Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-305

g]Q 305. országos Ölés márczius 9. 1871. \ ezeket sem fogjuk elajándékozni, sem le nem rombolni, és épugy, mint e 12-őt át fogjuk adni a magániparnak, át fogjuk adni az ujakat is. Ha eddig gyártatott 400.000,000 szivar, fogna ezentúl gyártatni 600.000,000. De nagy különbség az, hogy az ország ezentúl azon hely­zetben legyen, hogy ez esetben önállóságra emel­kedhessek. Kérem tehát a t. képviselőházat, méltóztassék az igényelt összeget annál inkább megszavazni, mert aziránt is biztosithatom a t. képviselőházat, hogy ez által az administrationalis költségek alig fognak szaporodni, és csakis a manipulatio költségei fognak nőni, azaz: azon költségek, melyeket a magáaember is tartozik fizetni: ha gyárt állit ; mert neki sem csinálják ingyen a szivart. És miután minálunk, a hol oly nagy a kelet­nek szaporulása épen azért, mert nem természe­tes árukon adjuk el, hanem az előállítás és el­adás közti különbözet-adó oly óriási jövedelem­mel van egybekötve, mint milyent a budget tó­telei kimutatnak: biztosítom a t. házat, hogy a befektetés, — hacsak még négy évig állana a monopólium az állam kezében, — a meddig pedig a dohánymonopolium eltörlésének szorgalmazói is megengedik, hogy állani fog, mert egyik álla­potból a másikba rögtön átszökni nem lehet — mondom, hogy ezen befektetések költségei tör­lesztve lesznek. Ha az emberek szivart akarnak színi, ós azt nálunk nem kapják, természetes, hogy Bécsbe fordulnak és az utón azon adót, mely ezen szivarral jár, nem nekünk fizetik, ha­nem a szomszéd országnak, a mi, ugy gondolom nem fekszik érdekünkben. Ezen adókülönbözet a 4—5 év alatt az újonnan fölállítandó gyár­költségeit bizonyosan megfizeti. Ha az országban elfogy ötszáz millió szivar és mi csak négy száz milliót tudunk készíteni, ezzel kényszeritjük az embereket, hogy hozassanak Bécsből vagy Gráezból, és így az ezzel járó adó oda fog folyni. Meg vagyok győződve, hogy ha holnap decretál­juk a dohánymonopolium megszüntetését, addig mig az efeetuálva lesz, ezen költség is törlesztve lesz. {Élénk helyeslés jobb felől.) Korizmics László: T. ház! A t. el­lenzék szónokai egynémelyikével, nevezetesen Móricz Pál és Tisza Kálmán képviselő urakkal részben egyetértek, részben nem értek egyet. Egyetértek azon törekvésben, a melynek czélja a monopólium megszüntetése, és pedig mielőbbi megszüntetése. Ebben tökéletesen egyetértek; de nem értek egyet abban ez időszerint, hogy azon összegek, melyek a pénzügyminiszter költ­ségvetésében, a monoppliumüzlet föntartása te­kintetéből javaslatba hozatnak, azért ne szavaz­tassanak meg : mert á monopóliumot úgyis meg akarjuk szüntetni. Ezen indokolásokat én el nem fogadhatom, és azért én azon költségeket, melyek itt javaslatba hozatnak : megszavazom, ámbár a monopóliumnak, mint institutiónak — őszintén megvallom, — tökéletesen és határozottan ellene vagyok. Nekem a monopólium, mint ilyen, nem kell és én annak föntartása mellett szavazni soha sem fogok: nem fogok pedig sok oknál fogva; mert azon tekintet t. ház, hogy a monopólium ma oly nagy összeget hoz, — 10 millión túl, — azon tekintet továbbá, hogy pénzügyi helyzetünk oly deroute állapotban van, hogy mi a 10 mil­liót sehogysem nélkülözhetjük: — engem nem jogosít föl arra, hogy ezen institutiót föl akar­jam tartani, meg akarjam gyökereztetni. Mind­ez meggyőződésem szerint, sokkal több kárt okoz, mint mennyi hasznot hajt. Méltóztassanak csak t. ház, ezen institutió­nak vonatkozásait, csak legfőbb mozzanataiban figyelembe venni. Tudva, hogy még nincs szó arról, vajon ezen institutió föntartassék-e vagy nem, korlátozni fogom e tekintetben fejtegetése­met, s csak némely dologra, a legpraegnansab­bakra akarom a t. ház figyelmét fölhíni. Mindenekelőtt, t. ház, méltóztassanak tekin­tetbe venni, hogy miképen lehet ezen instiutiót egy alkotmányos országban a polgárok egyen­jogúságával összhangzasba hozni, hogy lehet-e alkotmányos országban átalában föntartani akarni, hogy a kormány azt mondja : A-nak sza­bad ezt tenni s B-nek nem, azért, mert A-nak birtoka történetesen ott fekszik, hol az állam do­hányt termeszt, B-é pedig nem fekszik mellette. Azt hiszem, t. ház, nem lehet szándékunk állan­dóan föntartani egy oly institutiót, mely első sorban az egyéni szabadságot in flagranti meg­támadja. Másodszor megfontoltam ezen intézményt igen sokszor, és természetemben fekszik higgad­tan nézni a dolgokat, nem szólt belőlem indu­lat, nem szenvedély — én ezen kérdést nem te­kintem pártkérdésnek, mint nem tekintek semmi­féle anyagi kérdést pártkérdésnek, és kérem a t. házat, iparkodjunk kölcsönösen tiszteletben tartani azon demarcationalis vonalat, hogy ha politikai meggyőződéseink eltérnek is egyben másban, de az anyagi kérdéseket ne tegyük párt­kérdéssé. Én ezt nem pártkérdésnek tekintem — (Bal felől: Mi sem !) nem szólok a t. szónok úrról, hanem átalában — én e kérdést az or­szág kérdésének, az ország anyagi kérdésének tartom. (Helyeslés.) Méltóztassék tekintetbe venni, mennyire kor­látozva van monopólium mellett a termelés, a ke­reskedés és a gyártás. A termelés korlátozva van azáltal, hogy a monopólium szüksége hatá­rozott mennyiség. Szüksége van például körül-

Next

/
Thumbnails
Contents