Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-297

2S7. országos ütés február 28 1871. helyesel, hogy most inkább, mint valaha, szükséges az osztrák-magyar monarchia fönállása európai tekintetekből is. (Élénk tetszés jobb felől.) De mindezekből a t. képviselő ur épen az ellenkezőt vonta ki; csakhogy mily utón jutott hozzá: azt én fölfogni nem birom. Engem mind­az, a mi leguj'abban történt, ha máig a kép­viselő ur nézetén lettem volna : az ellenkezőről győzött volna meg. És kérdem a t. képviselőurat, s — itt nem akarok részletekbe bocsátkozni, ámbár ez igen háládatos volna, —kérdem: vajon hiszi-e, hogyha a századokon át fönállott osztrák-magyar biro­dalmat bizonyos decomponáló eszmék következté­ben föntartani nem lehetne: sok kilátás mutat­koznék arra, hogy Magyarország egymaga an­nak helyébe ujat alkotni képes legyen; {Élénk helyeslés jobb felől.) képes legyen pedig akkor : midőn hiányzik azon közös egységes nemzeti öntudat, mely a tisztelt képviselő ur nézete szerint ma Európában államokat alkotni s föntartani kép es ? {Élénk helyeslés jobb felől.) De bármi legyen, t. ház, a t. képviselő ur­nák ez iránti nézete; egy az, amit én érzek, és ez az, hogy az én föladatom, és nem csupán az enyém, de a mi föladatunk : nem oly politikát csinálni, mely akkor jó, ha a monarchia fölosz­lik ; hanem olyat, mely arra jó, hogy azt fön­tartsa. {Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Ezt követeli tőlünk a pragmatica sanctio; ezt követeli tőhlnk a kölcsönös védelem viszonossága ; ezt követeli tőlünk abbeli kötelmünk, hogy midőn a fejedelem a'z ország integritását esküvel biztosítja : akkor mi viszont tartozzunk az ő birodalmának inte­gritását hiven a mi eskünkhöz, a mely törvé­nyeinkben nyert kifejezést: föntartani. (Élénkt etssés jobb felől.) De ha bekövetkeznék az, mit a tisztelt kép­viselő ur mondott, és mitől isten mentsen meg : akkor Magyarország — s ezt, daczára azon szem­rehányásnak, hogy mi a nemzet önérzetét le szoktuk hangolni, {Ugy van! bal felől.) őszintén kimondom, mert a legújabb kor nem a mellett tanúskodik, hogy a nyugodt, biztos alapon hala­dó államok jövője compromittáltatik ; hanem, hogy az elbizakodottság idézi elő a rögtöni és súlyos megpróbáltatásokkal járó veszélyeket; — mondom : őszintén kijelentem azt, hogy, ha a t. kép­viselő ur hite teljesülne, akkor szomorú h^yzetbe fogna jönni az ország; azon helyzetbe, melybe néha egy-egy örökös jut, aki kapzsi örömmel várja a rokonától reá jövendő örökséget, és elfeledi meg­tapogatni saját üterét, a miből pedig meggyő­ződnék arról, hogy a kór, mely a rokont meg­ölte, a közös elődről az ő vérébe is átment, s hogy közös sors fogja őt érni azzal, kinek örökségét várja. {Ugy van! jobb felől.) KÉPV. H. NAPLŐ 18S-4- XIV. De ne tekintsük oly sötétnek a jövendőt; én nem is tekintem annak, hanem inkább átté­rek a t. képviselő ur beszédének egy másik ré­szére. 0 igen szellemdusan mondotta egy helyen, hogy háromféleképen lehet a politikát tekintem: „avant, pendant és aprés." Hogy nézte a kép­viselő ur azelőtt, arra nézve constatáltam, hogy helyesen. De hogy helyesen gondolkozott-e a fe­lől, a mi jelenleg van készülőben: azt nem tu­dom. Tegnap nem fejtette ki; de engedje meg a t. képviselő ur, hogy egy reménynek adjak kife­jezést, és ez az: hogy midőn a most készülő ese­ményeket majd „aprés" vagyis azok után fogja megítélni; meg fog győződni arról, hogy azon politika, melyet mi követünk; jobb mint az, me­lyet ő tart szükségesnek. (Fölkiáltások bal felől: Kérdés:) Ez telj es meggyőződésem; és igen ör­vendenék, ha ezen téren ama férfiassággal és lovagias erővel találkozhatnám, melyet a t. kép­viselő úrban oly örömmel üdvözlök. Ezek után, t. ház, más mondanivalóm nincs, mint ismételve kijelenteni, hogy a mi fön­forog, az sem közjogi: hanem csupán czélsze­rüségi kérdés; hogy itt a kormányt egyéb nem vezeti, mint az, hogy az ország erejét nem akar­ja czélszerütlen arányban igénybe venni. Csak egyet kívánok még hozzá adni. (Halljuk!) Ha előállana azon eset, hogy az összes véderő bár­mely oknál fogva nem volna elegendő tüzérség­gel ellátva : akkor az következnék be, hogy a kormány kötelességének tartaná, a ház elé lépni és azt mondani: íme, nincsen elegendő tüzérsé­günk, gondoskodni kell róla, és ekkor jobb hiá­nyában, a roszabb is jobb levén a semminél: annyit, amennyi szükséges vohm pótolni kellene a tüzérséghez. De mig a dolgok ellenkezőleg ál­lanak, csak azért, mert azok előtt, kik - is­métlem — a dolgot nem értik, népszerű volna: lehetetlen a kormánytól azt követelni, hogy a módositványt elfogadja ? (Hosszas élénk helyeslés a jobb oldalon.) Győrffy Gyula: Nem tudom, kiván-e szólani a többség előadója. {Fölkiáltások: Ő leg­utoljára következik.) T. ház! A miniszterelnök ur azzal végezte beszédét, hogy azon okok, melyek alapján a honvéd-tüzérség fölállítását ellenzi: a közjogi kér­désekkel kapcsolatban nincsenek. Bármennyire igyekezett a miniszterelnök ur és pártja ez ügyet ugy tűntetni föl, hogy ez a politikával nincs kapcsolatban : ennek ellenkezője a túloldal ré­széről is bebizonyíttatott azon szónokok beszédei által is, kik az ő érveit támogatták ; és ki a je­len vita folyamát figyelemmel kisérte : bizonyára meg lesz győződve arról, hogy az eltérés közöt­tünk e kérdésben is hazánk közügyi helyzetére vonatkozó különböző törekvéseinkből, s az ország ' 7

Next

/
Thumbnails
Contents