Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-325
372 325. srszágas Blés áprii 3 S97'. zás utjáni megváltoztatásával, törvény által nem fog illetékesnek kimondatni. 2-or. A magasabb egyházi javadalmakat eddigelé ő felsége, a magyar koronát ős idők óta megillető, a törvényhozás megegyezésének hozzájárulása nélkül elidegenithetlen jognál fogva szabad akarata és tetszése szerint adományozta, s e jogában csak az ország törvényei által volt korlátozva, a mennyiben például ezek szerint ily javadalmak csak hazafiaknak, alkalmas, érdemes férfiaknak adományoztathattak. Nem változtatja e tényállást, hogy ő felsége ezen adományozásoknál ujabb törvényeink szerint miniszteréuek tanácsával él, annak előterjesztése után és ellenjegyzése mellett határoz : mert királyaink ily adományozásoknál mások tárnicsával korábban is élhettek, ós ő felsége most is miniszterét, kinek előterjesztését elfogadhatónak nem véli, mással, ki az ő szándékával egyet ért, fölcserélheti. A tervezett kath. önkormányzati szervezet ellenben a királynak ezen adományozási jogát csupán azon három egyénre szorítja, kiket az általa elmozdithatatlan kath. országos igazgatótanács kinevezés végett eléje esetenkint fölterjeszteni fog. Ez illetéktelen korlátozása, sőt megszüntetése a magyar király és korona századok óta gyakorlott jogának, megváltoztatása az 1848. évi alaptörvényeinknek, melyek szerint király ő telsége a végrehajtó hatalmat minden egyházi tárgyban is kizárólag csak minisztériumai által, s az egyházi magasabb javadalmak adományozását illető miniszterének ellenjegyzése mellett gyakorolja; — megváltoztatása tehát alkotmányunk egyik leglényegesebb részének és biztositékának is. De megváltoztatása ez az egyházi főrendek állásának is az országgyüle'sen, kik eddig, ugy, mint a felső házaknál, csaknem minden alkotmányos országban történik, kizárólag a korona által neveztettek ki, s jövőre a tervezett kath, önkormányzati szervezet szerint egy 13 tagból álló kath. országos igazgatótanács küldöttei lennének. 3-szor. A megürült egyházi javadalmak időközi jövedelmei ős időktől fogva a hazánkban érvénynyel nem biró eoncordatum folytán a legújabb időkben illetéktelenül becsúszott visszaélés bekövetkeztéig százados gyakorlat szerint az állam kincstárába folytak, az illető javak az uj kinevezésig az állam közegei által kezeltettek. Ezen gyakorlat törvényeinknek eddig soha kétségbe nem vont, az I. Rész 10. ezikkében határozottan is kimondott azon elvén alapszik, mely szerint a király minden egyházi főrendeknek is, ugy, mint az örökös nélkül kimúlt világiaknak valóságos és törvényes örököse, és javaiknak ujabb adományozásokig, valóságos birtokosa is : a kath. egyházi önkormányzati szervezet azonban az ily, megürült egyházi javadalmak ugy javainak kezelését, mint időközi jövedelmeit a kath. országos önkormányzat számára veszi igénybe, és igy nemcsak az állam pénzügyét csonkitja meg, hanem maga az ország törvényeivel is ellentétbe helyezi. 4-szer. Az orsz. kath. gyűlés a megállapított szervezet szerint a kath. köznevelés, s egyházi szolgálat szükségleteinek fedezésére az ország összes katholikus lakosaira föltétlenül kötelezőleg adót vethet ki, s ezen adó kivetésének kulcsát, ugy mint azét is, melyet az egyházmegyei, és községi gyűlések saját körükben kivetni szintén jogositva vannak, maga állapitandja meg. Mi legyen e re'szben jövőre nézve törvényhozás utján megengedhető, vagy elrendelendő, erről szólani nem ez alkalomra tartozik; most elég megjegyezni azt, hogy az újonnan életbléptetendő egyházi községek részére igényiele ezen jog, oly uj jog, mely eddig soha gyakorlatban nem volt a magyarországi katholikus egyház kebelében, melyben az egyház által országos vagy egyházmegyei adók kötelező alakban soha nem vettettek ki. Ellenkezik ez az 1868 : XXXVIII t. cz . 11-ikrával is, mely a hitfelekezetek által még köznevelési czélokra is hiveiknek anyagi hozzájárulását, saját képviseletük határozata mellett is csak akkép engedi igénybe vétetni, a mint ez eddig szokásban volt: és valóban az ország lakosai felének igy az állam kormánytól függetlenül működni kivánó testület által csupán a saját belátása szerint mérlegelendő szükséglet határozatlan mérve által korlátolt megadóztatása, együtt véve az adó kivetése kulcsának az egész országra kiterjedő megállapitásával, oly nagyfontosságú jog, mely mind azért, mert illetéktelen hatalmat összpontosít egy az állam körén kívül működő közeg kezében, mind azért, mert visszahatást gyakorolhat magára az állampénzügyére is : ily módon, és mérvben nem gyakorolható, legalább a törvényhozás előleges jóváhagyása nélkül, melyet a közadózások minden nemére nézve a főfelügyelet megillet, mely az ország polgárait, bármely oldalról jöhető illetéktelen tulterheltetések esélyei ellen megvédeni tartozik, és saját törvényeink tanúsítása szerint is az ország ugy katholikus, mint nemkatholikus polgárait a katholikus eg}"házirend által egyszer is másszor is illetéktelenül gyakorlatba hozott illetékek, taksák, s más terheltetések ellen megvédette. Ott, hol teljes és tökéletes vallásszabadságuralkodik, az államé czélbóli közbenjárására szűk
