Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-306
306. crsziros ülés márczius 10 1871. 347 gény embereken szigorúan behajtom. Megjegyzem, hogy ez igaz, de még ennél több is igaz: szigorúan hajtom be a gazdag embereken is. (Helyeslés jobb felől.) Második megjegyzése az, hogy én az adók behajtásában tulmegyek a törvény által engedett határon. Engedelmet kérek, ez oly vád', melyet hallgatással nem mellőzhetek. A t. képviselő ur megengedte annak idején, midőn ezen vádat először emelte ellenem, hogy ez a dolog természetében van: akadályozni sem lehet, törvényt sem lehet hozni ellene; mert annak ezer módja van, hogy a szivart a kereskedelmi forgalom igényeinek megfelelővé tegyük; nem lehet különben a törvényhozásnak a budget törvényben kifejezett intentiójának eleget tenni, mint ha a kereskedelmi eortjuncturáknak megfelelően kezeltetik a dolog. Azt tehát, hogy e tekintetben tulmentem volna a törvényadta meghatalmazás határán: el nem ismerhetem. Végre, mi illeti a 3-ik megjegyzést, illetőleg azon kérdést, hogy miért nem terjesztettem elő a kérdéses törvényjavaslatot? arra megfelelt maga a képviselő ur, mondván, hogy a törvényhozás fölhívása folytán a cultusminiszterium Ígérkezett e tekintetben törvényjavaslatot előterjeszteni. Előbb törvénynek kell lenni, hogy a törvény alapjára állva a pénzügjmiiniszter, a közigazgatás körében eljárhasson. Azon törvényjavaslatot nem én Ígértem, azon törvényjavaslatot tehát nem lehet tőlem várni. Egyébiránt, miután az államkincstár érdekei is szóban forognak, figyelmeztettem e tárgyban a eultuszminisztert; mert az már kötelességem, hogy határozatokra, melyek a kincstár érdekeit érdeklik : collégáimat figyelmeztessem. Ugy tudom, a boldogult miniszter foglalkozott is e targygyal; betegsége s bekövetkezett halála volt-e oka annak, hogy a törvényjavaslat el nem készült, vagy pedig azon körülmény, hogy a dolog még teljesen meg nem ért: azt, miután ezen tárgy nem az én ressortomba tartozik, nem mondhatom meg; de hogy gondja volt reá és hogy e tárgyban munkálkodott, arról biztosithatom mind a képviselc urat, mind a t. házat. (Helyeslés.) Luksics Bódog: A pénzügyminiszter ur nyilván figyelemmel olvasta át Lónyay volt pénzügyminiszter urnák tavaly május 2]-én tartott beszédét, melyben a közös terhek födözésére: közös födözetül, a porosz hadjárat után hadikárpótlás fejében Ausztriában hatrahagyott mintegy 5 millió tallér, vagyis 7.199,000 forintot említett föl. Az igaz, hogy ez uj tétel, melyet inkább átmeneti tételnek kell tekinteni, a mennyiben Lajtán tul a rajok esett összegből mindazok, kik a porosz hadjárat alatt legcsekélyebb kárt szenvedtek: kárpótlást nyertek; ellenben itt Magyarországon, hol a porosz hadsereg megfordult, a községekben a porosz intendantura által nyugtatványozott, vagy a megyék bizottmányi ülésein kiderített összeg a Magyarországra esett részből alig födöztetett; sőt mint biztos tudomásom van, a legtöbb községben oly levonások történtek, mely községek majd a t. ház elé általam is több izben, majd más utón a t. kormány elé folyamodván, semmiféle sikert és eredményt nem képesek nyerni. Én mint érintettem, e tételt olyannak tartom, a melyet átfutó tételnek tekinteni és egyszerűen átvezetni kellett volna; a mennyiben a porosz kormány határozott szándéka az volt, hogy ezen általam - emiitett s az osztrákok által fizetendő 30 milliónyi költségből 5 millió tallér egészben, a mint ez szánva is volt, mind egy krajczárig fizettessék le. De miután a kormáiry részéről, illetőleg a volt pénzügyminiszter részéről ezen összeg az ő jelentésében és végbeszédében közös pénz gyanánt szerepel, és a mennyiben ezen födözet azt involválja, hogy az nem azokra a költségekre használtatott föl mind, a melyekre szánva volt, és miután sem a zárszámadásokban, sem a budgetben annak semmi nyoma elő nem fordul: ugy én kötelességemnek tartottam. — miután épen azon vidéknek lakosai, melyet képviselni szerencsém van, voltak a porosz hadjárat által sújtva, és miután minduntalan hozzám fordulnak ezen községek, hogy a kormány részéről történjék már valami, miszerint az ő hadikárpótlási igényeik kielégíttessenek: engedje meg a t. minisztérium, ha egy határozati javaslatot bátorkodom benyújtani az iránt: hogy a 7.199,000 írtból, mely az egész monarchiára esett, a hadikárpótlások födözésére Magyarországot illető résznek hovafordításáról számot adjon, és illetőleg, hogy első sorban azon lakosok, kik a porosz hadjárat által sújtva vannak, és mai napig is ezerekre menő követeléseik vannak, kárpótoltassanak. Ezen összegek az országot semmiképen nem terhelhetik, mert az ország ebből semmit nem igényelhet, mert abból az egész országot jogosan semmi nem illetheti, mivel a poroszok csak az általam képviselt és a szomszéd kerületet tartották hosszabb ideig megszállva, tehát a kártalanítás csakis ezen kerületeket illeti meg jogosan. Azért kérem ezen ügy tisztába hozatalát, hogy végre-valahára a még mindig fölmerülő panaszok igazságosan elintéztessenek. Ajánlom ezen határozati javaslatot a t. ház figyelmébe. Majláth István jegyző (olvassa a határozati javaslatot.) „Határozati javaslat, beadja Luksics Bódog. A pénzügyminiszter oda utasittatik, hogy 44*
