Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-312

24- 311. országos ű!é létre vonassuk. Erre hazánk becsülete, erre az emberiség iránti szent kötelességünk fólhí bennünket. Ezen szándékban van szerencsém ezen interpellatiót a t. miniszterelnök úrhoz intézni az az elősorolt és abban elősorolandó indokoknak alapján. Ivacskovits György jegyző {olvassa Paulovits István interpeUatióját.) „Interpellatio a magyar kir. miniszterelnök Andrásy Gyula gr. úrhoz. A bécsi, prágai és franczia lapokban olvas- j ható, hogy Yictor Jean, Franeziaország polgára, j ki bizonyos ideig Eszéken tartózkodván, és Szlavóniában régiségeket tanulmányozván ,,Péíerin Slave" nevezet alatt könyvet kiadott ; ki azután Bosniába utazott, archeológiai és' paleanto- | logiai búvárkodással foglalkozván, onnan pedig j visszatérvén és Zágrábon keresztül utazván, az j ottani hivatalnokok által elfogattatott, és azok elbeszélése és különféle lapok bizonyítása szerint, oly börtönben tartatott, melyben közönséges gonosztevők tartatnak, és ott egy egész hónapig maradván, az egészséggel s az emberi polgárosultsággal és méltósággal ellenkező bánásmód következtében annyira szenvedett, hogy egészségi állapota egészen lehanyatlott, sőt haja ezen idő alatt megőszült, végtére pedig mint ártatlan fölmentetvén, szabadon bocsáttatott. Tekintve tehát, hogy a személyiség biztonsága és szabadsága jogaink és jószágaink legdrágábbjai közé tartozik, melyek a kényuralmi államokban is tiszteletben tartatnak, azok alapjául tekintettvén; tekintve, hogy a személyiségi jognak a külföldi polgárok irányában annál inkább sérthetlennek kell lenni, miután hazánknak a polgárosult államok tiszteletben tartására kell törekednie, mert ezek minden állam polgárosultsági fokozatát ós nyilvános erkölcsét csak azon mértékben becsülik, a mennyiben az a külföldiek személyi biztonságát és szabadságát illő tiszteletben tartani tudja ; tekintve, hogy a kérdésben forgó esetben az eredmény kimutatta, hogy a személyi szabadság alaptalanul megsértetett, és a megsértett ellen szükség nélkül törvény- és embertelen bánásmód használtatott; tekintve, hogy a miniszterelnök ur hivatva van arra, hogy a nemzetközi jog értelmében a felett őrködjék, hogy a szent István koronája oltalma alatt álló tartományokban, melyeknek különben belső önkormányzati joguk sérthetlen marad, a külföldi polgárokon semmi jogtalanság vagy törvénytelenség ne kő vettessék el, hogy az állam beesülete a külföldiek irányában épségben megtartassák és hogy a nemzetközi reklámok márczius 17. 1571. és összeütközések kellemetlenségei és veszélyei elkerültessenek; tekintve végre, hogy, ha ezen franczia polgárnak ügye kellő figyelemmel nem méltányoltatnék: azon tetszetet öltene magára, mintha a franczia polgár, az előbbi barátság megvetése és félretétele után az ujon barátság iránti kedvezósből üldöztetnék, és hogy az uj viszonyok uj lealázást vonzanának maguk után: bátorkodom a t. miniszterelnök úrhoz a következő interpellatiót intézni: 1. Ismerős-e a miniszterelnök ur előtt, vagy ha nem, hajlandó-e magának arról tudomást szereztetni, hogy a fönnevezett franczia polgár múlt év vége felé Bosniából való visszatértében Zágrábban az ottani hivatalos közegek által elfogattatott, megmételyezett levegővel telt börtönben tartatott, és azután ártatlannak nyilváníttatván, szabadon bocsáttatott ? 2. Hajlandó-e a miniszterelnök ur, mint a külföldi polgárok és azok nemzetközi jogai törvényes oltalmazója, törvényadta befolyását, arra fölhasználni, hogy ezen bűnös és embertelen eljárás okozói szigorú és példás feleletre vonattatván, törvény szerint megítéltessenek, és a megsértett franczia polgárnak illő elégtétel szolgáltattassék ? Elnök: Közöltetni fog a miniszterelnök úrral. Stanesku Imre: T. képviselőház! A lapokból olvastam, hogy a belügyminiszter ur betegségéből már fölocsudott; én tehát örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy három interpellatiót intézzek hozzá. Az elsőnek tárgya volna az alkotmányos jogok gyakorolhatásának biztositéka. Nem szólaltam volna föl e tárgyban, ha nem tapasztalom, hogy az ország különböző részeiben számtalan esetben már ismételve visszaélések fordultak elő és nincs rá kilátás, hogy a jövőre is elő ne forduljanak: ha a belügyminiszter ur erélyes lépéseket nem fog tenni az ily visszaélések meggátlására. Nekünk kötelességünk ily visszaélésebet tudomásra hozni, hogy a belügyminiszter azok meggátlására az intézkedéseket megtegye. Az első rendbeli interpellatióm következő (olvassa): „Interpellatio a magyarországi belügyminiszter úrhoz. 1) Van-e tudomása miniszter urnák átalában arról, hogy alattas közigazgatási közegei az időközben üresedésbe jövő községi tisztviselői állomások szabad és alkotmányos választás utjáni betöltetését különféle módon akadályozzák, huzamos ideig elhalasztják, sőt tartós helyetteI sitések által meghiúsítják, — ás hogy a minisz-