Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-323

323. országos Ülés márczius 31. 1871. 319 fogások sarkpontja tisztán jogi kérdések eltérő érvényét képezi : az ügy állásának bírálata nem tartozik a ház elé. En azt mondom, nem tarto­zik az sem a ház, séma miniszter teendői közé. Azután azt mondja a miniszter: másrészt ezen szövevényes ügy végleges eldöntésére ujabb in­tézkedés okvetlenül szükséges. Ezt fölöslegesnek találom, és én ezt kihagyandónak vélném, és e helyett kívánom, hogy azt mondjuk ki: a kér­vény a vallás és közoktatási miniszternek a végett adandó át, hogy ezen ügynek törvényes bíróság általi végleges elintézését mielőbb eszközölje. A miniszter azt mondta, „törvényes és vég­leges elintézését." Nem kételkedem, hogy a mi­niszter is azt érti, hogy a bíróság intézze el; hanem megengedjen, hogyha ezt világosabban ki­mondjuk, több megnyugvást hoz, és jobb, hogyha így mondatik ki, hogy t. i. a miniszternek adandó át a végett, hogy az ügy törvényes bí­róság általi végleges elintézését mielőbb eszkö­zölhesse. A kérdés már most nézetem szerint csak az lehet? mi történjék addig míg ezen elintézés létre jöhetne : erre nézve nézetem szerint az 1868 — 69 törvényczikk 9-ik §-sa határoz. Az azt mondja : „A görög-keleti vallás se nem szerb, se nem román ajkú hívei ezentúl is meghagyatnak mindazon jogaikban, a melyeket egyház-községi s iskolai ügyeik önálló intézésében, szertartási nyelvök szabad használatában, mint szintén egy­házközségi vagyonuk és alapitványaik kezelésé­ben eddig gyakoroltak." Ez tehát a status-quora utal. Már most, ha az a kérdés merül föl, hogy melyik itt a sta­tus quo? akkor azt mondom, hogy más status quo itt nem lehet, mint az, a mely létezett ak­kor, mikor ez a törvény kihirdettetett. En tehát, t. ház! ha status quoról van szó, azt hiszem; ha az általunk hozott törvényt megsérteni nem akarjuk, azon status quot kell föntartani, a mely­ben találta ezen törvény az ügyet; tehát azt kell föntartani, a mely esistált 1868. június 30-án. A mi azután a további teendőket illeti, én bátor vagyok a t. háznak és a miniszter ur­nák azon csekély módositványt, a melyet tettem, figyelmébe ajánlani és elfogadását kérni. Zsedényi Ede: T. ház! Nem hiszem, hogy a t. ház a napirenden levő tárgyban hatá­rozatot hozni akarna, és azért részemről leg­alább igen sajnálom, hogy a fölött a tanácsko­zás oly sokáig tart, mintha az valami nemzeti­ségi kérdés akarna lenni. Egy részről az mondatik, hogy a kérvényi bizottság motivatióját nem lehet elfogadni. Ma­gam is azt mondom, mert akkor minden relatiot ex asse pertractálni kellene^ ha azt akarnók ki­XXSY Ef. NAPLÓ 184-T XT. mondani, a mit a kérvényi bizottság indítványoz. A kérvényi bizottság átnézte, megfontolta ez ügyet és e tekintetben nekünk referál. Ha mi ítéletet mondunk a kérvényi bizottság eljárása fölött : az ügyet tárgyalnunk és határoznunk kell fölötte. Simonyi Ernő előttem szólott képviselő ur, azt mondja, hogy itt sem a miniszter, sem a ház nem határoz; hanem a biró. De minő tör­vény szerint? Azt mondja az 1868: XXXIX. törvény szerint, de e szerint sem föl- sem alpe­res nem lehet senki és a biró rögtön leszállítja a fölperességet, mert a törvény e tekintetben zsinórmértékül nem szolgál; azt pedig, hogy mi a biróra bízzunk közigazgatási kérdéseket, melye­ket törvény nem szabáljm, lehetetlen. A dolog igen egyszerű. Eddig a rendeletek csak közigazgatási utón keletkeztek. Az 1796-ki rendelet a görög szertartásuaknak ítélte oda a tulajdonjogot. Az 1869-iki rendeletben Eötvös ezzel épen ellenkezőleg a jogegyenlőséget mondta ki. Bizzuk tehát a miniszterre ezen ügyet, ki azt átfogja nézni, és ha azt fogja látni, hogy az alapít­vány levelek és egyéb okmányok alapján el nem in­tézhető az ügy : akkor nyilván törvényjavaslatot fog előterjeszteni, mely szerint a biró ítéljen e kér­désben. De most bizni azt bíróságra, és ezáltal a viszályt megörökíteni: egyátalában nem lehet a képviselőház föladata. Magam is ki akarom hagyni a motivatiót, a mint a kérvényi bizott­ság ajánlja, és egyszerűen ugy kivánom kimon­datni, hogy a minisztériumhoz utasíttassák. (He­lyeslés.) Papp József: En magam sem fogad­hatom el a kérvényi bizottság véleményét azon alakban, melyben az előterjesztetett, mert t. képviselőház, az országgyűlés sem nem bírósági, sem nem közigazgatási hatóság, hanem tisztán törvényhozói testület. Minthog}^ a kérvényi bi­zottság implicite belebocsátkozott jogi oldalába a kérdésnek, és azt ventilláljahogya közigazgatási utón hozott határozat ellenkezik a vizsgáló biz­tos véleményével; mi pedig bírósági teendőket mint törvényhozó testület, nem végezhetünk, sem politikai hatóság nem vagyunk, és a véle­ményt revisió alá nem vehetjük: pártolom a vallás és közoktatási miniszter azon véleményét, hogy egyszerűen, minden indokolás nélkül. az összes iratok elintézés végett a minisztériumnak adassanak ki. (Szavazzunk!) Hódossy Imre: T. ház! A ház elé ke­rült kérvények rendszerint ugy intéztetnek el, hogy az illető kórvény az illető minisztériumhoz utasittatik. Ezen egyszerű formula, fölfogásom szerint, rendszerint helyes, mert azáltal el van ismerve, mi itt ismételve kimondatott, hogy a ház sem 41

Next

/
Thumbnails
Contents