Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-307

390 307, orszígos illés márczius II 1871. költségeket ugy a közigazgatás, mint a törvénykezés terén. Voltak olyan megyék, melyek a lépvesszőre rámentek, és az absolutismus karjaiba vetették magukat, elfogadva azon pénzösszeget, a melylyel közigazgatási és törvénykezési költségeiket fedezték. De voltak oly megyék is, melyek saját domesticát alapítottak, és viselték a költségeket. Az 1861 -ik évi alkotmány letűntével a provisorius kormány 1861-ben a megyék által teljesítető és beszedett adókat beszámította a császári adókba, és igy a megyéknek megtérítette azon költséget, melyet a megye a törvénykezési és közigazgatási költségek fejében a néptől adóképen beszedett. Úgyde a szabad királyi városokkal nem ez történt; azok saját domesticájokból fedezték a költségeket ; melyek pedig nem voltak képesek ezt tenni: kölcsönpénzt vettek saját vagyonukra, és ugy teljesitették a közigazgatást és a törvénykezést. Már most kérdem: mi jogon tagadja meg az állam a szabad királyi városoktól azon költségek megtérítését, melyeket a megyéknek megtérített, részint előlegben, részint az adóbeszámítás által? Midőn a pénzügyi bizottság jelentését meghallottam: megrengett bennem,a bizalom, tisztelt ház, az erkölcsiség iránt, hogy még a parlamentben is lehet egy oly testület, mely elismerve az igazságot, azt mondja, hogy az állam nem képes a költségeket viselni, és ezért megtagadja az általa elismert tartozások teljesítését. Ne feledjük el, t. ház, azt, hogy csak addig bir népszerűséggel és bizalommal a képviselőház : mig az erkölcsiség terén marad. De ha a parlament megtagadja a tiszta erkölcsi igazságot : elveszti a nép előtt a bizalmat, és képtelen lesz azon hatást gyakorolni, melyre a parlament hivatva van. (FölMáltásoJc jobbról: Oh! ók!) Nem akarok egyes keserűségekre átmenni, melyek 1867. óta a kormány által úgyszólván előidéztettek; mert több követelés hozatott a ház elé az 1848—49-ki honvédek tartásáról, az 1848 — -oen az államnak adott kölesön pénzekről, az 1848—49-ből s az azelőtti időkből is származó követelések, melyeket a ház tárgyalt, és nem intézte el, hanem a pénzügyminiszterhez utasította elintézés végett. Ezen egyének azonban koldusboton állanak, és egyetlen-egy sem kapott kielégítést. Kérdem: képes-e ezen eljárás a népben növelni a bizalmat, ha igazságos követeléseikre nem kapnak elégtételt. Hova menjenek az egyesek a parlamenttől? Talán magához az úristenhez, ki az égből kormányozza a világot? Mi lesz, ha magában a parlamentben sem tudnak megnyugtatást adni az igazságos követelésre? t T. haz! En az egyes esetekre nem megyek át, mert csak keserűséget támasztana; {FölMáltások jobbról: Oh! Oh!) hanem fölkérem a t. házat: méltóztassék a Maximovics ós Kollár képviselőtársaim által előterjesztett indítvány folytán a szab. kir. városoknak költségeit megtéríttetni. Széll Kálmán előadó: Mielőtt a t. ház e kérdés fölött szavazna, csak igen röviden egy pár szót kívánok megjegyezni. Midőn Kollár tisztelt képviselő ur a pénzügyi bizottság jelentését oly éles kritika alá venni méltóztatott : tán helyén lett volna, egy kissé motiválni azon állítást, melyre ezen kritikát alapította. Azt méltóztatott mondani, hogy a pénzügyi bizottságnak kötelessége lett volna előkeresni mindazon adatokat, melyek e tárgyat illetőleg a ház irományai közt találhatók; azt monda továbbá, hogy felületesen járt el a pénzügyi bizottság, és nem teljesítette kötelességét. Ha a tisztelt képviselő ur jelen lett volna a pénzügyi bizottság tárgyalásain, mely alkalommal a kérdés szőnyegen volt — a minthogy jelen lenni joga lett volna : — egészen más nézetet szerez vala a pénzügyi bizottság eljárása iránt. A pénzügyi bizottság nem felületesen hozta e javaslatát; megnézte mindazt, a mi erre vonatkozólag a ház irományai közt található; de nem találta a háznak oly határozatát, mely előzményül szolgált volna arra, hogy a ház által az előterjesztett indítvány elfogadtassák. A tisztelt képviselő ur ebből azt következteti, hogy a pénzügyi bizottság eljárása felületes volt, mert nem adta elő eljárásának historicumát, A jelentós nem protocollum, abban nem szokott fölvétetni az, hogy a pénzügyi bizottság ekkor és ekkor mit tárgyalt, s mely sorrendben mit nézett meg, mit tanulmányozott, hogy adatokat szerezzen véleménye támogatására. Motiválva szokott előadatni minden vélemény. E vélemény motiválva van két indok által. E két indok czáfolatába s vitatkozásába bocsátkozni nagyon természetesen nemcsak joga , de kötelessége is minden illető képviselőnek. Azonban az eljárásból azt következtetni, hogy azért, mert a pénzügyi bizottság föl nem sorolta mindazon dátumokat, melyek neki véleményének indokolásában segédkezet nyújtottak : ebből azt következtetni, hogy a pénzügyi bizottság eljárása felületes volt, legszelídebben kifejezve, nem indokolt állítás; és ez engemet — nem tehetek róla, méltóztassék megbocsátani — azon nézetre vezet, hogy a tisztelt képviselő ur ez állításának oka inkább azon elégedetlenségben keresendő, melylyel a pénzügyi bizottság az övétől eltérő véleményét fogadta, mint valóságos motívumokban. Mi a tárgy érdemeit illeti : mindazon szó-,