Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-315

315. országos ülés márczius 21. 1871 111 mellett azután sokkal könnyebb feladat lesz a törvényhozásra nézve, azt alaposan megvitatni. Ez nézetem. Én czélszerüség szempontjából inkább óhajtom, hogy a t. ház a tőrvényjavaslatot mint Ghyczy Kálmán t. barátom módositványát fogadja el ; ha mindamellett a t. ház nem akarná megszavazni ezen kevesebbet: akkor — akkor a többet is köszönetteljesen elfogadom. {Derültség .') Tisza Kálmán: Itt, mint a t. miniszter urnák előadása is bizonyitja, két szempont áll egymással szemközt: a czélszerüség szempontja és a birói függetlenség szempontja. Legelső tehát az, hogy a fölött határozzon a ház, hogy melyiket tartja fontosabbnak: a czélszerüség szempontját-e, még pedig oly viszonyok közt, midőn ezen czélszerüségi szempont alig egypár ezer forint megkimélését hozza magával, vagy pedig a birói függetlenség szempontját? Én részemről megvallom, hogy a birói függetlenségre hasonlithatlanul nagyobb súlyt fektetek, mint a miniszter ur által emiitett czélszerüségi szempontra. Miniszter ur azzal argumentál, hogy ha a függetlenség szempontját veszszük : még a semmitőszék tagjai sem függetlenek; mert azok is várhatnak előléptetést: azok lehetnek tanácselnökök. Én részemről soha sem fogadom el azon argumentálást és nagyon messze vezetne, ha elfogadnám, hogy; mert tökéletesen nem lehet valamit elérni : ne érjünk el annyit sem, mennyit elérni lehet. Hiszen ha ezen eszmét elfogadjuk, akkor egyátalán ne tegyünk a birói függetlenség irányában semmit: neveztessenek ki a birák és mozdittassanak el tetszés szerint; mert teljes függetlenséget nem lehet elérni, — mint mondja a miniszter ur. En azt gondolom, hogy nekünk törekednünk kell, hogy a bírói függetlenséget teljesen valósággá tegyük fölfelé is. Ezt, tudom, ma még nálunk alig lehetne; mert csak egy módja volna körülbelül az, hogy mindenki a hová egyszer kineveztetett, maradjon is; ennek pedig az volna a módja, ha egyátalán a birói karnak nagyob fizetést lehetne adni. így van az legalább ott, hol valódi függetlenség van, mert Angliában legalább alig lehet példát fölhozni, hogy valamely tag a legfőbb itélőszéktől máshová tétetnék; hanem marad ott a hová kineveztetett és épen azért, mert nem várhat a kormánytól semmit: nincs tőle függésben. De mondom, ha azt nem tehetjük is: tegyünk legalább annyit, a mennyit tennünk lehet s legalább az ország legfőbb törvényszékénél nevezzünk ki olyanokat, a kik más alsóbb bíróságnak nem tagjai, a kik tehát egyfelől előléptetést nem várhatnak a felsőbb bírósághoz, másrészt azonban ismét nem relegáltathatKÉPV. H. SAPhÓ 18fJ IV. nak onnan azon helyre, honnan kinevezve vannak és nem cseréltethetnek ki másokkal, a mi által a speciális ügyek elintézésére is a kormánynak az igazságszolgáltatás alapját megrontó befolyása lesz. A miniszter ur azt mondja, hogy a szóbeliség be fog hozatni, ás pedig ez szerinte nagyon hamar meg fog történni, s akkor 60 tag is sok lesz, azért a mostani létszámot ne szaporítsuk 4-el, mert igy csak terhelnők az államot; mig, ha a királyi tábla bíráinak számát szaporítjuk, ez úgyis szükséges lesz, ha az föl fog osztatni. Hogy mikor lép életbe a szóbeliség, azt nem tudom, s részemről igen kívánnám, hogy a miniszter urnák igaza legyen abban, hogy az minél hamarább meg fog történni. Egy azonban mindenesetre áll, és ez az egy az, hogy a legfőbb bíróságok tagjai sem halhatlanok; tehát már a dolog természeténél fogva — és kivált ha tekintetbe veszszük, hogy minálunk különösen a legfőbb bíróságok tagjai rendesen nem igen fiatal emberek: a kérdéses szaporítás által okozott terheltetés oly nagy és hosszas nem lehet. De van még egy másik ok is, és ez az, hogy ha a királyi itélő tábla fel fog oszlattatni több felé : a felesleggéssé vált felsőbb bírósági tagok mint elnökök fognak alkalmaztathatni, és igy terheltetés nem fog bekövetkezni. En tehát mind azért, mert a ezélszerüségi aggodalmat sem fogadom el egészen, de főleg azért mert a birói függetlenség szempontját sokkal magasabb szempontnak tekintem : Ghyczy Kálmán t. barátom módositványát fogadom el. Hoffmann Pál: T. képviselőház! Én megvallom, hogy a fönforgó kérdésnél a czélszerüség kérdését a jogosság kérdésétől elválasztani nem lehet: mert a bíróságoknál a jogosság kérdése a czélszerüség kérdése által határoztatik meg, a mennyiben a bíróságnak csak oly szervezetet adhatunk, a mely megfelel a feladatnak. A mi a fönforgó kérdést illeti, megvallom nem látnék kárt az országra nézve, ha a i pótbiró helyett néhány állandó bíró alkalmaztatnék. Végre a külömbség nem oly nagy, hogy azok fölöslegessé válnának; hisz az időközbeni kimúlások vagy más üresedések, mindig szükségessé teszikaz ujabb meg ujabb pótlásokat. De másrészről azon aggodalmakat sem tartom indokoltaknak, melyek a módositvány indokolásául fölhozattak. Az volt t. i. fölemlítve épen az előttem szólott t. képviselő ur által is, hogy a függetlenség némileg csorbittatik az által, hogy itt birói tisztet viselnek olyanok, a kik ebbeli állásuktól a miniszter tetszése szerint ismét elmozdíthatók. Én megvallom, hogy ebben veszélyt nem látok. 15