Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-304
304. országos ülés márczius 6. 1871. 289 állott a múlt évi praeliminare szerint 3000 s egynehány egyénből, ezek közöl 179 egyén 1 irtot, 998 egyén 80 kr. napidijat, 1919, tehát majdnem 2000 egyén 60 krt. kapott. Kérdem, t. ház, hogy 60 kr. napi díjjal lehet-e az államszolgálatra oly embereket kapni, s azokra oly fontos teendőket bizni, mint ezekre csakugyan bízva vannak? Méltóztassanak ezen nagyon szomorú képet átvizsgálni, mely e részben a pénzügyminiszter előterjesztésében hosszasan előadatik, és meg fog győződni a t. ház arról, hogy ezen zsold-fölemelés teljesen indokolva van. Azért ajánlom ennek elfogadását a t. ház figyelmébe. Máriássy Béla: T. ház! Én részemről ezen fölemelést nem fogadom el, két okból. Nem fogadom el elvi tekintetből azért, mert az országgyűlés a dohányjövedékre nézve hozott már határozatot. Ha pedig az országgyűlés ezen fölemelést elfogadja, az által — ugylátszik — az előbbi határozatot érvényen kivül helyezi; mert a fizetés fölemelése a rendszernek consolidatióját hozná magával. Nem akarok jelenleg a rendszerhez hozzászólani; elég legyen annyit mondani, hogy tökéletesen el lehet azt törölni a szerződés értelmében, mely Ausztriával köttetett. Nem akarom vitatni, hogy vajon pénzügyi tekintetben el lehet-e törölni; hanem annyi igaz, hogy az országgyűlés határozatot hozott: tehát következetlenségnek tartanám azon határozattal ellenkezőleg ezen rendszert megerősíteni; de nem fogadhatom el ezen fölemelést másrészt azért sem, mert egyátalában nem tartom indokoltaknak a pénzügyminiszter által fölhozott érveket. En elismerem, hogy a pénzügyőrök nagy érdekekre ügyelnek föl; mert körülbelül 38 millió értékre vigyáznak: de ezen számok csak papiroson oly ijesztők; mert végtére is tudjuk, hogy például a szeszfőződék esak bizonyos területen vannak. A mi pedig a fogyasztást illeti, a fogyasztás tekintetében a községek maguk ügyelnek, hogy károsítások ne történjenek. De maga ezen légiónak száma is tisztességes; gondolom 3650 darabból áll ezen sereg. Maga a pénzügyminiszter ur sem akarja ennek számát szaporítani, sőt, ha jól emlékezem, ezek száma Magyarországon 75-el kevesbedett, s habár a horvátországiaké 5-el szaporodott, mégis 70-el kevesebb az összes létszám. Minthogy a mellett, hogy elismerem, hogy ezen pénzügyőrök fizetése igen csekély, azt is megengedem, hogy azok megvesztegethetők; de nem ismerhetem el azon conclusiót, hogy ha fizetésök 100 frttal emeltetnék is, ezáltal minden csempészet, minden visszaélés megakadályoztatnék. Itt a hiba a rendszerben van, s mindaddig, míg a rendszer meg nem változik : mindaddig fognak történni visszaélések. Itt tehát nem a fizetést kell emelni, hanem küflepv. H. MkTXó 18fJ xiv. lönösen azon hiányokon kell segíteni, melyek ezzel össze vannak kötve. Nevezetesen két ágat veszek bírálat alá: egyik a szesz, másik a dohány. A szesznél nem a termelt mennyiség adóztattatik meg, hanem egy ideális mennyiség, melyet egyetlen egy szeszfőzde sem termel, vagy legalább nagyon kevés termel. Nekem magamnak is van e tekintetben tapasztalásom, s hallottam sokszor, hogy az illetők szívesen odaadnák a szeszfőzdét az államnak: mert nem a jövedelemhez arányítva fizetnek; hanem sokkal több adót fizetnek, mint a mennyit bevesznek. Nagyon természetes, hogy ily helyeken, a hol becsületesen égetni nem lehet, a csalásnak nagy tér nyílik. Egy középszerű szeszfőzdénél szívesen fizetnek 75 frtot, hogy a fináncz behunyja szemét. Ezen csalások annyira rendszeresen űzetnek, hogy valóságos kanálisokat ásnak a föld alatt, és ugyanannyi szeszt gyártanak a kormány megrövidítésével. Tehát a rendszerben van a hiba. A visszaélések tartani fognak mindaddig, mig a termeivényhez nem mérik az adót. A mi a dohányt illeti, ennél a kihágásoknak három főoka van. Először a dohánytermelés területe megszorittatik, a mennyiben a minimum 20 • ölre van szabva. Ezt vagyonosabbak megtehetik; de a szegény embernek 20 öltől az 50 forintot megfizetni nehéz dolog. Ha tehát a kormány azt akarja, hogjr a visszaélések e tekintetben megszűnjenek : a legczólszerübb eljárás az lenne, ha leszállítaná a húsz ölet tízre. Ezáltal mindenkinek módjában állana dohányt termelni, és ez nagy különbséget tenne: mert jelenleg a csempészett dohány ára 20—25 krajczár, és igy mindenki termelhetne a maga számára annyit, a mennyivel szükségét fedezhetné. A másik, a mi a csempészetet okvetlenül föntartja: a dohány roszasága. Nincs panaszom a szivarok ellen, mert azok meglehetősen jók: roszak csak a nyers szivarok; de ha valaki ellátja magát egy egész évre, akkor jó szivarokat szíhat. Különben a szivar fényűzési czikk, és a ki jót akar színi, fizesse meg. De a dohány ellen már van kifogás. Ami e tekintetben a csempészetet nagyon előmozdítja, az azon körülmény, hogy a kormány nem tanulmányozza a nemzet ízlését. A kormánynak szagos dohánya büdö3: a másik pedig gyenge és erőtlen. Sokan hozzá vannak szokva az erős dohányhoz, és igy nagyon természetes, hogy a kormány dohányát nem veszik. Másik oka a csempészetnek a dohány drágasága. Egy font dohánynak ára, a legolcsóbbói, 40 krajczár. Csempészet van tehát, mert a rósz dohányt 20 krajczárért is meg lehet kapni. Ha 37
