Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-316
132 316. országos ülés márczius 22. 1871. megjegyzéseket külön tárgyalás alá venni vagy pedig kinyomatni? (Kinyomatjuk!) Tehát ki fog nyom atni, és a mikor a ház parancsolja, napirendre fog tűzetni. Gonda László: T. ház! nem osztozom azok nézetében, kik a községi törvény fölött az átalános vitát szükségtelennek, fölöslegesnek tartják. Hajlandó vagyok hinni, hogy már eddig meggyőződtek az ellenkezőről. De annyi jóhiszemmel ismét nem birok, mely szerint azt várjam, hogy az átalános vita alkalmával fel nem tarthatott és meg nem védhetett kisebbségi nézetek majd a részleteknél okvetlenül diadalra fognak juthatni. A mennyire lehetséges, részemről én is tekintettel kívánok lenni a kisebbség véleményének előadója által megpendített még csak jövőre megalkotandó tiszenegyedik parancsolatra, tehát azonnal a dolog érdemére térek. Kezdem ott, hol a központi bizottság jelenlését bevégezte. Onnan kell idéznem egy mélyreható és lényeges igazságot, melynek részemről is elfogadását előre kimondom. „Befejezésül — igy szól a jelentés — megemlíti még a központi bizottság, miszerint a belügyminiszter ur, ki a bizottsági üléseken jelen volt s a tanácskozásokban részt vett: kijelenti beleegyezését, hogy a házban a tárgyalás alapjául a központi bizottság szövegezése vétessék" s azon nézetét fej ezé ki „hogy a községek rendezéséről szóló törvény üdvös hatása föltételezi mindazon birtok- és jogviszonyoknak szabályozását, melyek az 1848-ki törvények által megszüntetett urbéríségből erednek s jelenleg még fönállnak." Ez oly igazság t. ház, melyet kétségbe vonnunk nem lehet ; inkább tán azt mondhatnók, hogy még ebben sincs egészen kifejezve a valódi tényállás, a jelen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával tekintetbe veendő igazság. Én nem hiszem, hogy volna e hazában, nem tudom, hogy volna e házban párt, mely üdvtelen hatású törvényt kívánna alkotni. Azt sem hiszem, hogy lenne valaki, ki az általam felmutatott idézetnek igazságát kétségbe vonni bátor volna. Tehát mi ebből a következés % Hogy üdvös törvényt hozhasson a törvényhozás ez alkalommal: a községi törvény megalkotásánál, csupán kettő a lehetőság, vagy az: hogy teljesíteni kell a mulhatlanul szükséges előfeltételt, melyet maga a központi bizottság kijelölt, mely esetben a belügyminiszter ur első helyen vizsza fogná venni a napirendről ezen törvényjavaslatot és azt kívánná szőnyegre hozni, mely a dolog természetes rendsorában épen következik, értem az 1848-ik törvény által megszüntetett urbéríségből származott birtok- és jogviszonyoknak elvalahára tisztába hozatalát. Ha ezt nem teszi: akkor nem tudom, mily hatású törvényt hoz a t. ház, de annyit mond^ hatok, hogy ismét egygyel több lesz a végrenemhajtható törvények száma. Olyan törvény fog alkottatni, melynek végrehajthatósága a gyakorlati életben, mostan legalább, kétes lesz. Tehát, nem juthatván el sem az üdvözültek örömébe, sem az elkárhozottak vezeklési helyére, legíölebb oda kell kerülnie, hol a keresztség nélkül elhalt csecsemők a lymbusban várják a megszabadítást, T. ház! Ez igy lévén, azt hinném, miszerint a törvényhozásnak első helyen hivatása és kötelessége a napi szükség fedezéséről gondoskodni : vagy a múltból, tavalyról, harmadévről fön levő hátrányoknak letőrlesztésót eszközölni. A helyett ismét hitelezünk a jövendőtől. Előleget adunk olyan kétes, olyan bizonytalan és ismeretlen jövőnek, melyről még külügyi diplomatiánk sem állhat jót , nemhogy belügyminiszterünk állhatna. Hiszen föltéve azon esetet, mit én megengedni hajlandó nem vagyok, hogy ezen törvényjavaslat valódi törvénynyé alkottatik : mi következik utána? az, hogy keresztül vihető nem levén, mert a hozzá nélkülözhetlen előföltétel teljesítve nincs: kitűnik a nagy hiány s annak teljesíttetnie kell, amit a központi bizottság kivan, s én azt hiszem, elfogadta e kívánalmat a kormány is; attól elállani teljességgel nem hajlandó. A közvélemény bizonyosan nem fog elállani, s akkor aztán majd kitűnik a másik nagy hiány is, hogy mikép létesíttessék szerves közigazgatás : mig az igazságszolgáltatásnak egész ügye berendezve nincs, mig az első folyamodásu bíróságok kellő számban és helyekre szétosztva nincsenek, mig a nyilvánosság, szóbeliség kívánalmainak elégtéve nincs, s mig az esküdtszéki békebirósági intézmény behozva nincsen. Még akkor is a gyokorlati haszonvétel azt fogja kívánni, mint már tudjuk is bizonyosan : hogy adassék a fővárosnak külön helyhatósági szervezet. Midőn ez készen van, mi lenne a kormányra nézve ennyi hűséges fáradozásáért a megérdemelt usus fructns egyéb, mint a választási törvénynek az eddig megalkotott előzményekhez illő átalakítása? Ha mindezek készen fognának lenni két-három hónapnyi időköz alatt, — mert ha ez nem történik, ismét 2 évre kell haladni ezen sürgős dolognak: akkor majd lesz olyan, ki előáll és azt mondja: ime barátom, meg van alkotva Magyarországon a culturai állam, ime lásd biztosítva az emberi szabadság fejlődését, lásd biztosítva Magyarország önállását; és ezen polgártárssal szemközt, én hajlandó leszek anabaptistává lenni inkább, mint szavainak hitelt adui. Azt mondanám , támaszkodva szavaira: szervezve van Magyarországod, igenis, de rendőrállam, a mely nem biztosítja sem a belső fejlődést, sem a polgári közszabadságot, sem a közvagyo-