Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-298

70 298. országos filé* márczius 1. 1871. értelmében is teheti ezt; mert nem kell, hogy i épen 70 embert tartson ben : hanem tarthat 40-et is, és a többit ugy használhatja fel, hogy azokból altisztek képeztessenek. És hogy van a gyakorlat ? Méltóztassanak megengedni, ne keressünk nehézségeket a jövőben, melyekről a jelen megmutatta, hogy nem léteztek. {Helyeslés jobb felől.) Méltóztassanak fölvenni, hogy a minisztérium a törvény értelmében és nem kényszer utján jár el, és amint épen ezen törvényjavaslat mutatja, maga akar intézkedéseiben alkotmányszerüen eljárni; mert azon támaszokon kivül, a melyekkel bir: maga vet magának korlátokat, mint a törvényjavaslat mondja; mert mit mond a javaslat ? Először azt: hogy az altisztek és a tisztek csak a legelső korosztályból vétessenek; ezen határozmány tehát csak egy évre vonatkozik. Ez magában egy korlát. Másodszor : meg van határozva és meg van állapítva az időtartam, amelyre ezeket be lehet híni. És hogy maga a gyakorlat is igazolja ezt, arra bátor vagyok azokhoz, mit a t. miniszterelnök ur is mondott, hozzátenni, hogy már tavaly, midőn ezen első ilyíéle iskola felállitatott : mindössze 130 egyén érkezett az altiszti iskolába, ezeknek csak egy része volt önkénytes. És mi történt az idén ? Az idén több mint 400 ember van, és legnagyobb része mind önkéntes. (Tetszés jobb felől.) Mit mutat ezen haladás 1 Azt mutatja, hogy a legénységben bizalom van az intézményhez és hogy semmiféle kényszer itt nem áll. Az igen természetes, hogy ha egy uj intézményt állítunk föl : lehet, hogy igen sok nehézség is mutatkozik. Történnek az ellen reclamatiók is. De most, a mennyire ismerem a viszonyokat: azt mondhatom, hogy alig két-három ilyen reclamatio történt. így volt egy orvosnövendék, a ki azt hozta föl, hogy neki az orvosi rigorosumokat kell ez évben letenni, és ennek alapján kérte, hogy mentessék fel. Azonnal fel is mentetett és a minisztérium semmi nehézséget nem tett. Volt egy másik, egy gyógyszerész, ki hasonló okon felmentteését kérte. Ennek is azonnal megadatott az engedély. Volt egy takarékpénztári hivatalnok, ennek is megadatott az engedély. így a gyakorlat maga mutatja, hogy semmi nehézség sincsen a dologban és azok, a kikről itten szó van: semmi jog-csorbulást itten nem látnak. És ha szembe állítjuk ezzel a feladat nagy fontosságát és azon körülményt, hogy tulajdonképen magának az intézmények léte függ attól, hogy jó altiszteink legyenek : én részemről Debreczen városa érdemes képviselőjének aggályait épen nem oszthatom, és arra kérem a t. házat, hogy a törvényjavaslatot a közp. bizottság szövegezése szerint elfogadni szives legyen. (Helyeslés jobbról.) Elnök: Elfogadja a t. ház a törvényjavaslatot ugy, a mint a központi bizottság beterjesztette ? A kik elfogadj'ák méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Következik a beadott határozati javaslat. Bujanovics Sándor jegyző {olvassa Tisza Kálmán határozati javaslatát.) Tisza Kálmán: Ha senki sem szól hozzá, azt gondolom, hogy nekem mint indítványt tevőnek, indítványomhoz jogom van szólni. A módositványhoz nincs; de ezen indítványhoz van,, mely indítványra nézve magam is megmondtam, hogy ha módositványom elesik : ezen határozati javaslatomnak természetesen csak egy bizonyos része az, melyhez ragaszkodni kívánok, jelesen azon része, hogy a jövőre nézve törvényhozásilag határoztassanak meg mindazon föltételek, melyek közt az ujabb kötelezettség megállapítandó. En, t. képviselőház, a miniszterelnök úrtól az imént egy kis leczkét kaptam. Szívesen veszem, meg is közszönöm, a memryiben azt méltóztatott mondani, hogy én, ámbár azt mondtam, hogy fölszólalásommal nem akarok hoszszabb időt igénybe venni, mégis fölemlítettem az elmúlt vita folyamában mondottakat. Megengedem, hogy ez nagy hiba. De olyan hiba, miben az igen t. miniszterelnök ur, rögtön a leczke után engem követett, ő ugyanis ezt tette, midőn a tüzérségről beszélt; mert ha ez nem a múlt vitának fölelevenitése: akkor én nem tudom, mi a fölelevenités. Különben a mi magát a dolgot illeti, én Hollán Ernő államtitkár ur előadásából különösen annyira meggyőződtem, hogy igazam van és igazam volt, miszerint valóban indítványom mellé hajlandó lennék, nem a saját indokolásomat, hanem az övét tenni. Mert ha egyfelől joga van a kormánynak egy bizonyos fokig honvédeket berendelni, ha másfelől 400 önkéntes jelentkezett az idén, nem mint tavaly csak 100 : ez bizonyítéka annak, hogy ezen kényszerítésre nincs szükség, (Helyeslés bal felől.) De mondom, módositványomat most már nem vitatom, és áttérek határozati javaslatomra, erre nézve is, csak egy pár szót leszek bátor szólani. A miniszterelnök ur, ugy látszik, lehetetlennek tartja, hogy a törvényben határoztassék meg annak módja, mikép kelljen a szolgálatra kötelezeudőket a képesítettek közül kiválasztani, és hivatkozott állításának igazolásául Poroszországra. Nem hivatkozott igás, arra, hogy ott