Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-305
331 305. országos tUés nárcziss 9. 1871. pénzért vesz valamit. Hibás a kezelés és hibás a termelés, és ha ez igy halad előre, nemcsak a magánosok, hanem az állam is fog szenvedni nagy kárt a só-usztatásnál; mert kérdem: miként fogja a kincstár száilitani a sót ? Ez ugyan azoknak gondja, kikre a kezelés van bizva; de nekem leginkább aziránt van aggodalmam, hogy 5—6000 fa jelenleg alig van a portuson, holott az előtt 60 — 79 ezer volt, mely éven át megszáradt, mielőtt a só teher rárakatott volna; de most nem hagyják az újonnan levágott fát megszáradni, és igy egy harmadrészszel kevesebbet lehet rajta szállítani. Voltak aztán esetek, melyek 1868-ban jöttek közbe, és melyek a máramarosi lapokban igen furcsa színben tüntettettek föl a közönségnek: t. i. a fa túlságos nagy mértékben utalványoztatott, anélkül, hogy kiszámítás lett volna, hogy marad-e a jövő évre, ugy hogy kétévi termés egy év alatt utalványoztatott : mert mindig három esztendőre előre történik a vágás, ugy hogy az 1871. évi termelés ára csak 1873-ban, illetőleg 74-ben fog bejönni. Most már megelőzőleg egy félévi termelés el van adva, és ha most mégis van valami haszon, ez onnan van, hogy ntm egy, hanem kétévi termelés adatik el. Ez tehát a baj. De most engedje meg a miniszter ur, hogy én, ki közelebbről ismerem ezen viszonyokat, mert fiatalabb koromban igen sokat foglalkoztam velők, ámbár szakértő nem vagyok, néhány észrevételt tehessek. A tisztelt minisztérium ugy látszik egyik végletből a másikba esik. Eddig egészen el volt hanyagolva a termelés, a közönség nem volt ellátva sem építkezési, sem tűzifával. A tűzifára nézve Szigeth oly emporicus hely, hogy a kincstár 'venkint 1000 öl fát elad, s az idén nem maradt a kincstárnak annyi, hogy hivatalnokainak adhatott volna : ugy hogy kénytelen volt kölcsönvenni néhány száz öl fát; és miért? mert a fuvarbért fölemelni nem akarta. Most már a kincstár nagyban akarja kezelni az erdőt; oly befektetéseket, oly vizi építkezéseket akar tenni, melyeken igen nagy faszállitásra számítanak. De méltóztassék figyelembe venni, hogy a fatermelésre -ez nem elegendő , és ahoz még más is: elegendő munkaerő és kedvező időjárás kívántatik. A mint a kincstári igazgatóság egyik ülnöke, Stoll Károly képviselő ur említette: Máramarosban kézimunkát az erdőben már nem lehet kapni, és ha a mostani szűkkeblű kezelés mellett nem lehetett munkásokat kapui, hacsak G-alicziából nem hozattak mit fognak csinálni akkor, ha nagy mérvben akarják a favágást előállítani 1 Ebben nagy fönakadás lesz; de másrészről nagy fönakadás lesz abban is, ha nem kedvező tél áll be; mert a ki a manipulatiót ismeri, tudja, hogy ezen fát mértföldekről kell egyenkint kivontatni igavonó marhával a viz partjáig, és ha kedvezőtlen tél áll be, és. nem esik elég hó, ott vész a fa az erdőben. Most megszavaztuk a nagy vizi-gátat, a. fölfogó gátakat, anélkül, hogy tudnók magunkat előre biztosi tani, bogy a favágáshoz szükséges munkaerőt ki fogjuk-e tudni állítani. Méltóztassék tehát a pénzügyminiszter ur e tekintetben óvatos lenni, hogy ezen gátak fölépítése ne oly hamar történjék. Építtetett már ott egy igen nagy gát, mely máris alkalmat ad a lakosságnak a félelemre ; mert isten őrizzen, hogy ezen gáton belül felhőszakadás következzék be, mert akkor a gátban levő nagy víztömegnek együtt kell lezuhanni a felhőszakadás nagy vizével. Ezen gátak milliónyi köbláb vizet tartalmaznak magukban, akkor aztán a vizárnak ki van téve mindaz, mi a parton van, sőt az is, mi a községekben van. Méltóztassék ezt miniszter a ur komoly figyelembe venni, méltóztassék e tárgy fölött tanácskozni, s ezen építéseket akkorára halasztani, ha majd meggyőződött a felől, hogy mindezen akadályok elhárittattak. (Helyeslés.) En egyébbiránt csak köszönettel fogom fogadni, ha a miniszter ur egy sikeresb gazdászati módot fog találni, hogy ne szenvedjen a nép fa hiányban, s ne menjen azért oda, hogy kegyelemképen juthasson valamihez. ' Kerkapoly Károly pénzügymií niszter: A t. képviselő ur által előadottakra kötelességem válaszolni. (Halljuk!) Figyelmemet fölébresztette főleg azon eshető veszély, melyet a vizfogókra nézve megemlített, és a melyeket beszédének utolsó részében hozott föl. Engedjék meg tehát, hogy ezen utóbbira válaszoljak mindenek előtt, mert itt eventualiter nemcsak hogy hasznot nem tennénk, hanem még kárt okoznánk a magunk pénze által. De megnyugvásul szolgál e részben, hogy ha megtekintem a költségvetésnek részleteit, a hol azt találjuk, hogy a krasznicsóni vizfogó előállítására 30,000 frt van előirányozva, a mivel bizony valami óriási vizfogót nem lehet építeni, egyszerűen azért, mert az összeg nem elégséges erre. A mi pedig a többit illeti: ez is — amint a részletes előirányzat tételei mutatják— nem vizfogókra, hanem más czélokra van szánva. Itt van pl. „Állandó viziutak szabályozására 181,500 frt." tehát nem vizfogóra. Továbbá „Vizimüvek fölállítására Kőrösmezőn 142,700 frt." Tehát itt sem vizfogóra; továbbá, „Rahón, színétén vízmüvek fölállítására 78,600 frt ; a tehát nem.
