Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-304

304 országos ülés márczius 8. 1871. 211: En nem ellenzem, hogy azok ideiglenesen betöltessenek; hanem a végleges szervezést nem óhajtom, és pedig azért nem, mert meglehet, hogy ha ezen gyárak eladásra kerülnek: ezen hivatalnokokat ugyan át lehet adni a gyárral, miöt nekünk átadták a kidvám-hivatalnokokat; de hogy ha egy fínanez-tanácsost a dotatioba oda méltóztatnak adni: aküor a gyár a vevőnek kevesebbet fog érni; mert bizony szerencsétlen magánüzlet volna az, hogy ha oly tisztviselői volnának, kiknek működése hivatalos órákhoz van kötve, és a kiknek kijár fizetésök, akár van dolguk,akár nincs. Legyen meggyőződve a pénzügyminiszter ur, hogy ha a gyárhoz ily financztanácsos is fog járulni, akkor az mindenesetre kevesebbet fog érni. De ha ezen hivatalnokok csak ideiglenesen alkalmaztatnának: akkor lehetne őket Abfertigunggal ellátni ; arra kérem tehát a pénzügyminiszter urat: méltóztassék beleegyezni abba, hogy ezek ideiglenesen alkalmaztassanak. (Helyeslés balról.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : En a dohánymonopolium föntartásának vagy megszüntetésének kérdéséről most nyilatkozni nem akarok. Én minden monopóliumot elvileg oly dolognak tekintek, melyet jobb megszüntetni ma, mint holnap. De van a kérdésnek másik oldala is: t. i. a czélszerüség és a lehetőség kérdése financziális tekintetben. Ezt azonban most szintén nem akarom tárgyalni. De annyi bizonyos — ezt maga a t. képviselő ur is meg fogja engedni, — hogy, ha az eltörlésre kerül a dolog, mig ez törvénynyé válik, és végrehajtatik : jó időbe kerül, és mindenesetre 3—4 év el fog múlni, mig a szabad verseny át fogja vehetni az üzletet, ha csak óriási confusiót nem akarunk létrehozni. Tehát még mindenesetre 3—4 — 5 esztendő van előttünk. Ha már most annyi időre néhány felügyelőt nélkülözünk, és ez által nélkülözünk minden biztosit íkot, melyet ezen felügyelők alkalmazása nyújt: azt hiszem, megadjuk nem egyszer, hanem 10-szer, sőt 100-szor is annak fizetését nyugdijával együtt. A nyugdijszabályzat különben azt mondja, hogy, ha egy tisztviselő legalább 5 évig nem szolgál, akkor annak nyugdíjra nincsen igénye, hanem csakis végkielégítésre, ami legfölebb egy vagy másfél évi fizetésre rug, Tehát legroszabb esetben ezt kellene megadni az illetőknek, ha azon állomások rendszeresittetnek, és a monopólium meg fog szüntettetni. Én azt tartom, hogy nem kell ezen áldozattól visszariadni, midőn egy üzletről van szó, mely a legközelebbi években is 10—13 milliót jövedelmezett az országnak. Én ezen állomásokra oly egyéneket fogok kapni, illetőleg kaptam, a kik — meggyőződésem szerint — nem fogják olcsóbbá tenni a gyárt és kiket, ugy hiszem, az egész ország, maga a t. képviselő ur is, és átalában a túlsó oldal tekintélyeknek ismer el. Az ilyen ember nem adja ide magát mától holnapra. Ha tehát oly embert akarunk, a ki képes teljesen betölteni ezen hivatást: akkor ne méltóztassanak sajnálni ezen csekély összeget. Ez a monopólium megtartásán vagy eltörlésén nem változtat semmit, és abba szívesen belenyugszom, hogy az által praejudicálva ne legyen a kérdésnek. (Helyeslés jobb felől.) Elnök : Méltóztatik az 1-ső rovatot elfogadni ? {Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Majláth István jegyző {olvassa a 2-ik rovatot): évdijak 12 ezer frt. Elnök : Méltóztatnak elfogadni. (Elfogadjuk !) Elfogadtatott. Majláth István jegyző : (olvassa a 3—11. rovatokat, melyek változatlanul elfogadtatnak.) Elnök: Ennélfogva ezenczim alatt 881,600 frt fogadtatott el. Majláth István jegyző (olvassa az országos pénzügyi igazgatás czimét.; Széll Kálmán előadó: A pénzügyi bizottság jelentése következőképen hangzik: „E többletből az első rovatra fizetésekre és lakpénzekre esik 129,665 frt. Ezen összeget a fizetések és lakbér-összegek fölemelésén fölül, a horvát-szlavonországi tisztviselők részére fölvett lakbérilletmények , egy uj illetékszabási hivatal fölállítása Pesten, és a pénzügyi ügyészségeknek szervezése eredményezik." A mi e rovatra nézve a pénzügyi bizottság véleményét illeti, azok a következőkben foglalhatók össze : a többlet, melyet szerencsés voltam fölolvasni, származik először a tisztviselők lakbérének fölemeléséből; másodszor egy uj illetékszabási hivatalnak fölállításából, a horvát-szlavón tisztviselőknek szinte lakbérilletékéből és pénzügyőrség szervezetéből. A tiszti fizetésekre vonatkozólag a bizottság javaslatában előadta azon törlesztéseket, melyeket a lakbérek fölemelése tárgyában a háznak javaslatba hozott. T. ház ! Az átalános jelentésnek átalános tárgyalása alkalmával a pénzügyi bizottság véleményétől eltérő, a házban történt indítvány folytán a minisztérium által előirányzott összes fizetés fölemelés elfogadtatott, ugy a mint a minisztérium azokat előirányzatba hozta, tekintet nélkül azon levonásokra, melyeket a pénzügyi bizottság tett. A fizetések fölemelésének kérdése tehát elvan döntve. Itt még csak az a megjegyzésem, hogy az, hogy a horvát tisztviselők szintén lak-