Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-298

£68. országot iilfa mirczius 1.1871. 59 az értelmiség közé sorozza. (Élénk tetszés jobb JeloL) A véderő a hazáé és nem a kormányé, és ha az értelmiség elvi súrlódás folytán tultehetni véli magát e kötelességszerű részvéten : miként tudhatnék be hibául a tudatlannak, ha ürügyet keres ez alól menekülni ? Legnagyobb szolgálatot tehetnénk a jövőnek, ha elszánhatnék magunkat végre arra, hogy ne vigyük át a pártviszályt ama térre, a melyen ugyanazon zászló alatt egyek voltunk és egy éknek lennünk kell. Ez ellenszenv kitörésének tulajdonithatom azon állítást is, hogy állítsuk vissza a 48-iki honvédséget, akkor beállunk mi is. A 48-iki honvédségnek keletkezést és szerkezetet oly mozgalmak adtak, a minőket közülünk senki vissza nem óhajt. (Helyeslés jobb felől. Mozgás bal felől.) Akkor szükséges volt ama szervezet, mert nem rendelkeztünk hadseregről akként, mint rendelkezünk ma ; (Élénk ellenmondás bal felől.) akkor a megtámadt nemzeti önállás megvédése volt a föladat; ma a kiegyezés után e baj reeidivája többé nem fenyeget, hanem fenyegethet más ennél tartósabb s az ellen kell készülni, és ezen készülődés keretében az 1848-iki rendszer kevés is, elégtelen is. Gróf Keglevich képviselő ur a nemzetiségek egyesülési törekvését a nyugoton egy kétségtelen siker kezdetének ismervén föl, azzal egyszersmind monarchiánk ujabbi alakulásának mintegy szétmállási processusa bekövetkezését vélte jelezhetni. Hogy a nagy német nép egyesülési törekvése czélját elérje, ez minden szabadelvű embernek őszinte óhajtása. Hanem hogy a mai katonai egységben ez még a valótól nagyon távol áll, ezt maguk a németek vallják be. Ha majd ama szép földön azon észlelt nemzeti érzület csakugyan odáig fog megerősödni, hogy például a bajor előbb vallja magát németnek és csak azután bajornak és ugyanúgy cselekszili a würtembergi, a szász, a hannoverai, a porosz stb., ha majd a nemzeti nagyság iránti lelkesedés átalánosabb, ellenálhatatlanabb fog lenni, mint a külön országok iránti szeretet, midőn majd München, Stuttgart, Karlsruhe, Drezda stb. Önként vetekedve fogják vinni fővárosi kiváltság leveleiket és az azokhoz kötött előnyöket az öszpontositott birodalom ujszékhelyének áldozatoltárára : — akkor igenis a nagy német nép nagy lesz, egy lesz, nem katonai, hanem egy jogi állammá fog alakulni. De ezen idő, szerintem, messze túl a látkörön keresendő, és ha történetesen ama küzdelemben keresnők a tájékozást, melyet a középszázadokban az imperialismussal mint a nemzeti hatalom képviselője, a feudalismus, mint a particuláris érdekek képviselőjével küzdött, és mely küzdelem ben a nemzeti hatalom képviselője az jmperialis mus megtört és a separatisticus tendentiának képviselője a feudalismus, szétszakított souverenitás okkal került ki; mig ellenben a túl parton levő franczia földön, melyet latin faj lakik, ezen küzdelem az egységes monarchia diadalával végződött: akkor ugy hiszem hogy ezen egyesülési törekvés legalább átalánosnak nem mondható. Addig azonban mig ez bekövetkeznék : egy hosszú szünet lesz, és ezen hosszú szünetet használjuk mi föl arra, hogy monarchiánkat átidomított alakulásában szilárdítsuk meg, öntsünk intézményeinkbe oly szellemet, adjunk magunktartásának kün és ben oly irányt, hogy az bizalmat és rokonszenvet keltsen. {Helyeslés jobb felől.) Tetteinkk el és törekvéseinkkel hassunk oda, hogy az érdekek méltánylása, a békés' haladás abban necsak'védet, de biztosítékot is találjon: és akkor oly kapcsot vetettünk ezekkel ama szövetségbe, melyet nem szeszély, nem nyervágy, hanem hosszú idők életérdekei szőttek együvé, hogy ama gravitálás, melyet Keglevics Béla gr. fölismert, értelmetlen lesz. A Lajtán túli német ama szabadságot és az általa ott élvezett előnyöket, melyeket számára száma, miveltségi állása, gazdagsága biztosítanak : nem fogja koczkára vetni egy kísérletért, melynek czélja iránt nem egészen biztos. Mig monarchiánk alkotó elemei kötött szövetségeikhez, szerződéseik elvállalt föltételeihez állandóan ragaszkodnak; a mig a szabadságot, melyet alkotmányunk biztosit, következetesen tovább fejlesztenők, ha a forgalom terén az érdekek találkozási pontjain, az eszmék tusájában a jog és igazság, a méltányosság és előzékenység lesznek az irányadók : addig nincs gravitálás, mely monarchiánk épületén oly rést nyisson, amely bennünket továbbra fenyegessen. De ezt tenni fele részben a mi föladatunk, a mi kötelességünk is. T. barátom és képviselőtársam Jókai Mór beszédét végezve, a kisebbségi indítványt ugy ajánlja a t. háznak elfogadás végett, mint Sybilla utolsó könyvét. Hogy mi volt Sybilla utolsó könyvében megírva, azt a meseirók, nem jegyezték föl; hanem hogy a kisebbség indítványában mi van megírva, azt mi elolvastuk, azt följegyezte t. előadó társam Győrny Gyula. Hogy Tarquinius mit nyert a lefizetett árért, mi természetesen azt nem tudhatjuk; hanem, hogyha mi az árat sokaljuk, — meg nem adhatjuk; Sybilla magyar papnői haragosan a tűzbe vetik az utolsó könyvet: mi az összecsapó lángok fölött nem szomorkodhatunk; nem, mert az nem az utolsó kötet; már két példány forog 8*