Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-316

13 í 316. (magos úi«t márczim 22. 1871. arra, hogy a magyar birodalom területén élő különféle vallásfelekezetek, egyházak, és a nemzetiségek között a féltékenység villongásai meggátolják a testvéri szent frigynek megalakulását 1 Mire való az ily parlamentális természetnél fogva, a központosításra törekvő kormánynak magunkat föltétlenül átengednünk, hogy azt tegye velünk a mit ő jónak lát: ha sem közgazdászati, sem közművelődési érdekeinknek kielégítését mind ez ideig nem tapasztalhattuk. Hogy egyebet ne mondjunk, csak a népoktatásról hozott törvények miért nincsenek életbe léptetve: ha már megvannak évek óta ; miért nincs az kiegészítve, hogy a szerves közmivelődési politikát lehessen annak alapján folytatni ? Miért, hogy elodáztatik még mostanról is a felnőttek elemi oktatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása ? És midőn mindezeket tekintetbe veszszük, azt is be kell vallani, hogy az ily falusi torony alatti politika értelmében az eddigi tapasztalások után az összes közösügyes alkotmányt a népnek n^gy része — talán az uralkodó pártnál is nagyobb része, körülbelö] oly szemmel nézi, mint Phaedrus egerei közül az egyik a lisztbe hengergőzött menyétet: ,,Ugy áldjon meg az isten : a mint liszt vagy, a ki ott heversz". De lesz a: ki azt mondja, hiszen a fölemlített hiányok, fölpanaszolt bajok megorvoslásának kulcsa ezen községi törvény megalkotásában van. Ez az, a mit kétségbe kell vonni, t. ház, mar csak azon két főelv alapján is, melyeket a kissebbségi vélemény követelésbe tesz a központi szöveg ellenében, és melyeknek a részletes tárgyalások alkalmávali beiktathatásuk ellen önök a túlsó oldalon folytonosan élénken tiltakoznak. Hogy röviden azokról szóljak, a melyek a kissebbségi véleménynek elvei, melyekben részemről én is teljes meggyőződéssel osztozom : a törvények uralmára nézve azt, melyet mi a justice administrative által helye.ttesittetni egyátalában nem kívánunk, nem is tartunk lehetőnek; erre nézve én azt gondolom: prineipio rerum lehet volt arra jó idő, midőn az alkotmányos életet és a törvény uralmát személyében összpontosítva kifejezni bírta egy monarcha, s akkor az ő akarata lett a törvény. Ez az idő lejárt. Későbben az a divat következett, hogy monarchia czim alatt akarták kifejezni a törvényt, s mikor parlamentális kormányok lettek: akkor megtették a kormányok tagjait törvényeknek. Szerintem ez sem lehet kielégítő. Törvény csak az, mely miniszterrel és közpolgárral egyaránt rendelkezik, és az összes nemzeti közvélemény jogérzetének törvenyhozásilag szentesitett kifeje- • zése. mely alól nem lehet kiváltságot adni sen- ' kinek, nem, még a miniszternek sem. ; A mi pedig illeti már a megyei rendezés- { ben előre eandidált virilis szavazatokat, ama jograblást, mely a 48-iki nép irányában azok számára adatott: én alig tudnék mondani értékkel biró érveket, a melyek jobb meggyőződésre birják a boldog virilis-jelőlteket; hanem föl kell, hogy említsek egy parlamentális adomát, mely egyszersmind az időben való régisége által is hitelesítve van. 1832-ik évi április hóban tárgyalta az angol felső ház a retormbillt és ottan kormányférfi volt az, ki fölvetette azon kérdést a lordok házában: „Uraim! vajon önök, vagy az alsóbb néposztály érdekében áll-e az, hogy jó kormány legyen és biztos alkotmányos intézmények? ő arra szavazott, hogy közelebbről van érdekelve jó kormány és biztos alkotmányos intézmények által az alsó néposztály, annak érdekében nem áll felforgatni a hon intézményeit, alkotmányát. Mert, úgymond, ha beáll a baj, ha előjönnek az őrültek, kik mindent felforgatnak: akkor önök uraim, még odébb állhatnak a baj elöl és van miből a szűkölködés idején magukat fentartaniok; de mit csinál azon szegény iparos, kinek napi béréből kell megélni; a földmives, ki csak béke idején végezheti munkáját? Ha azt mondják, hogy csakugyan vannak Angliában olyan alantos néprétegek, minőnek a tömeget szokták jellemezni, mely a lázadásra hajlandó, mindent felforgató, megbízhatatlan az ily dolgokban, erre azt mondom: annál inkább kell tehát törekedni arra, hogy ezen ingatag néptömeg hozzá csatoltassék a haza fentartásának érdekéhez. Miért nem fogadja el tehát a lordok háza azon reform-bilit, mely a jogokat bővíti, nem megszorítja, mely lehetővé teszi, hogy a kormány élén állók a hozzájuk hasonló szegény sorsú, de mivelt és jóakaratú férfiak legyenek, kik a nép bizalmát bírván, tanácsaikkal lássák el és a jó útra térítsék és tanítsák meg arra, hogy a haza üdve egyértelmű az ő polgári jólétüknek féltett érdekeivel." így beszéltek az angol felső házban a reform-biliről 1832 tavaszán. Elég különös volna, hogy ha a magyar parlament népválasztotta képviselői 1871-ik évi tavaszon megszavaznák a népjogok elkobzására szolgáló virilis szavazatot. Ezek után t. ház, alig szükséges mondanom, miszerint én teljes lelkemből magamévá tevém a kissebbségi javaslatban kifejtett véleményeket ; sőt számítva arra is, miszerint a központi bizottság jelentésének végén felhozott nélkülözhetetlen előfeltételeit a jelen törvényjavaslatnak sem a t. ház elfogadni, sem a t. bizottság elengedni vagy viszszavenni nem fogja: kijelentem, miszerint a sző nyegen levő törvényjavaslatnak ily sorrendben, most ez idő szerinti részletes tárgyalásának elfogadásához nem járulok. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Latinovics Vincze: T. ház! Alig hi-