét, megmenti az állam méltóságát is. Mig igy a békét, igaz, föntartotta, mert még sem lehetett neki az országot akarata ellen háborúba -vinni; de tagadhatlan: tekintélyének, méltóságának ártott, mert megkisérlette befolyást gyakorolni, és midőn nem hallgattak rá, igen szépen zsebre tette a gyalázatot. KÉPT BT. NAPLÓ 18*| XT. Ez az, a mit én hibáztatok. Es részemről, nincs tudomásom arról, mit az előttem szóló képviselő ur mondott: hogy Oroszország eltiltotta Ausztria-Magyarországnak a francziáknak segélyére menni; de megengedjen az előttem szólott képviselő ur, én legalább oly gyenge, oly vékony alapon, egy, hazámra nézve oly meggyalázó helyzetet, mint ez volna, mint igazságot, nem hirdetnék. Mert minő alapra állította mondását % Arra, hogy egy megszorult, egy bajban levő kormánytag Francziaországban miként panaszkodott szóbeszédben az angol követnek. De engedelmet kérek, nem akarom megsérteni sem a minisztert, sem az angol követet, ki ezt referálta, sőt az utóbbi talán kötelességét is teljesítette, mert ugy látszik, a diplomatiának egyik főfeladata: pletykákat terjeszteni — ily dolgok jellemzésére nem lehet más szót használni, de ily pletykákon alapuló híreket, gyalázatot, én terjeszteni nem fognék. Engem megnyugtat e tekintetben az, hogy mely párt volt az Magyarországon, és mely párt volt Bécsben, mert hiszen Magyarországon nem igen nyilvánult, ha létezett is, — a melyik a háború elején akarta, hogy a háborúba belemenjünk. Talán a muszka ellenes, a szabadgondolkodásu párt ? Nem ! Éppen azon párt volt az, mely ha van valaki, ki a muszka absolutismussal sympathiroz, ugy az sympathiroz vele. Tehát azt mondani, midőn nem e párt, hanem a nemzetnek szadadelvü része kívánta a békében maradást, hogy az azért történt, mert a muszka parancsolta : ez gondolom egyátalában nem lehetséges. Azt méltóztatott mondani, fölolvasni és erre bazirozni okoskodását, hogy lord Lyonsnak azt mondta, ugy gondolom Crémieux, hogy Thierst Pótervárott szívesen fogadták, de hiába, a muszkával nem vétethette vissza a tilalmat az iránt, hogy Ausztria-Magyarország ne lépjen aktióba. Simonyi Ernő: Nem mondtam! Tisza Kálmán: Ezek más szavak, de ugyanazt mondják. Különben azou példák, melyeket a t. képviselő ur Belgiumra, Luxemburgra vonatkozólag, majd más kérdésekre nézve fölhozott, igazolnak egyet, és ez az, a mit előbb is mondtam: hogy közös külügyminiszterünk minduntalan nyugtalankodik, mozgolódik és fészkelődik a nélkül, hogy egy biztos irányban menni, haladni tudna; de nem igazolják azt, hogy mindig és mindenben a muszka kormány, vagy a muszka tilalom által hagyná magát vezettetni, mert maga idézett példát, midőn Anglia irányában volt követeléssel, és midőn Anglia erre azt mondta, hogy rá nem áll, nagy hirtelen megtelegrafirozta, mint az egyszeri czigány, hogy ráállok én, és igy nem a muszkától való függés, hanem egy kitűzött határozott iránynak hiá-