Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-297

30 297. országos ülés február 28. 1871. tár, kézrajz- és rézmetszet-gyűjtemények megvé­teléről szóló törvényjavaslat tárgyában; a pénz­ügyi bizottság jelentése az: 1870 X. t. ez. 1. §-a alapján fölvett kölcsön ugyanazon tőrvény 3. §-a c. és d. pontjának értelmében, fedezendő költség tárgyában, a pénzügyi bizottság jelen­tése az állami számvevőszék részére a pénzügy­miniszter ur által kért 8000 frt tárgyában. A pénzügyi bizottság jelentése az 1848 — 67-ig tett­leg főnállott központi közegek nyugdijai tárgyában. Ha e jelentéseket főlolvásottaknak tekin­teni méltóztatnak: akkor kérem azok kinyomta­tását elrendelni és egyúttal elhatározni, hogy az Eszterházy képtár megvásárlásáról szóló tör­vényjavaslattal együtt az osztályokhoz utasíttas­sák tárgyalás végett. A másik három jelentés, miután törvény­javaslatot nem foglal magában, a költségvetésre vonatkozik: a költségvetés egyes illető czimei­nél tárgyaltassék. Elnök: Elfogadja a ház, hogy a pénzügyi bizottság jelentéseinek kinyomatásá után, az Eszterházy képtár megvételéről szóló törvény­javaslat az osztályokhoz utasittassék, a többi je­lentés pedig az illető költségvetési czimekkel tárgyaltassék. (Elfogadjuk l) Következik a napirenden levő tárgjr fölött a vitának folytatása. Andrásy Gyula miniszterelnök: T. ház! Időközben ő felsége szentesitvén az 18 71 -ik évi márczius hóban viselendő közterhekről és fedezendő kiadások rólszóló törvényczikket, van szerencsém azt a t. háznak azon kéréssel bemu­tatni, hogy annak kihirdetését elrendelni méltóz­tassék. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa a szentesített törvényczikket.) Elnök: Ezen most kihirdetett törvény­ezikk hasonló kihirdetés czéljából a főrendekhez át fog küldetni. A jegyző időközben föl fogja tenni a jegyző­könyvet s ha készen lesz, föl fogja olvasni. Következik a napirenden levő tárgy, s a szónokok sorában Ürményi Miksa. Ürményi Miksa: T. ház! Egyes kép­viselőknek magánérzelmei vagy rokonszenvei alig képezhetik a ház figyelmének tárgyát ; ha azok nagyon éles voltuknál fogva, némelykor mégis kitörnek, szükséges, üogy perczekbe szo­rítkozzék azoknak fölemlitése. Szemem előtt fo­gom ezt tartani, szem előtt tartom, midőn azon élénk örömről megemlékszem, melyet egy igen tisz­telt barátomnak, kihez ugyanily élénk rokon­szenv régóta köt: láttam a tegnapi ülésben hosz­szasabb távollét után megjelenni és ezen örömem fokozódott, midőn az ülés végén ezen igen tisz­telt barátom, ki sajnálatomra nem mellettem, de szemben ül velem, fölkelt, és örültem azért, mert megszoktam, hogy tőle sokszor igen jókat és sokszor ujakat halljak. Megvallom azonban, t. ház, hogy végig hall­gatván beszédét: be kellett vallanom, hogy remé­nyemben csalódtam, — legalább újnak el nem is­merhetem azon mondottakat; mert, ha emléke­zetem nem csal, még ma is fülemben van egy 1861-ben hallott beszéd, amely igen sok czukros víznek fölemesztésébe került, és melynek körül­belül ugyanez volt az iránya; rémséges megjó­solása Ausztria legközelebbi végveszélyének. Igen t. barátom nem emésztett föl czukros vizet, és ennek következtében beszéde harcziasabb és ridegebb kinézésű volt; de — mint mondám — ujat nem mondott; ismételte azokat, miket akkor hal­lottunk ; ismételte most, mikor tán még kevésbé voltak időszerűk, mint voltak akkor. (Igás !) Nem is kívánok azon térre állni, hogy ily hypothetikus és majdnem lehetetlen végű vitát elfogadjak: vajon egy állam, legkevésbbé pedig, hogy ezen állam fön fog-e állani, vagy nem ? de egynéhány észrevételt el nem hallgathatok. Igaza van abban, hogy nem ugyan a nem­zetiségi érzés, mint ő monda — mert hiszen ez soha sem tartotta össze a magyar-osztrák biro­dalom népeit: — hanem az együvótartozás érzete, némileg megingattatott az utóbbi időben. Bach, Schmerlingnek germanisaló centralisatiója ellen­hatásokat szült, és ezen ellenhatások csökkentet­ték azon népeknél, melyekből e monarchia ala­kult úgyszólván a kedvet ezen monarchia fön­állásához. De megszűnvén az okok : máris szemlélhetjük, hogy szűnni kezdenek és meggyő­ződésem szerint: teljesen meg fognak szűnni ezen okok következései. Nálunk azt hiszem, alig ta­lálható raisonabilis .ember, ki ma a germamsálás veszélyeitől félne. (Berzenczey hősbe szól: Dehogy nem! Derültség.) Ha nekünk, t. ház, ellenben sikerülni fog meggyőzni a birodalom túlsó felé­ben lakó németeket arról, hogy mi a paritást nem kívánjuk ugy értelmezni, hogy mi legyünk az egyetlen urak a monarchiában, — mert attól tartanak : — akkor meggyőződésem szerint, náluk is meg fog szűnni az aggodalom. Sőt ha ta­lálható lenne módja annak, hogy a két fél köz­véleménye közvetlenebb módon és akadály nél­kül érintkezhessek, a nélkül, hogy az egyes ré­szek jogai föláldoztassanak: azt hiszem, hogy a megnyugvás mindinkább terjedne és azon együvótartozás eszméje, mely hajdan erős volt, ismét erőssé lenne ma is. Igaz, t. barátom, ezt ugyan nem mondta; de implicite benne volt beszédében az, hogy ne­hézkes fog ezután is maradni ezen monarchia szervezete. De kérdem: tud-e t. barátom Európa e területén egyátalában egy monarchiát képzelni,

Next

/
Thumbnails
Contents