Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-307

307. országos űiés rencsém Bihar megyébe kebelezett Mezőkeresztúr város elöljáróinak és polgárainak, úgyszintén Bihar megyébe bekebelezett Er-Mihályfalva város elöljáróinak és 125 polgárának, úgyszintén ErKeserü 45 polgárának kérvényét benyújtani, melyben a szabadságért és önállóságért küzdő franczia nemzet iránti rokonszenvüket kinyilatkoztatják, egyszersmind kérik a házat, hogy a kormányt oda utasítsa, miként diplomatiai eljárásában a franczia nemzet érdekeit tartsa szeme előtt. Elnök: A kérvényi bizotsághoz tétetik át. Irányi Dániel: Hasonló tartalmukérvényt van szerencsém bemutatni a pécsi átalános munkásegylet részéről. Kérem a kérvényi bizottsághoz áttétetni. Elnök: A kérvényi bizottsághoz tétetik át. Következik a napirenden levő tárgy: A pénzügyi bizottság jelentése az 594. számú, a vallás és közoktatási miniszter kezelése és felügyelete alatt levő magyar és erdélyi alapok zárszámadása tárgyában Széll Kálmán előadó: T. ház! Az 1870: XVIII.törv. czikk nemcsak az államvagyonnak, hanem minden, a miniszter kezelése alatt álló alapnak zárszámadását és ellenőrzését az államszámvevőszékre bízta. Ezen törvény értelmében az államszámvevőszék van hivatva, az ezen törvényben kiszabott mód szerint a zárszámadásokat észrevételeivel együtt az országgyűlés, illetőleg a képviselőház elé terjeszteni. A pénzügyi bizottság tehát azon véleménynyel terjeszti az ezen alapok iránti zárszámodásokat a ház elé : méltóztassék azokat az államszámvevőszékhez utasítani, illetőleg annak kiadatni, hogy az a törvény értelmében és alapján eljárva, azok iránt jelentést terjeszszen a ház elé, a mikor azután a ház azok felett érdemileg határozhat. Ajánlom a pénzügyi bízottság véleményét elfogadás végett. Krajcsik János : T. ház ! Nincs tudomásom a felől, vajon a pénzügyi bizottság proprio motu tárgyalta-e ezen ügyet, miután véleménye első soraiban nem hivatkozik, a mint de stylo szokás, sem a t. ház határozatára, sem pedig valamely indítványra vagy határozati javaslatra. Azonban akármi módon történt, van egypár megjegyzésem a jelentésre. Először is : ne méltóztassék a t. ház cumulativ intézkedésekhez nyúlni. Ez<m alapítványi alapok, különösen a vallási, tanulmányi és egyetemi alapok jogi természetének megvizsgálására ki van küldve két külön-külön hét tagból álló országos bizottság, Nem rég Tisza Kálmán igen márczius ti. 187! g^g tisztelt képviselő ur által beadatott egy határozati javaslat is. Ezeknek eredményét megnem várva, a pénzügyi bizottság via facti javaslatba hoz uj intézkedéseket. A pénzügyi bizottság ezen eljárása sem nem correct, sem nem alapos. A pénzügyi bizottság ugyanis véleménye támogatására hivatkozik az 1870 : XVIII. törvényczikkre; de miután ezen törvényczikknek 30 szakasza van, ha ezek közül a pénzügyi bizottság csak egyet is alkalmazhatott volna véleménye támogatására : annak idézését bizonyosan nem mulasztota volna el felhozni. Midőn a főszámvevöszékre vonatkozó ezen XVlH.törvényczikk alkottatott: akkor — mint bizonyosan tudom, — nem volt szó azon alapítványi alapokról, melyek a vallás és közoktatási miniszter ur kezelése alatt állanak ; hanem egyedül azon alapok forognak szóban, melyek a pénzügyminiszter kezelése alatt állanak, sőt egy más alkalommal boldogult báró Eötvös miniszter ur ugy nyilatkozott, hogy ő a vallási, tanulmányi és egyetemi alapokat azon joggal és azon hatáskörrel vette át, melylyel azokat a volt magyar királyi helytartó tanács kezelte: már pedig az 1723: LXX. törvényczikk így szól: ,,Piarum quarumvis Pundationum Inspectionem; et cum Exactione Eationum, utrum Fundationi satisfiat? investigationem Sua Majestas Sacratissima pro Apostolico nnmere, et Suprema Authoritate Sua, sibi benigne reservavit". Ez tehát reservált jog, ő felségét kirekesztőleg megillető jog. Ugyanazon törvényben intézkedés tétetik : mi módon gyakoroltassák ezen legfelsőbb felügyelet, és kimondatik, hogy a helytartó tanács kezelése által. Sem az 1790-iki sarkalatos XXIX. törvényczikk, melyben az alapítványokról tüzetes intézkedések történtek, sem pedig későbbi törvények az imént idézett törvényeknek nem praejudikáltak; és soha semmi országgyűlés nem követelte az alapítványi alapokról a számadásoknak az országgyűléshez beterjesztését, és azokat kezelte a helytartó tanács. így állott a dolog az 1848. évben is, midőn a III. törvényczikk folytán a vallás és közoktatási miniszter vette át, és mint említem, oly joggal és hatáskörrel, minővel a helytartó tanács kezelte. Alázatos kérésem tehát oda terjedne: ne méltóztassék a t. ház cumulative intézkedni; hanem mellőzvén a pénzügyi bizottságnak ezen minden alapot nélkülöző és ő felségének fentartott jogába vágó véleményét legalább addig, míg a kiküldött bizottságok beható jelentésűket beadják, a status quot föntartani méltóztassék. Széll Kálmán pénzügyi bizottsági előadó: A nélkül, hogy a kérdés érdemének tárgyalásába bocsátkozni kívánnék, melyet