Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-324

324. országos U ház figyelmébe. Egyébiránt ez ellen észrevétel nem is emeltetett. . Elnök: Fölfogjuk olvasni a módositványokat. Majláth István jegyző (olvassa Várady Gábor, módositváuyának az első bekezdésre vonatkozó részét, és azután Tisza Kálmán módosítványát. Ennék következtében az egész §. így hangzanék: fölolvassa a szövegezést.) Elnök: A §-nak két része van, két felé kell tehát magát a tanácskozást is osztani. Paczolay János: T. ház! A 29. §-ra nézve ajánlott módositványt, a mennyire t. i, az 1836: Vl-ik törvényczikk 4. pontjára kívántatik hivatkozás tétetni: el nem fogadhatom és pedig azért, mert akkor adnánk az úrbéreseknek oly valalamit, a mit sohasem érvényesíthetnének: mert az 1836. évi IV-ik törvényczikk világosan kimondja, hogy a tűzi faizások, a bakházak és az istáióra szükséges fán kívül, a földesúr semmi néven nevezendő más haszonvételt engedni az úrbéreseknek az erdőben nem tartozik. Ha tehát erre a §-ra ily határozottan történik hivatkozás, mint a hogy Várady Gábor t. képviselő ur indítványozza : akkor látszólag adunk az úrbéreseknek valamit, de a §. idézésével őket minden valódi nyereménytől kizárjuk. A központi bizottság nem ebből a tekintetből indítványozza e szavak behozatalát:„úrbéri czimen",hanem azért kívánja e szavakat behozatni, mert az előbbi szerkezet ugy volt, hogy „ha folytonos és szakadatlan gyakorlatában voltak" ha pedig e szavak: „ha folytonos és szakadatlan gyakorlatában voltak" megtartattak volna: akkor ebből az következett volna, hogy, ha az úrbéresek ebből a gyakorlatból egyszer vagy kétszer kiestek: akkor ezen jótékonyságot nem fogják élvezhetni. Az eredeti szerkezet ezen kitételét tehát el nem fogadhattuk, és' el nem fogadhattuk másodszor azért sem, mert az oly tág szerkezet volt, hogy, ha az úrbéresek bér mellett taksák gyakorolták volna a faizást, akkor is kötelessége lett volna a földesúrnak, nekik ezen taksa-fizetések mellett gyakorolt faizás hasonértéket kihasítani : de miután ők ezt nem úrbéri czimen, hanem taksa fizetése mellett gyakorolták : igen természetes, hogy az úrbéri viszonyok rendezésénél, hol egyedül úrbéres haszonvételek és szolgálatok szabályoztatnak: be nem hozható. Ennélfogva t. képviselőház! az „úrbéri ozimeni gyakorlatinak itt semmi más értelme nincs, mint az, hogy, ha a jobbágyak az úrbér. faizással egybekötött szolgálat teljesitése mellett gyakorolták azt. Ezt az eszmét akarta kifejezni a központi bizottság ezen szövegben, és e szövegezés által, ugy hiszem, tökéletesen megfelelt - föladatának ; mert nem akarta az úrbéreseket kizárni,' ha ők e mellett a szolgálat mellett nagyobb élvezetében voltak a faizásnak' máig, valamint 1848-ban sem lehetett volna őket kizárni; de ismét nem akarta a haszonélvezet kiadatását, is áprt! 1. 187!, OK»» melyet nem az úrbéri törvény alapján gyakoroltak, az úrbéri törvénybe behozni. Ha Várady Gábor módositványa szerint a törvényre hivatkozimk; az úrbéreseket fogjuk sérteni; hanem a módositvány azon részét, mely szerint a 22 hold meg nem haladható, elfogadnám más tekintetben. Kérem a szerkezetet ugy elfogadni, a mint előterjesztetett. Horvát Boldizsár igazságügyi miniszter: Én sem járulhatok Várady Gábor képviselő ur módosításához és pedig sem az első, sem a második kikezdéséhez. Módosítása első kikezdésében az 1836: VI. t. ez. 4-dik §-ra való hivatkozásnak csak akkor volna értelme, hogy ha mi már arról nem intézkedtünk volna a 23-ik §-ban. Ugyan is az 1836 : VI. t. ez. 4-dik §-a szól azon erdőkről, melyek a jobbágyoknak szántóföld vagy rét helyett külön adattak át. Miután pedig a 23-ik §-ban kimondtuk: hogy ily erdők kizárólagos tulajdonát képezik a volt jobbágyoknak : tehát már többet adtunk, mintsem itt indítványozva van. s igy a Várady Gábor képviselő ur által javasolt közbeszurást mint fölöslegest és a23-dik §. által már meghaladottat nem fogadhatom el. A mi a 2-ik kikezdést illeti, Tisza Kálmán szövegezéséhez járulok; mert ez a központi bizottság szövegétől lényegében nem tér el. Nem fogadhatom el Várady Gábor képviselő ur azon érvelését, mely szerint ezen kérdésnek eldöntésénél egyátalában semmi szerepet nem követelhet magának azon körülmény : ha vajon a földesúr azon határban birt-e valamit vagy nem 1 Az 1836-diki törvényhozás ezen körülményre a legelőknél nagy súlyt fektetett, a mennyiben 3-ik §-a világosan kimondta: hogy a legelő elkülönítés eseteiben a földesurat rendszerint nem lehet kizárni a legelőből; csak két esetben van ennek helye: 1-ször azon határokban, melyekben a földesúr a legelő használatáról önként lemondott, vagy abból ítélet által kirekesztetett. 2-szór azon határokban, melyekben a földesúrnak az urbéren kívül semmi belső vagy külső birtoka nincs, és igy legelőjussal eddig sem bírt. És mi volt a ratio legis ? A ratio legis az volt, hogy a hol nincs allodiaturája a földesúrnak. ott nincs is szüksége arra. hogy a szűk legelőt elvegye a jobbágyok elől. De a mi ál! a legelőre nézve: ugyanaz áll. az erdőre nézve is-. A központi bizottság tehát nem tett semmi mást, mint a törvény analogiái jánái és az okok ugyanazonosságánál fogva, a legelőre nézve tett intézkedést átvitte az erdőkre is. És vajon igaszságos dolog volna-e az, ha oly esetekben, midőn a jobbágy nem tud ugyan semmi i másra hivatkozni mint a puszta ususra ; de ha, I a földesúr egyátalában semmi haszonvételt nem | gyakorolt valamely erdőben: ismétlem, igazságos