Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-306

306. országos ülés márczius 10. 1871. 343 meg vagyok győződve arról; de bölcs kormány és bölcs törvényhozás még idejekorán alkotja a jó törvényeket, nem akkor, mikor már késő. Nem a kormány iránti bizalmatlanságból indítványozom ezt. Tudjuk, oogy a közös kormány a határőrvidéki erdőket eladni szándékozott; ez intő példa arra, hogy az államvagyonon könnyedén túl ne adjunk. A napokban több interpellátiót adtam be a miniszter urakhoz, melyekre nézve még nem kaptam feleletet. Azt hiszem, nem igazságosan járt el a legfőbb törvényszék akkor, midőn a ferencziek által követelt egyetemi könyvtári telket a ferenczieknek oda Ítélte: megfosztván tőle az egyetemet, illetőleg az országot ; holott az államnak mindenkor joga van a szerzetet föloszlatni, és vagyonát az ország hasznára fordítani. Ez nem jó jel. Másik az, hogy a szerviták zárdájának egy részét megvásárolták 300,000 frton. A minisztérium még nem felelt arra : mire fog fordíttatni 1 pedig meggondolhatnák, hogy a szerviták valahol egy kis házban is meghúzhatnák magukat; az államnak különben is jogában áll a szerzetek vagyonát lefoglalni, mert csakugyan nem kívántatik az üdvösséghez, hogy 300,000 f'rtot adjanak a zárdának egy kis részeért. Ha igy folynak a dolgok : akkor én nem tartom üdvősnek az államjavak eladását. Ott van továbbá az üllői utón megvásárolt két telek; nem tudjuk, mire akarják fordítani, a minisztérium nem tartja szükségesnek arra felelni, nekem legalább nincsen erről tudomásom. Meglehet, hogy a háznak van; talán akkor adatott a felelet, mikor nem voltam itt. Emlékszem, t. ház, hogy egykor Buda városának volt birtokában a Margit-sziget. Ez a Margit-sziget most egy föherczegé. Hogyan jutott oda? (Derültség.) Nem tartozik ide, fejtegetni; csak fölemlíteni akartam mint indokot arra, hogy az állam és községek vagyonán nem kell olyan könnyen túladni. A börtönből intéztem a pesti journalisták egynémelyikékez azon kérést, hogy igyekezzenek mindent fölhasználni arra, hogy a városi közönség lakosainak beleegyezése nélkül az aldunapart el ne adassék. Az eladás ellen nem lehet senkinek kifogása; de előbb meg kellett volna a polgárokat számszerint szavaztatni, hogy beleegyeznek-e, vagy nem? így van ez az államnál is. A t. ház tökéletes joggal intézkedhetik mindenben; csak két dolog van, miben föltétlenül nem intézkedhetik; egyik az államjavak eladása; másik egy más ország adósságának elfogadása. Ezt csak akkor teheti jogosan, ha plebiscitumot hirdet s az egész népet megszavaztatja. Ezeket tartottam szükségeseknek elmondani arra nézve, hogy ezen birtokrészek eladásával nem kell sietni. Megmaradhatnak azok továbbra is; jövedelmezzenek annyit, a mennyit jövedelmezhetnek : de én eladásukba bele nem egyezem, sőt az ellen ünnepélyesen tiltakozom. Simonyi Lajos b.: T. ház! Csakugyan méltányosnak tartom Simonyi Ernő képviselőtársam azon kívánságát, hogy ily átalánosságban azon ingatlanokról ne intézkedjünk. Hanem midőn ezt kijelentem, egyszersmind elismerem, hogy ezen ingatlanok közt vannak oly csekély területű értékű részek, melyek csakugyan nem érdemesek arra. hogy a törvénjmozás e tekintetben külön intézkedjék; már csak azért is, mert az idő, melybe ez kerül, s átalában a törvényhozás ez intézkedése talán többe kerülne, mint amenynyit maguk ez ingatlanok érnek. De én itt a kimutatásban kijelölt ingatlanok közt olyanokat is látok, melyek igen nagy értékűek. Többi közt csak párt említek. Itt van a 100-ik szám alatt Szántóvá. Csatáka puszta 1076 hold; a 107-ik szám alatt Candlee 700 hold. Vannak azután 80,000 írtra becsült birtokok és több ilvenek. A 14-ik lapon 18 — 30—40—45,000 irtot érő birtokok vannak fölsorolva. Hogy ezekről igy egész átalánosságban intézkedjünk, ezt csakugyan czélszerünek nem tartom. Énnekem véleményem az, hogy legczélszerübben járnánk el aképen, hogy megbízatnék a pénzügyi bizottság, hogy válaszsza el azokat, melyek jelentékenyebbek, és pedig azon oknál lógva, hogy ezekről azután a törvényhozás külön intézkedjék; azon birtokrészekröl pedig, melyek csekélyebbek, azokról azután intézkedjünk átalánosságban. Ez volna tehát nézetem, s ezt ajánlom a t. háznak elfogadás végett. (Helyeslés.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: Énnekem, a dolog érdemét tekintre, nem lenne észrevételem az ajánlott határozatra: mert semmi sincs távolabb tőlem, mint erőszakolni egyes birtokrészek eladását, ha a t. ház abba megnyugvással bele nem egyezhetik. Ami engem vezet, főleg az, hogy ezen tömérdek aprólékokkal magunk — mint tegnap voltam bátor mondani — ne tegyük nehézkessé és drágábbá saját adminisztratiónkat. A pénzügyi bizottság már azáltal, hogy jelentésében ezeknek eladását javaslatba hozta, arról tett tanúbizonyságot, hogy, ha vannak is ezek közt nagyobbterjedelmü és részben értékes és jelentékeny birtokrészek, de mindegyiknél van ok arra, amiért az eladás ellen nehézség nem forog fön. Így maga a t. képviselő ur által megemlített egyik tétel, mely négy és egynehány száz holdra kiterjedő birtokra vonatkozik : az szőlő alá kiadott birtok, mely anélkül is maga a törvényhozásnak a szőlődézsma-váltság által