Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-306
342 306 országos ülés tnárczius 10. 1671. meghatároztatott. (Zaj.) Kérem a pénzügyminiszter urat, méltóztassék figyelni, talán képes lesz azonnal megnyugtató fölvilágosítást adni. A határozat az 1848-ik évi szeptember 26-án tartott ülésben hozatott s igy szól: „Boczkó Dániel Békés megyei képviselő az ország közszükségei fedezésére kölcsönözött ötezer pfrtot az állománynak örök alapitványképen oly feltétel mellett átadja: 1-őr, hogy ezen összegnek kamatja az ország önállásának, függetlenségének s alkotmányos szabadságának föntartásában, a személy s vagyonbátorság biztosításában magát kitüntető, vagy ütközetekben megcsonkított s élelem keresetre tehetienné vált, öt katonai közvitéznek nyugdíjazására, akár háborúban elvérzett katonák, honvédek, nemzetörök családjaiknak segedelmezésére fordíttassák. 2-szór, hogy a magyar felelős minisztérium az évenkioti pénzügyvetésben a kamat hovafordításáról a képviselőháznak számoljon. E hazafiúi alapítvány méltó elismeréssel fogadtatván, a letett összeg a pénzügyminisztériumnak az alapitványlevéllel együtt oly utasítással adatik át: miszerint ez alapítványt, az alapító képviselő akarata szerint kezelvén, az évenkinti pénzügyvetésben ez alapítvány kamatairól is számoljon." Ez az akkori képviselőház határozata, melynek következtében megtekintvén a pénzügyminisztérium költségvetését, ezen alapítványnak nyomára nem akadtam, és ezen okból bátor vagyok a pénzügyminiszter úrhoz következő interpellatiót intézni: „Magyarország pénzügyminiszteréhezintézett interpellatio. Tekintve, hogy az 1848-ik évi képviselőház jegyzőkönyvének szept. 26-tól 496. sz. alatt olvasható határozata szerint néhai Boczkó Dániel képviselő, az ország önállásának, függetlenségének, és alkotmányos szabadságának védelme tekintetéből vivott csatákban megcsonkított, vagy akár az e czólból folytatott harczokban elvérzett katonák, honvédek, s nemzetőrök szegény családjaik segedelmezésére 5000 pengő forintot örökalapitványként az országos pénztárba oly teltétel alatt fizetett vala be, hogy a magyar felelős pénzügyminiszter költségvetésében ezen alapítvány kamataínak hová történt fordításáról semmi említést se teszen; kérdem: mi történt emiitett tökebeli alapitványnyal ? és Mi legyen oka, hogy pénzügyminiszter ur ezen alapítványi tőke kamatai hovafordításáról szóló számadását a képviselőház elé terjeszteni elmulasztotta ?'' Elnök : Közöltetni fog a pénzügyminiszter úrral. Babes Vincze : T. ház! Arad megye Kurtics községe 112 lakosának kérvényét van szerencsém benyújtani, Francziaország földarabolása ellen. Kérem a kérvényi bizottsághoz áttétetni. Elnök: A kérvényi bizottsághoz tétetik Hodossy Imre: T. ház! Bátor vagy° k figyelmét föhíni arra, hogy a mentelmi bizottságnak két jelentése vár még elintézésre. Miután holnap soronkivül ugy is a kérvények tárgyaltatnak, bátor vagyok kérni a t. házat, ugy az igazságszolgáltatás érdekében, mint azon méltányosságnál fogva, melylyel illető képviselőtársainknak tartozunk, hogy a mentelmi bizottság e kétrendbeli jelentését holnapra napirendre tűzni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Tehát, ha méltóztatnak beleegyezni, holnapra napirendre fog tűzetni. A központi bizottságnak jelentése van. Henszlmann Imre előadó : T. ház! Van szerencsém az osztályokból alakult központi bizottságnak jelentésót az Eszterházy-képtár, kézrajz és rézmetszet gyűjtemény megvétele tárgyában benyújtani. Kérem azt fölolvasottnak tekinteni és kinyomatását elrendelni. Elnök: Ki fog nyomatni, s a képviselő urak közt szétosztatni, és valamelyik napon napirendre tűzetni. Ugyanakkor Henszlmann Imre képviselő ur határozati javaslata napirenden lesz. Következik a napirenden levő tárgy: Az államvagyon eladása. Táncsics Mihály: T. ház! Mindenek előtt szükségesnek tartom kijelenteni, hogy én a Simonyi Ernő képviselő ur által beadott, határozati javaslathoz járulok. Ezt kijelentve, szabadságot veszek magamnak némely megjegyzéseket tenni. Én mindaddig, míg az 1867. kiegyezés főnáll, tehát a 10 év le nem jár, az államjavak akár kisebb, akár nagyobb részeinek eladását, az országra nézve üdvősnek nem tartom; hanem ha mégis eladatnának: azokára, mint külön pénztár kezeltessék, hogy az eladottak helyett más vásároltathassák. Azért ajánlom ezt a t. háznak, hogy czélszerüség és nemzetgazdászati tekinteteknél fogva, az államjavak eladásából befolyt összegek az évi költségvetésbe föl ne vétessenek, hanem mint külön pénztár kezeltessék; az eladott parcellák árán pedig vegyen az állam egy darabban fekvő más vagyont, melyet hasznosabban kezelhet, mint ezeket: addig ez, mint — a közmondás mondja, nem kér kenyeret — adassék haszonbérbe, míg a 10 évi egyezség lejárt. Javaslatom indokolására némelyeket föl kell hoznom. Nem kétkedem a kormány hazafiságában,
