Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-297
297. országos ütés február 28. 1871. 55 német eaesarismus mellett mutattunk rokonszenvet. Ezen állítást el nem fogadhatom; hivatkozom a történtekre, és az ellen nincs kifogásom, ha azt méltóztatik mondani, hogy mi a német egység iránt rokonszenvet mutattunk. Én ugyan azt állítom, hogy helyesebben mondaná, ha elismerné, hogy mi Magyarország békéje iránt mutattuk a rokonszenvet; de azt, hogy ezt a német eaesarismus iránt éreztük volna : tagadom, és állítását visszautasítom. (Helyeslés bal felől.) Ezen nyilatkozatát tévedésnek tekinteném, ha nem tartanám az igen t. képviselő urat sokkal mélyebb belátásu embernek, mintsem hogy az ily szavait tévedésnek hinni lehessen. Még nagyon sokra terjeszkedhetnem ki: de nem akarok visszaélni a ház türelmével. Hollán Ernő t. államtitkár ur beszéde nem volt egyéb, mint illustratiója a honvédelmi miniszter ur azon tételének, hogy a mi módositványunk a honvédség harczképessógét nemhogy előmozdítaná, hanem csonkítaná; ily állítás után t. ház, igen természetes, hogy az államtitkár ur, ki ezen tételnek megmagyarázására volt hivatva : körülbelől ugy magyarázta, hogy ne adjunk ágyút a honvédségnek; mert a honvédség csak ugy fog érni valamit, ha ágyuja nincs, mert akkor győzhetetlen lesz; ha pedig ágyuja lesz: akkor nem ér semmit, s az ellenség által bizonyosan legyőzetik. Csak az ily eszmejárás ismerete után lehet megmagyarázni azt, hogy a t. miniszter ur egyik szavával dicséri a jelen honvédséget, s azt mondja: a jelen honvédség tisztei érdeme már most is olyan eredményt mutat föl, hogy a hozzá kötött reményeknek megfelel; másfelől ellenben azt mondja, hogy a honvédség a közös hadsereg nélkül egy hétig sem birná megoltalmazni az ellenségtől Magyarországot. Ha ez azon várakozás, melyet önök a honvédséghez kötöttek: akkor valóban nem sokat vártak a hon• védségtől, és igázok van azon képviselőknek, kik | azt mondják, hogy nekem egészen más fogalmam j van a honvédség hivatásáról, mint nekik ; mert i az ilyet csak azon honvédségről lehet állitani, I melyet önök alkottak, melynek fogalmát az | 1868-íki törvényben önök teremtették, midőn a j „landwehr* szót magyarra fordították. De nem I lehet igy beszélni azon honvédségről, mely két csá] szárság hadseregei ellenvivott csatákban szerzetté J nevét s fogalmát, és melynek öntudatát amosj tani honvédségbe oltani, forró óhajtásaim közé | tartozik. A jelen vita, t. ház, csak arról nyújtott tanúságot, a mi különben is meggyőződésem volt; I hogy a most uralkodó politika az 1848-ból névleg j átvett, valósággal pedig eltörpített egyéb intézj menyek közé akarja sorozni a honvédséget is. i Most már a kormánytól nyert nyilatkozatok után mindenki tisztában lehet az iránt, hogy a ! honvédséget is ezek névleg, akarják visszaálli| tani, s nem akarják azt, hogy abból, jövőre magyar hadsereg legyen. Vannak bizonyára, kiket ez is kielégít, kik talán ezt is nagy nyereségnek fogják tartani; ! de ne vegyék rósz néven, ha más részről vannak, i kik a honvédség iránt ez eljárást keserűséggel tekintik, és a kik, ebből következtetve, nemcsak a honvédség jelen szervezete, hanem az ez intézmény iránt viseltetett őszinte jóakarat iránt nagyon kevés bizalmat éreznek. Mondanom sem kell, t. ház, hogy én ez utóbbiak közé tartozom. Ajánlom a kisebbség javaslatát elfogadás végett. {Tetszésnyilatkozat a bal oldalon.) Elnök: Holnap a központi előadó ur fog i szólni. Aztán következik a szavazás. Az ülés végződik d. u. 2% órákor.
