Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-323
323. országos ülés márczius 3!. 18?'. 315 jük, hogy az törvényes végeligazitása legyen az ügynek, és ennek következtében ugy hiszem, sem a miniszter, sem a ház maga nem vindieálhatja magának azt, hogy az ügy olyszerü eligazítását léptesse életbe, mely ellen a birói szempontból orvoslat lehetséges ne lenne. Ha a miniszter ur nyilatkozata nem feküdnék előttünk, melyben ő maga mondja, hogy ezen ügyben ujabb intézkedést kivan tenni: akkor érdemes volna latbavetni azt: vajon a ház az eddigi intézkedésekben meg kiván-e nyugodni, vagy pedig a miniszter urat kérdőre kivánja-e vonni? és ha ezen eljárást nem találná a törvénynek megfelelőnek : akkor az iránt rosszalását fejezhetné ki, és fölhívhatná arra, hogy másítsa meg az intézkedést. Ennek azonban szüksége, éppen mivel a miniszter ur ujabban intézkedni kivan, főn nem forog. Hogy a miniszter miként fog jövőre intézkedni ezen ügyben : erre nézve utasítást adni szintoly szükségtelen, amint szükségtelen az érdekelt feleknek utasítást adni arra nézve, hogy birói eligazítását keressék ez ügynek ; mert a birói eligazítást keresni, vagy nemkeresni szintén a felek szabadságában áll, és ha a közigazgatási intézkedés által az ügyet oly helyzetbe lehet hozni, miszerint annak birói eligazítása szükségtelenné válik a felek megnyugvása által: akkor az által sokat nyertünk, nyertük azt, a mi a közigazgatási elintézésnek czélja, és érdeme szokott lenni, hogy egyszerűbb és rövidebb utón intézi el azt, amit a tőrvény utján hosszabb idő alatt és költségesebben lehet esak elintézni. És épen ez a legnagyobb megnyugtatás, melyet a miniszter ur határozati javaslatában találok, mely habár azt látszik mutatni, hogy ezen ügy törvényes és végleges eldöntése mielőbb megtörténjék, én ezen kitétel alatt: „törvényes és végleges", a törvényes és végleges eldöntést esak annyiban értem, a mennyiben az átalános közigazgatási intézkedésnek a „törvényes és végleges" czim megadathatik, t. i. ha az ügy bírói végleges elintézésének elejébe nem vághat, még pedig akkor sem, ha a ház különös utasítást adna, mert a ház nem kívánhatja és nem teheti azt, mert a törvény a ház utasítása fölött áll. így értvén, és nem is érthetvén máskép a miniszter ur határozati javaslatát, azt olyannak látom, mely mindazokat magában foglalja, amik ezen tárgyra vonatkozólag szükségesek, és azt egész megnyugvással elfogadhatónak tartván : azt részemről elfogadom és pártolom. (Helyeslés.) Hodossiu József: T. ház! Nem fogok ügyvédeskedni S3m az egyik, sem a másik félnek ; azt sem fogom mondani, hogy ugy ismerem az ügyet, mintha saját ügyem lenne, mert ez esetben legalább is esak érdekelt fél lennék, hanem csak azt mondom, hogy ismerem az ügyet, mint a brassói románok ós görögök közt fönforgót, és mely mindkét félt egyaránt érdekli. En röviden fogom előadni a tényállást azon irányban és szempontból, a melyben azt a háznak föl kell fognia. A brassói románok ós görögök közt a „SztHáromság"-ról nevezett templom miatt már régóta léteznek viszályok. Ezen viszályok elintézéseié több intézkedés történt; utóbb intézkedett a közoktatási miniszter is; de ugy, hogy az egyik félt sem nyugtatja meg. A miniszter akként intézkedett, hogy a görögöket egyedül hagyta meg az egyház vagyonában, s annak administrativ kezelésében, a románokat pedig ettől kizárta, és a románoknak esak annyi jogot engedett, amely már különben is megvolt nekik, hogy a templomba járhassanak és az ő nyelvükön is tartathassék az isteni szolgálat. Mint mondám, egyik fél sincsen megelégedve a cuituszminiszter ur ez intézkedésével: a görögök nincsenek azért, mert miért engedtetett meg a románoknak, hogy ők is a templomba járhassanak, lelkészt tarthassanak ós nyelvüket a templomi szertartásokban használhassák ; a románok nincsenek azért, miért zárattak ők ki a vagyon kezeléséből. Mindkét fél folyamodik most az országgyűléshez : az egyik fél, a görögök azt akarják, hogy a kultuszminiszternek ezen intézkedése semmisittessék meg; a románok pedig azt, hogy ők az egyház vagyona igazgatása és kezelésére nézve egyenjoguaknak nyilváníttassanak a görögökkel. Mi itt most az országgyűlés teendője í Minden bizonynyal az. hogy vizsgálja meg, vajon a cuituszminiszter intézkedése törvényes-e, vagy törvénytelen. És e tekintetben nem vagyok egy véleményen Mocsonyi Sándor barátommal, hogy a képviselőház nem vizsgálhatja meg a miniszternek intézkedését, hogy az törvényes-e vagy törvénytelen. Ha a miniszternek intézkedése törvényes: akkor, szerintem, a háznak egyéb teendője nincs, mint amit Mocsonyi Sándor indítványozott, hogy az iratok a levéltárba tétessenek; ha pedig a cuituszminiszter intézkedése törvénytelen, vagyis nem alapszik törvényen: akkor nem az az közvetlen következmény, hogy az irományok a miniszternek visszaadassanak, hanem az, hogy a miniszter feleletre vonassék. De jelen esetben a felelősségre vonatás semmi practicus eredményre nem vezethet azért r mert azon miniszter, ki ezen intézkedést tette: meghalt; és esak ezért lehetne igazolható az, hogy az irományok a miniszternek visszaadassanak. De már itt, én legalább nem adnám visz-