Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-324

324. országos Mié, áprH !. 1871. 343 hogy ha ily kereset ma indíttatnék meg oly foglalásokra nézve, melyek 1859. előtt történtek, és melyekre nézve a kereset 1859. előtt meg nem indíttatott, az a bíróságok részéről elévültnek fogna tekintetni. Ezen értelmezés szerint tagadhatlan, hogy elévülés alá esnék a kereset oly foglalásokra nézve is, a melyek például 1859. évi deczember 30-án történtek : minthogy azok iránt a keresetet 24 óra alatt, vagyis deczember 31-ig megindítani nem volt lehetséges. S ez némi jogtalanságot, vagy legalább méltánytalanságot látszik magában rejteni. Azonban ily sérelem eltávolítására meg volt adva a mód a pátens 49-ik §-ában, a "mely gondoskodott arról, hogy a létező birtokállapot minden háboritás ellen megoltalmaztathassák, olykép rendelkezvén, hogyha ezen czélra ideiglenes intézkedésre lenne szükség, ezt addig is, mig az érdemleges bíróság rendes per utján határoz: a politikai hatóság legyen köteles megtenni. Ha tehát valaki ily birtokháboritási esetekben a politikai hatósághoz nem fordul, akkor oly mulasztást követett el, melynek hátrányait önmagának kell tulajdonítania. Végül ki kell még emelnem, hogy a főbb bíróságok érintett tagjaival közöltem egyúttal i a központi bizottság által megállapított szőve- • gezést, és erre nézve oda nyilatkoztak: hogy ! abban teljesen vissza van adva azon értelmezés, I mely eddig a pátens ez iránti szabványainak ; adatott. Tisza Kálmán: T. ház! Én ugyan ma is ugy látom, hogy azon foglalásokra nézve, melyek 1859-ben történtek, ezen terminus csakugyan nem helyes és sérelmes ; de tegnap is megmondtam, hogy attól teszem függővé Ítéletemet, mi volt eddig az eljárás, miként magyaráztatott a bíróság által. Miután a miniszter ur szavai szerint ugy magyaráztatott, a mint a szövegezés van; én részemről azt elfogadom. Vidliczkay József: T. ház! Én elismerem az igazságügyminiszter ur abbeh állításának igazságát, hogy a foglalások kérdése az ország jelen helyzetében már most inkább csak theoretieus érdekkel bir, mint practicus becsesei ; hanem az életnek viszonyaiban alig lehet azokat egész terjedelmükben néha fölfogni, és adathatnak elő a practicus életben oly esetek, melyekről mégis törvényhozásilag intézkedni kell. Én, tetekintve a 10-ik §. b) pontját, bátor vagyok a t. háznak egy módositványt ajánlani. Hogy módositványomnak értelmét fölfoghassa a t. ház, bátor leszek előre egy megkülönböztetést tenni, a fölvett kérdésre vonatkozólag. Az úrbéri rendbeszedésnél a foglalások kérdése kétféleképen fordulhat elő, t. i. vagy az hozta föl a foglalás kérdését, aki az úrbéri «ÍPV. H. NAPLÓ 1844 *•. rendbeszedést megindította, vagy nem, hanem az ellenfél, az alperes. Már most tegyük föl, t. ház, hogy a volt földesúr indított ily rendbeszedési pert. Most már az ujabb időben, 59. előtt megindítván az úrbéri rendbeszedést, annak folytatásával nem gondolt. Ez a practicus életben megtörténhetik, meg is történt. Számosak azon esetek, midőn az úrbéri rendbeszedési perek néhány évtizedig hevertek. Oka az, mert a törvény nem szorítja meg a pörnek folytatását. Az tehát, hogy a pör hever: megeshetik minden törvénytelenség nélkül ; már most tegyük föl azon esetet, hogy azon perben, melyet a volt földesúr megindított, az alperes volt jobbágyok föl akarják hozni a foglalás kérdését, a mely még 59-ben történt ugyan, de a pör nem folytattatott. Már kérem, az ily esetben, azután én a 10-ik §. b) pontjának azon szerkezetét, melyet az előttünk fekvő törvényjavaslat foglal magában, sérelmesnek, és méltánytalannak tartom. A b) pont ugyanis azt mondja: „az 1820-ik évi jan. 1-je óta 1859. óv végéig törtónt foglalások iránti kereset csak azon esetben érvényesíthető, ha ezen kereset akár külön per utján, akár pedig együttlegesen az úrbéri rendbeszedési legelő vagy erdő különzési per már 1859-ik évi decz. 31-ig megindittatott. Kérem, ha a foglalás kérdését az úrbéri rendbeszedési perben mindig csak az hozta föl, a ki megindította: akkor ezen szerkezet kielégítő ; de miután, mint mondám, megtörténhetik az, a mint az országban nem egy helyen meg történt, hogy nem folytattatott tettleg, tényleg, az úrbéri rendbeszedési pör, és ennek folytán az alpereseknek nem volt módjuk abban, hogy az úrbéri foglalás kérdését fölhozhatták volna, miután a volt földesúr tettleg nem folytatta a pert, az ily alpereseken sérelem kővettetett el ; mert azok akkor nem folytathatták a pert ezen foglalásra nézve. En tehát ezen szerkezet ellenében bátor vagyok a fölvett alapnak megfelelő más szerkezetet indítványozni. „A 10. §. b. pontjához: Ezen pont 3. és következő soraiban ezen szavak „ezen kereset" stb. a pont végéig kihagyatván tétessék a következő szerkezet: »vagy külön per utján érvényesíttetett ezen kereset 1859. évi deczember 31. vagy pedig, ahol a foglalások iránt ily külön kereset nem indíttatott — úrbéri rendbeszedési, legelő — vagy erdőelkülönözési pör van folyamatban, és a perbeli tárgyalás a felek között, a jelen törvénynek a hivatalos lapban közzététele napján még be nem fejeztetett." Én ezt részemről méltányosnak és igazságosnak tartom : ennélfogva bátor vagyok módositványomat a t. ház figyelmébe ajánlani. E szer44