Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-316

148 316. országos ülés márczius 22. ;C7i közt nines kűlömbség. De azt tartom, hogy nagy kűlömbség van a helyzetben. Nincs az az igazságos ember, ki igazságos­biró tudjon lenni, midőn oly dolgot kell meg­ítélni, melyet vagy ő vagy az ő közege tett. Ez az egyik. A másik pedig az: mi a belügyminisz­ter a parlamenti kormány forma mellett? A párt küzdelem kifolyása, a pártküzdelem egyik veze­tője, ki addig miniszter ós addig kormányoz : mig pártja többségben marad. Hogy a kinek ez ter­mészetszerű helyzete: az Ítélhessen és pláne oly dolgokban, melyekben maga vagy talán megbí­zottja követte el a sérelmet, ez előttem a meg­foghatlan dolgok közé tartozik. {Helyeslés hal fe­lől.) Arról, hogy a miniszter felelőssége minő garan­tiát nyújthat itt, nem akarok hosszabban szólni, mert ezen eszme a múlt nyáron eléggé megvi­tattatott. Azonban mégis kérdeznem kell : vajon lehetséges-e, hogy minden egyes polgár és min­den egyes község sérelme a képviselőház elé jöj­jön, és a képviselőház minden egyes sérelmet meg­vizsgáljon és a fölött ítéljen ? Én azt gondolom, hogy ez egyfelől lehetetlen ; mert csupán ezen egy dologra sem volna kellő ideje a képviselő­háznak. Másodszor azt gondolom, hogy ez nem nyújthatna garantiát; mert itt épen ugy a párt ítélne a párt eljárása fölött. És harmadszor ez volna aztán igazi összezavarása a teendőknek; mert ez valóban egyesítené a végrehajtó és tör­vényhozó hatalmat egy kézben, a mi pedig min­denütt a világon a legnagyobb absolutismusra vezet. Mert ha a képviselőház tul nem megy azon korláton, mely megilleti, hogy a miniszté­rium eljárását átalában bírálat alá vegye és azt felelősségre vonhassa: akkor egyes esetekbea or­voslást nem nyújthat; ha pedig ezen korláton túlmegy, ha minden egyes esetben a ház fog ha­tározni : akkor nem a miniszter fog kormányozni, hanem a ház, és itt lesz egy kormány, mely no­minális miniszterekkel 400 és egynehány tag­ból fog állani, mely 400 és egynehány tag közül 250 tag ur élet és halál fölött, zsarnok a kisebb­ség, zsarnok az ország minden polgára fölött e hazában. (Élénk helyeslés bal felől.) Ily állapotot én nem kívánok. De t. ház! megigértem s meg is tartom, hogy a mi elmondatott, bár nézetemmel ellenkezik, de olyan hogy a részleteknél arra inkább lehet re­flectálni : arról most szólani nem fogok; épen azért nem szólok többet az előttem itt elmon­dottakra; hanem röviden előadni kívánom indít­ványomat, melyet a ház asztalára leteendő le­szek. (Halljuk!) Maga az osztályok többségének előadója el­mondta s az indokolásban is benne van, hogy az osztályok többsége sem hiszi azt, mikép a köz­ségi törvény üdvös lehessen addig, mig az urbé­1 riséggel rokon természetű birtokviszonyok az ur­bóriség maradványai iránt a törvények meg nem alkottatnak. f r En e tekintetben tovább megyek. En azt hiszem, hogy nemcsak üdvös nem lesz; hanem ujabb és ujabb bajoknak kutforrásává fog válni: mert addig, mig ezen törvények megalkotva nin­csenek, a birtokjogra nézve jogegyenlőség nem léte­zik. Már most az e tekintetben különböző helyzetben levő községi lakosoknak együttműködése akkor, mi­dőn a törvény szerint igen helyesen, egyébiránt ki van mondva, hogy minden a község határában lévő birtokra is a község hatósága kiterjed, — mon­dom ezeknek összemüködése, együtt élhetése az enyém és tied által okozott folytonos éles, ösz­szeütközések nélkül nem képzelhető; és mig más felől mindaddig nincs is, nem is lehet meg a községek lakóira nézve, azon függetlenség, mely első föltétele annak, hogy a községi rendszer jó lehessen ; — mert ugyan kérdem: ha vagy ud­vartelki vagy más hasonló birtokoknál fogva a községnek meglehet, talán többsége tisztán anyagi függésben van egy embertől, hogyan fog ott azután a község érdeke megóvatni % hogyan fog ott a községi adminisztratio vezettetni? En tehát magam is osztozom a központi bi­zottság ezen előterjesztésében, sőt annyiban azon túl megyek, hogy nemcsak üdvösnek nem kép­zelhetem, de azt hiszem, hogy e törvény, ha előbb hajtatik végre: ujabb és ujabb bonyodal­makat fog előidézni. Azt tartom, hogy a községi törvény végrehajtása czélszerűen csak akkor lesz eszközölhető, ha az urbériséggel rokon ter­mészetű birtokviszonyok megszüntetése és a hűbériség maradványának eltörlése iránt a tör­vények megalkotva lesznek. Azt mondják önök talán: igen, de a községi törvény végrehajtása sürgős, azt halasztani nem lehet. Elismerem tö­kéletesen ; de egyfelől megjegyzem azt, hogy a törvényhozásnak igenis igyekeznie kell azon, hogy a mi hiány van, azt pótolja; de nem hi­szem, hogy bár mikor is szabad legyen a törvényho­zásnak, ha minden hiányt nem pótolhat is : oly módon járni el, hogy azért, hogy bizonyos meg­szokott roszat megszüntessen, teremtsen uj, senki által meg nem szokott roszat és helytelent. (Helyeslés a bal oldalon.) Már pedig, hogy e hely­zetet meg fogják teremteni : ha e törvényt életbe léptetik előbb, a fölött semmi kétségem nincs. De nem is szükséges a községi törvény végrehajtását azért késeltetni. Nem azt kívánom én, hogy a községi törvény végrehajtása bizonytalan időre elhal asz ­tassék ; hanem azt kívánom, hogy vegyük tár­gyalás alá azon törvényeket is, alkosak meg azokat is és ez esetben a czélnak is elég lesz téve: azon kérdések is megoldatván, és a községi törvény

Next

/
Thumbnails
Contents