Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-305
205. országos ülés márczius 9. 1871. 297 Elnök: Ezen kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Majoros István: T. ház! Egy aggasztó körülményre van szerencsém a t. ház figyelmét fölhíni. Ugy tapasztaljuk, hogy a kormány részéről is nem előre, hanem hátralépés történik. Ugyanis ekkoráig a távirászati tanfolyamot a gyengébb nem, a nők is hallgathatták és magukat kiképezhették benn^; azonban ez idő szerint a miniszteri tárcza változásával, ugy látszik az elvek is változtak. Az ujabban kinevezett kereskedelmi miniszter ur ez idő szerint jónak látta, az eddigi szokást,—hogy t. i. a távirászati tanfolyamot nők is hallgathassák és abban kiképezhessék magukat — eltiltani: Arra kérem föl tehát a t. házat, méltóztassék az eddigi gyakorlatot pártolása alá venni, a t. miniszter úrhoz pedig azon kérdést intézem: van-e tudomása arról, hogy a nők az idei távirászati tanfolyamból kizáratnak és visszautasittatnak, és szándékozik-e ezt orvosolni minélhamarább, ugy, hogy már a legközelebbi tanfolyamon nők is résztvehessenek ? Jámbor Pál jegyző (olvassa Majoros István interpellaüóját.) „Interpellatio az ipar és kereskedelmi miniszter úrhoz ; beadja Majoros István. Van-e tudomása arról, hogy a távirászati tanfolyamon eddigelé a nők is fölvétettek és együtt tanulhattak a férfiakkal; de az idén megnyitott tanfolyamra már a nők föl nem vétetvén, elutasittattak ? Hajlandó-e a miniszter ur oly intézkedést tenni, hogy a nők — ha együttesen a férfiakkal nem is, — de elkülönítve az állam költségén magukat a táviraszatban képezhessék? Elnök: közöltetni fog az illető miniszter úrral. Tisza László: T. ház! Kénytelen vagyok egy előttem legalább igen nagy horderejű kérdésben interpellatiót intézni az igazságügyminiszter úrhoz. Késtem ez interpellatio megtételével, várva az eredményt, késtem különösen azért is, mert a mostan, fájdalom, jelen nem levő igazságügyminiszter ur e tekintetbeni személyes rokonszenvéhez teljes bizalmam volt. Mindamellett eltelve szinte egy év eredmény nélkül, az ezen eredménytelenségből folyó bajok napról-napra súlyosodnak; és egy Kolozsvárról épen tegnap vett távirat halaszthatlan kötelességemmé teszi, az erdébyi sajtóügyek tárgyában ujabb interpellatiót intézni az igazságügyminiszter úrhoz. (Halljult!) Határtalan t. ház, azon apró basák garázdálkodása, kik a kormány nevében, és meggyőződésem szerint, a kormány tudta nélkül járnak el hazánk eme szegény keJCÉPY. H. NAPLÓ 18TT xlr ' rületében, a sajtóval szemben. Hosszan szót e tárgy körül vesztegetni nem akarok, bátor leszek egyszerüleg interpellatiómat fölolvasni. (Olvassa mterpellatiőját.) ,,Interpellatio az igazságügyminiszter úrhoz. Szomorúan tapasztalva, miszerint daczára annak, hogy az erdélyi sajtóviszonyokra vonatkozólag 1870 január 20-án tett s márczius 12-én megújított interpcllatiómra az igazságügyminiszter ur felelvén ápril 5-kén, azon megnyugtatást adta nekem, — mint ez a Napló VII. kötete 353. lapján látható, hogy a magyar sajtótörvényeknek az erdélyi részekben! életbeléptetése iránt a rendeletek készen vannak s azokat a legrövidebb idő alatt ki fogja bocsátani; majdnem egy év alatt e tekintetben semmi sem történt, sőt a hatóságoknak a sajtó irányábani eljárása naponta botrányosabb. Látva, hogy: a) önkényü tetszésök szerint alkalmazzák a sajtó kezelőire hol az osztrák praeventiv censurát, hol a magyar sajtótörvényeket, b) oly ezikket, mely Pesten már egész terjedelmében ki volt nyomva, csak a nevek kihúzása után engednek közleni. Tudva, hogy c) napirenden vannak Kolozsvárit a nyomdakutatások, motozások kéziratok iránt, s végre hogy megesik még ma is, hogy egyes közüügyészek d) lefoglalják a napilapokat csak azért, hogy a praeventiv censura végett beküldött kefelenyomatokat a szerkesztő személyesen alá nem irta, — bár ezt még eddig semmiféle rendőrség nem követelte, — látva, tapasztalva, tudva mindezeket: kénytelen vagyok kérdeni a t. igazságügyminiszter úrtól, kinek személyes jóakaratát kétségbevonni nem akarom 1. van-e tudomása ezen az alkotmányos magyar kormány eljárására lemoshatlan szégyenbélyeget sütő visszaélésekről ? 2. Tett-e már, s ha igen, mit, az ily botrányok megszüntetésére s megbüntetésére azoknak, kik hivatalos állásukkal így visszaélnek ? és végre 3. mikor akarja kétségbe nem vont személyes jóakaratát érvényesítve, teljesíteni, s végre-valahára ápril 5-én tett igéretót s kiterjesztve a magyar sajtótörvények hatályát az erdélyi részekre is végkép bevágni útját a túlbuzgó nagy férfiak ily gyalázatos basáskodhatásainak? A coneret eset, t. ház, ebből áll: Soha Kolozsvártt, mióta napisajtó létezik, nem volt arra eset a legszigorúbb, a legszerencsétlenebb napokban is, hogy a praeventiv censurára beküldött kefelevonatokat vagy a kosaratokat a szerkesztőnek ;• alá kebelt volna irni; és biztos tudomásom van, hogy soha az azon idő 38
