Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-322
322. országos ülés márczius 30. 1871. 311 azon egyházhoz, kinek van joga ezen alapítványhoz, és kinek nincs. Ez oly kérdés, mely egyátalában nem tartozik a kormányra, hanem melyet a bíróság fog elintézni; oly kérdés, melyet administrativ utón elvégezni nem lehet. Itt azonban vannak jogi kérdések is, melyeknek eldöntése inkább a bíróság elé, mint az administratio körébe tartozik, és melyek csak annyiban tartozhatnak az administratio köréhez, ha ez által oly viszályok keletkeztek, hogy azoknak elintézésére ideiglenesen is kellett valamit tenni. Itt a közbejáró szerepet a kormány viszi ; de természetesen a döntő szerepet véglegesen, csakis a bíróság viselheti: {Helyeslés.) véglegesen csak a bíróság intézkedhetik. Hanem fontos az, hogy az ideiglenes intézkedések által a status quo meg ne zavartassák, és ez azon főelv, melyre nagy súlyt kell fektetnünk; mert az ideiglenes rendelkezések által a status quo megváltoztattatván, a zavarok melyeket el akarunk kerülni: sokkal nagyobbakká válnak. Ugyanazért lányegében osztozom a miniszter ur vóleményében,melynél fogva ő is elfogadja, és a háznak is el kell fogadnia a kérvényi bizottság véleményét. Elfogadom azt is, hogy az érvelésben némi változás történjék; ámbár egyátalában nem látom azt, hogy a bizottság véleményében már ki volna mondva az, hogy minő utasítás adassák az iránt, hogy a miniszter igy meg amúgy járjon el, mert az által, ha azt mondjuk „a miniszter elhatározása külömbözik kiküldött közegeinek véleményétől," ez által még nem mondjuk azt, hogy köteles is kiküldött közegeinek véleményét elfogadni. De ha ily közeg által adatott magának véleményt, és ennek daczára mégis máskép határozott : akkor mégiscsak okát kell adnia annak,hogy mik voltak azon indokok, melyek miatt egészen máskép határozott, mint azon közegek véleményezték, a kiket ezzel megbízott. En tehát nem látok azon kifejezésben oly utasítást, melynél fogva a miniszter igy vagy amúgy eljárni tartoznék ; de ha a t. ház ezt hinné : akkor ezen kifejezés elmaradhatna, és csupán a bizottság véleménye lenne elfogadandó. (Helyeslés.) Azonban, ha föntarthatjuk azon nézetet, a mely jogi nézet, hogy ideiglenes eljárás által a status quot meg avarni nem lehet, hogy a végleges eldöntés a bíróra tartozik: akkor a kérvényi bizottság véleményét egészben is el lehet fogadni. {Helyeslés. Fölkiáltások: Folytassuk holnap !) Császár Bálint : T. ház ! Én mint Brassó városához igen közel lakó, és ki ezen ügyet époly jól ismerem, mint saját ügyemet, szintén igénybe veszem a t. ház figyelmét. Ezen brassói görög ügy 1786 ban Hadzsi Panajot által kezdetett, a ki bizonyos alapitványokat tett le a görögkeleti vallásúak részér e. Azon göröKÉPV. H. NAPLÓ 18ff Y- XYgök, kik Brassóban jószágot vettek, brassói polgárok lettek; igy támadt a sokszor emiitett compagnia. Miután ebben olyanok is voltak, kik házakat birtak: itt viszályok keletkeztek. Ez tartott 1796-ig. Akkor ő felsége 1796. szept. 13-án eonstatálta a „szentháromsághoz" ezimzett görög egyházat, még pedig azon nehézségek iránt, melyeket Adamovies püspök eszközölt akkor, olyformán intézkedett, hogy még a perköltségeket is meg kellett fizetnie. Az elsőség iránt folyt a vita, s miután a vitatkozásba a romániai atyafiak is bele akartak avatkozni, később ezen egyházzal szemközt egy másik templomot alapítottak a románok, az úgynevezett Mária menybemeneteléről ezimzett templomot. Egészen nyugodtan volta dolog 1856-ig; 1856-ban azonban a kárpótlás kérdése fordulván elő, Saguna érsek jónak látta, a paritás czime alatt belenyúlni azon nagy összegbe, s ekkor keletkezett az egyenetlenség, legelőször az egyházzal szemben; hanem a kultuszminisztérium csakugyan kimondotta, hogy adminisztratív utón, a brassói nemzeti görög egyháznak birtokát, s a külön járó úrbéri kárpótlásokat nem adhatja ki a románoknak. Ekkor ezt mondotta a püspök: „jó, én megtartom a papot, s kimondotta az interdictumot, s akkor kezdődött a viszály, nem pedig 80 év óta, mint ezt a miniszter ur állítja, mert ez nem áll, ez csak azon romániai petitióba van bele zavarva, mert — a mint mondom — a viszály csak Saguna alatt kezdődött meg, s ez a kérdés súlypontja. Itt azt kell kimondani, hogy, ha valaki bármely jogezimet akar birni: szerezze meg azt a rendes bíróság utján, nem pedig administrativ utón; mert ahoz a minisztériumnak nincs joga. Ennélfogva, — habár nem vagyok egészen megelégedve a kérvényi bizottság véleményével, mert én azt kívántam volna, hogy correctebben szólt volna e tárgyhoz — miután, ha egyesek a kormány által sértve vannak : más garantia ez iránt nem létezik, mint a petitionalis jog; de miután ez nem igy történt, én arra kérem a t. házat, méltóztassék a bizottság véleményét agy a mint van elfogadni. {Helyeslés. Felkiáltások : Folytassuk holnap !) Babes Vincze: T. ház! En nem fogok messze visszamenni, mint az előttem szóló képviselő ur, mert akkor elő kellene sorolnom, s hogv csakugyan állításaim bebizonyíttassanak, elő kellene terjesztenem azon ;;ok állami rendeletet, a melyek 80 esztendő óta ez ügyben keletkeztek, s melyek bebizonyitandják, hogy e viszály csakugyan nagyon régi, és nemcsak az interdictum óta jött létre. Mindez azonban nem ide tartozik. Itt egy ügy forog fön, mely egyház jogi és anyagi természetű. Itt van az egy40
