Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-299

34 299. országos ülés márczius 2. 1871 elprédáltuk sok haszontalanvasutra — : akkor elveszítjük a réven, a mit a vámon nyertünk volna. Valóban, midőn azt olvastam, óhajtom, hogy tüzetes és beható tanulmány tárgyáva tegye azt a kormány, megborzadtam : mert tudom, hogy ez olyan megyei bizottsághoz hasonlító, mely a régi időben, a mivel nem sokat gondolt: deputatióra bízta; de megnyugtatott Falk Miksa t. barátom, midőn kimondá, hogy azért változtatgatott meg ezen törvényjavaslat, hogy ne építtessék ki. Annálfogva, t. ház, én ismétlem, hogy azon határozati javaslatban foglalt három pontot egyátalában nem tartom olyannak, hogy azzal a vasúti visszaélések, a forgalmi és szállítási nehézségek azonnal megszüntettetnének; pedig azoknak mihamarabbi megszüntetése- életkérdés egy ily országra nézve, melynek jövedelme főleg terményekből áll. Én attól félek, hogy, ha csak azon pontoknál maradunk: a rendeletek, melyek eddig is kiadattak, és ezentúl kiadatni fognak, azon visszaéléseket nem fogják megszüntetni és sokáig marad még minden a réginél. Aggodalmamnak fontos okai vannak. Február 15-én múlt két éve, midőn a t. közlekedésügyi miniszter ur, ki akkor kereskedelmi miniszter volt, írásbeli biztosítást adott a kereskedelmi kamarának az iránt, hogy ő már intézkedett a végett, hogy a váez-marcheggi kettős sin lerakassék akkorra, midőn a marcheggbécs-stadlaui vasút elkészül. Ez már régen átadatott a forgalomnak! és ime : nálunk még meg sem kezdték a második sin lerakását. (Halljuk!) Ugyanakkor biztosította a kereskedelmet, hogy a differentialis tariffa megszüntetése iránt is intézkedett : és azok máig is állanak. Én a múlt évi aratás ideje alkalmával voltam bátor az igen t. közlekedési miniszter úrhoz egy interpellatiót intézni az osztrák állami vasút vonalain a szállítás körül tapasztalt azon rendetlenségek és kihágások tárgyában, melyeknek kimondhatlan káros hatása ugy a kereskedelemreminta produetióra tagadhatatlan. Továbbá elsoroltam nemcsak azokat, miket Forgách Antal gr. t. képviselőtársam elősorolt, hanem még többeket is, és azokat illustráltam példákkal; de felelet helyett a t. miniszter urnák neheztelésében részesültem. Mindamellett is épen azért, mert ismerem a miniszter ur ügybuzgalmát, lelkesedését, munkásságát, részrehajlatlanságát és nemes ambitióját: hittem, hogy mihamarább segítve lesz a bajon. Bocsátott is ki rendeleteket és tett intézkedéseket: de azokban messziről sem mondott egy árva szót sem azon rendetlenségek elhárítására, melyeket én praeferenter elhárittatni kértem; hanem inkább a kereskedőket rótta meg a rendetlenségekért. T. ház! Azóta talán a visszaélések még nagyobb mérvben mutatkoztak, és ugy látszik, permanensekké váltak. A közönség kifáradt a panaszokban, a kereskedelmi kamara a folyamodásokban, a repraesentatiókban, az enquéte bizottság, az úgynevezett királyi felügyelők és kormánybiztosok kimerültek a vizsgálódásban és az úgynevezett beható tanulmányozásban, s maholnap oda jutunk, hogy a magyar kereskedelem megszűnik, oda jutunk, hogy azon előnyöket, melyekkel minket a természet, kedvező geographiai helyzetünk és éghajlatunk tekintetében megajándékozott, ugy hogy a világ minden más tartománya fölött mi lehetnénk képesek leginkább nyugot Európa népes tartományait gabonával ellátni: maholnap mondom mind eljátszszuk. A magyar gabona az európai piaczon ki megy a divatból s azt orosz és amerikai búza fogja helyettesíteni. Mondhatom, hogy soha oly átalános kai ámítás nem volt a népnél, mint most a vasúti rendetlenségek; s azokat a hírlapok minden pártkülönbség nélkül fölemlítették, s el nem hallgatták. És kérem alássan, mind a mellett is, (Halljuk!) a t. miniszter ur soha sem méltatta a közönséget vagy interpellatióm folytán, kötelessége szerint, a képviselőházat arra, hogy fölvilágosítást adott volna azon elhárithatlan akadályokról, melyek azoknak megszüntetését lehetetlenitették. Miután most legközelebb a kereskedelmi társulatnak keserves memoranduma szétosztatott a képviselők között, és az újságok által is közzé tétetett: akkor t. képviselőház, mindjárt olvashattuk a „Közlönyben", — nem is a miniszter urnák, hanem a királyi felügyelőségnek és nem is a hivatalos rovatban, hanem a nemhivatalos rovatban némely intézkedését, s csak akkor érdemesítette a közönséget a vasutügyek felvilágosítása czéljából irt azon nyilatkozatra, melyekre nézve mondhatom, hogy az inkább prokátoroskodás, inkább mentegetődzés, mintsem felvilágosítása azoknak, melyek bennünket most itt közelebbről érdekelnek. És kérem alássan, azon úgynevezett vasúti ügy felvilágositására czélzott nyilatkozatban sem említtetik mesziről sem, azon rendetlenség, mely miatt most itt szót emelünk. Már most, miután látjuk, hogy ez azért adatott ki, hogy felelet legyen a törvényjavaslatra, kérdem: mi reményünk lehet az imminens bajok elhárítására ott, hol a törvényjavaslat kidolgozásánál, vagy legalább ezen imminens bajok elhárításánál a miniszternél irányadó a királyi felügyelőség véleménye fog lenni ? Es hogy miniszter ur előtt valóságos szentírás a királyi felügyelőség tudósítása: mutatja az, hogy Wahrmann képviselő ur határozati javaslata-