Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-305

300 305. országos i'lés márczius 9. 1B71. tartalmaznak a dohányüzlet mai állásának, jövedelmeinek megítélésére. — A bizottság az előirányzatba fölvett összegeket a pénzügyminiszternek előterjesztése folytán azon változtatással véli fölveendőnek a költségvetésbe, hogy a külföldre a kivitelre eladandó nyers dohányért előirányzott ősszeg 800,000 írttal emeltessék és igy 200,000 frt helyett 1.000,000 írtban állapittassék meg, miután a pénzügyminiszter nyilatkozata folytán ezen összeg befolyására teljes biztossággal lehet számítani. Ennek folytán a dohányeladás-rovat ezen ősszeggel növeltetvén, a dohányjövedék nyers jövedelme az előirányzott 25.578,200 frt helyett 26.378,200 írtban lesz megállapítandó és a költségvetésbe fölveendő. A nyers-jövedelem előirányzata 1870-hez képest tehát 4.014,319 frt, az 1869-ki tényleges eredményekhez képest 2.288,162 forint többletet mutat fel. A dohányüzletnek, főleg a dohánygyártásnak kiterjedése és a fogyasztás emelkedése az 1870-ik évi kezelés eddig ismert eredményei szerint teljes biztossággal engedik ezen tetemes emelkedéssel előirányzott összegek fölvételét a költségvetésbe. A dohányjövedék szükséglete 187l-re a következő összegekben van előirányozva: Dohányvétel 11.979,190 frt Dohánygyártás 1.987,405 frt Dohányeladás 987,531 frt Összesen . 147954,126 frt 1870-re előirányozva volt: Dohányvétel 10.158,000 frt Dohánygyártás ...... 1.855,600 frt Dohányeladás 862,881 frt Összesen . 12WT,ÖWtit 187l-re tehát több irányoztatik elő 2.077,100 forinttal. 1869-ben kiadatott tényleg 11.990,195 frt. E szerint mutatkoznék tiszta jövedelem 187l-re az előirányzat szerint 10.624,100 frt. A fedezetnek a fönebbiek szerint változott összegekben fölvétele után pedig 11.424,100 forint. A bizottság a miveleti és kezelési költségekre fölvett összegeket, nem mindenben az előirányzat szerint véli, megszavazandóknak és pedig: I. Dohány vétel rovat alatt a bizottság az előirányzott 11.979,190 frtnál 1.000,000 frttal kevesebbet : tehát 10,979,190 frt megszavazását hozza javaslatba; e rovatnak egyik tételét ugyanis a belföldön beváltásra fölvett 7.646.909 frt összeget a bizottság 6.646,909 frtra indítványozza leszállítani; tekintettel arra, hogy a pénzügyminiszter előterjesztései arról győzték meg, miszerint az 1870-ik évi dohánytermés nem oly eredményeket mutat, melyeketa miniszter az előirányzat készítésénél szem előtt tartott, és azon okból, mert az 1870-re engedélyezett összeg még egy nagy részében fölhasználva nem levén, a szabályszerű utalványozási idő alatt dohánybeváltásra lesz fordítható. Azonkívül a fölemelt fizetések és lakbéreknél 550 frt megtakarítást eredményeznek. A dohányvétel rovat alatt ezen összegeknek levonása után tehát 10.978,640 frt lenne megszavazandó így állítván már most a számokat, 187l-re a dohányjövedék tiszta jövedelme lenne 12.435,200 frt. A kérdés itt ismét csak az : vajon ezen várt, ezen előirányzott jövedelem ugy van-e számítva, hogy arra az állam valószínűséggel, vagy legalábbis némi bizonyossággal számithat ? Az eddigi évek eredményei följogosítanak bennünket arra, hogy ezen utóbbit teljes bizonysággal higyük és tökéletesen meg legyünk győződve, hogy ezen előirányzott jövedelem csakugyan be fog folyni : mert 1870-ben a tiszta jövedelem 9.487,000 forinttal irányoztatott elő, és ez nagy különbség az idei előirányzathoz képest. Tehát tényleges eredmény mutatkozott, ós 1869-ben 12.984,200 frt jött be, s igy az 1869. évi eredményhez képest csak 325,000 forinttal van fölvéve 187l-re a dohányjövedéknek tiszta jövedelme; már pedig, ha azon progressiót, melyet a dohányjövedék 1867 — 68—69 és 1871 eddig ismert eredményei közt felmaradt, positivitással lehet számítani, hogy ezen 325,000 frt többlet, mely az 1870 és 1869-ki tettleges eredmény közt. van: csakugyan be fog folyni. A bizottság a részletekben nemi változtatásokat ajánl, bátor leszek azokat felolvasni; de átalánosságban ajánlom annak megszavazását. Móricz Pál: T. képviselőház! Midőn most e kérdéshez hozzá szólok, azon reményben teszem azt, hogy a capacitatiónak e tekintetben még elég tere íog lenni s ha a miniszter majdan javaslatát beadja, a kormány és a párt határozni fog: akkor sem kételkedem, hogy minden capacitatio fölösleges lesz. En ezt a kérdést nem tekiütem pártkérdésnek: mert az egyedáruság kutató, boszantó rendszabályainak kellemetlen oldalát érezzük mi, érzik ott a másik oldalon is ; hogy a gazdászat, kereskedelem az egyedárusággal meg van rontva, azt a ház túlsó oldalán levő tagjai épen ugy tudják. Ennélfogva nem tirtom pártkérdésnek, és csak néhány tételre akarom a ház figyelmét fölhíni, s ez abból áll: akár mennyire teszszük is az egyedáruság jövedelmét, és megengedve, hogy azon jövedelmek, melyek most előirányozva van-