Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-321

268 321. országos ülés márcjhif 29. 1871. Körmendy Sándor: T. ház! Én éhez csak szóval azon módositványt vagyok bátor javaslatba hozni, hogy szükségtelennek tartom a módositványba beletenni azt, „ha az illető azt állítaná, hogy vallási nézeteivel ellenkezik, hogy esküt tegyen," Ez egészen kimaradhatna, mert a községi életből tudom, hogy igen sokan vannak olyanok, kik nem tartják ugyan ellenkezőnek meggyőződéseikkel az esküt, de nem szeretnek igen gyakran esküt tenni. Az eskütétel mindig bizonyom nehézséggel jár ; tehát csak annyit kell bele tenni a törvénybe, a többi úgyis felesleges {Felkiáltások: Elfogadjuk, maradjon a szerkezet.) Elnök: Elfogadja a t. ház a központi bizottság szerkezetét? (Elfogadjuk!) Irányi képviselő ur módositványa nem ellenkezik ezzel, méltóztatnak elfogadni Irányi képviselő ur módositványát % akik elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A többség elfogadja a módositványt. Következik a VII. fejezet. Ivacskovics György jegyző (olvassa a VII. fejezetben a 88-ík §-t.) Nehrebeczky Sándor: E szakaszban e kifejezés „Ítéltetnek el", nézetem szerint így változtatandó „ítéltetnek meg," mert különbség yan a kettő közt. (Helyeslés.) Ivacskovics György jegyző (olvassa a 89-ik szalcasd.) Simonyi Lajos b.: T. ház ! A különvéleménynek következő módositványa vau e szakaszra : A 89. §. első bekezdésében ezen szavak után ,,a kárkeresetek azok ellen" ezen szó „is" teendő. Ezen szakasz végére pedig, mint utolsó bekezdés volna teendő: „Ily esetekben azonban a rendelet végrehajtója visszkereseti joggal bír az ellen, ki a rendeletet kiadta." A különvélemény azon nézetből indul ki, hogy kártérítéssel nemcsak az tartozik, ki a törvénytelen cselekményt elrendelte; hanem egyszersmind az is, és pedig első sorban, ki a törvénytelen rendeletet végrehajtotta : különben minden honpolgár tartozik e felelősséggel, még inkább, aki egy község elöljárója, ha megadatik azon jog az illletőnek, hogy ő visszkereseti joggal bir az ellen, ki a törvénytelen rendeletet kiadta. Mint látom, sokan esudálkoznak, és különösen a belügyminiszter azon, hogy ezen indítvány tétetik. En azt hiszem, minden alkotmányos államban mindenkinek, különösen elöljárónak kötelessége tudni azt, hogy mivel okoz az illetőnek kárt, és mivel nem; kötelessége tudni azt, mit monda törvény, mit nem, azon egyszerű cselekményekre nézve, melyekre teendői kiterjednek. Ennek következtében azt hiszem, csak jogérzetét emeljük minden honpolgárnak, ha az tudja azt, hogy visszkeresetet indíthat nemcsak az ellen, ki a végrehajtást elrendelte, hanem első sorban mindjárt az ellen, ki neki közvetlenül a kárt okozta. Ennek következtében a különvélemény e módositványát elfogadás végett a t. háznak ajánlom. Tóth Vilmos belügyminiszter : Nem fogadhatom el a módositványt, mert nem tudom elképzelni azt, hogy Magyarországban találkozzanak minden kis községben olyan elöljárók, kik ismerjék a törvényt annyira, hogy rajok ezt alkalmazni lehessen. A szegény falusi biró sohasem tudná, melyik rendeletet szabadjon végrehajtania, melyiket nem. Neki kötelessége engedelmeskedni a fölebbvalóknak: azok legyenek felelősek; de maga az a falusi biró, ki a rendeletet végrehajtja, felelős nem lehet. Ezért a módositványt lehetetlennek tartom. Körmendy Sándor: Én e szakaszhoz egy harmadik kikezdéssel akarok járulni. Ebben ki van mondva a kártérítési elv azok ellen, kik közvetve, vagy közvetlen kárt okoznak az illetőknek. De az utánna következő 90-ik szakasz első kikezdése oly intézkedést állapit meg, mi sok esetben lehetetlenné fogja tenni a kárkereset végrehajtását. A 90. szakasz azt mondja: ,,Ha a károsult az előljáró vagyontalansága miatt kielégítést nem nyert, vagy ha nem lehet kideríteni, hogy a sérelmes határozatra kik szavaztak : a fedezetlen kárt a visszkereset fönmaradása mellett, a község pénztára téríti meg." Ezen két szakasz egymással összeköttetésben lévén, bátorságot veszek magamnak éhez is hozzá szólni. En sohasem tartom helyesnek t. ház azt, hogy, ha már kárt kell szenvedni ennek vagy annak : a kár hárítható legyen a közpénztárra vagy a községi pénztárra, a mely pedig semmi esetben nem lehet a kárnak oka, a mi tehát nem lehet felelős sem ;—ha kárt szenvedjen egyes vagy község: akkor természetesen inkább a köz védelmezendő az egyes ellenében. De el lehet hárítani ezen összeütközését a közjónak az egyes javával az által, a mit én módositványképen a 89. §-hoz bátor vagyok ajánlani és a mely igy hangzik: A 89-ik §. végére teendő : „Se felelősségrei tekintetből minden oly határozat feletti szavazás, melyből kártérítési kereset származhatik, a szavazók nevének és szavazataik minőségének jegyzőkönyvbe való vezetésével ellenőriztetik." Azt hiszem, hogy azon biztonság szempontjából, melyet maga a t. túloldal állított fel, ezen szakaszban lehetetlenség lesz kifogást tenni a módosítás ellen. (Nem fogadjuk el!)