Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-315
3!5. crszígos Slís mírciius 2'. !£7t. 93 megyétől elszakítani, akkor megengedetik, hogy a fejedelem háborút üzenjen, melynek következménye egész tartományoknak elszakítása lehet. Midőn nem szabad egyetlen egy krajczár terhet, adót róni valakire a törvényhozásnak beleegyezése nélkül : akkor a fejedelem, akár az imént emiitett háboruüzenet folytán, akár a kereskedelmi szerződések utján 100 meg 100 milliónyi terheket vagy kártételt okozhat a nemzetnek. Ezt megvallom, soha sem foghattam meg ; ezt én még a múlt időből, azon időből, midőn az úgynevezett isteni jog uralkodott, a mostani korra szállt káros maradványnak tekinthetem. Ennélfogva, ha ezúttal a szerződéseket a részletes vita alapjául elfogadom is : azon föntartással teszem, hogy ezentúl minden nemzetközi szerződés előlegesen fog a törvényhozás elé terjesztetni. Ha valaki azon ellenvetést tenné, mikép ez a diplomatia szokásaival és a gyakorlattal ellenkezik, mikép nehézségekre találhat, én megkülömböztetem az eseteket. Ezek kétfélék : lehet régi szerződéseknek megerősítéséről, lehet uj szerződések kötéséről szó. Az első esetben tudja a kormány, mikor jár le valamely szerződés : ennélfogva idején gondoskodhatik arról, ha meg akarja újítani, hogy a törvényhozás elé kerüljön; ha pedig egészen uj szerződésről van szó : akkor a nélkül is sokáig tartanak az alkudozások, és akkor van és kell is, hogy legyen ideje, hogy a törvényhozásnak megtegye javaslatát. Én tehát nem látom át, hogy legyen komoly akadály, hogy a szerződések a törvényhozásnak előlegesen ne terjesztethessenek elő oly rendkívüli esetekben, mikor talán hetek körül forogna a kérdés és az országgyűlés együtt nem volna : akkor rendkivülileg is lehetne összehini. Én e jogot oly fontosnak tartom, hogy ezt is Határozottan hangsúlyozni kötelességemnek tartottam. Csatlakozom t. barátomnak azon nézetéhez is, miszerint a magyar szöveg is a paritás elvénél fogva egyenjogunak ismertessék el, és hogy jövendőre a fordításnál kissé több gondot méltóztassék a kormány használni. A magyar fordítás igen hütelen, a mint azt a részletes tárgyalásnál befogom bizonyítani és annak kiigazítását szorgalmazni. Engedje meg a t. ház, hogy ezen tárgygyal •összefüggésben egy másik körülményre figyelmeztessem. Én nem tudom, micsoda elvekből indul ki a kormány, midőn Ausztria és Magyarország közt hasonló kiadatási kérdések merülnek föl. Tavaly tőrtént, hogy egy munkás, ki ide Magyarországba menekült, miután Ausztriában talán két heti fogságra volt politikai izgatás miatt elitélve: e kormány által az osztrák törvényhatóság fölszólitására elfogatott és kiadatott. En, midőn az elfogatás tudtomra esett, az iránt a t. belügyminiszter urat interpelláltam, s ő tán nyolczad napra akart is felelni ;de minthogy t. barátom Madarász József, ki öt ugyané tárgyban interpellálta, azon pillanatban nem volt jelen, a miniszter ur válaszát elhalasztotta; később, midőn ismét felelni akart: történetesen egy pár napig én nem lehettem jelen, betegség által akadályoztatva; később mint tudjuk, a miniszter maga súlyos betegség folytán nem jelenhetett meg a házban és így ő ezen interpellátióra mai napig sem felelt. Föntartom magamnak, hogy utódjához intézzem ugyanazon kérdést. De miután azon eset a jelen tárgygyal szoros összefüggésben van : szabadságot veszek magamnak az igazságügyminiszter úrtól kérdezni, hogy mily elvek irányadók hasonló esetekben ? En azt tartom, hogy az igazságszolgáltatás, valamint a rendőrség nem közös ügy, és következőleg Magyarország Ausztriára nézve és viszont, ezen esetekben mint külföld tekintendő, és igy ha ott elkövetett bűntett után valaki ide menekül : ugyanazon szabályok állanak főn, mint akkor, midőn például Oroszországból vagy Fraucziaországból menekül valaki ide. Ha máskép járnánk el, ugy elismernők, hogy a r endészetre, az igazságszolgáltatásra is tökéletes egység, tökéletes egybeolvadás és közösügy létezik. Mindenesetre szükségesnek látom, hogy erre nézve a t. miniszter ur a házat fölvilágosítsa és egyúttal arra vagyok bátor kérni őt, hogy az Ausztriával kötendő ily cartel-szerződés iránt is törvényjavaslatot méltóztassék a ház elé terjeszteni. Különben föntartom magamnak az egyes ezikkeknél észrevételeimet megtenni. (Helyeslés.) P- Szatmáry Károly : Tisztelt ház! Tökéletesen helyoselve azokat, mik itt Várady Gábor tisztelt barátom és Irányi Dániel tisztelt képviselőtársam által elmondattak, először is csupán a diplomatiai nyelvre nézve vagyok bátor észrevételt tenni. Én megvallom hogy azt, hogy az európai nemzetközi szerződések ma már több nyelven köttetnek, bizonyos tekintetben hátralépésnek tartom ; mert éppen ezen nemzetközi szerződések azok, melyek leginkább igénylik, hogy az érintkezés minélinkább könnyittessék. Mielőtt Francziaország túlsúlyra vergődött, a latin nyelv volt az, mely ily nemzetközi szerződéseknél elfogadott nyelvül volt tekinthető minden oldalról; később XIV. Lajos óta a franczia nyelv. De mióta Angolország rivalitása a mostani dipolomaiiai nyelvet, a francziát kiszorította, valóban nincs más mód, mint az, hogy ki is mö-