Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-303

252 303. országos Ölés márczius 7. 1871. mány ugy akarja e gyárat létrehozni, hogy a nyers rézlemez anyagot kellő készletben köteles a gyirnok nem másutt, hanem itt hengerelteim : akkor kérem a mondottaknál fogva azon régi elvtől eltérni, és ugy intézkedni, hogy e gyár akként szereltessék föl, miszerint benne minden szükséges anyag a kellő töltények számára meg legyen, — rezet igaz, hogy külföldről kell hoznunk, (gr. Andrásy Gyula: Igenis: Szilézíából kell hozatni.) mert bányánk nincs, továbbá kérem azon elvet is érvényre emelni, hogy a szerződós ugy legyen megkötve, mikép ha a gyáros a szerződésnek eleget nem tesz: ne az legyen egyedüli büntetése, hogy cautióját elveszti, és gyárát megtartja, hanem tartozzék az illető gyáros egy e czélre választott biróság által megszabott ár mellett a gyárat a kormánynak átengedni. Ezeket voltam szerenesés észrevétel képen előterjeszteni. (Helyeslés hal felől.) Hollán Ernő honvédelmi államtitkár: T. ház! Ezen két ezimliez két észrevételt hallottam. Egyiket Szüllő Géza t. képviselőtársam hozta föl, a melyről Péchy Tamás képviselő ur is szólott, t. i. a honvédgyalogságnál használatban levő bakancsra nézve. Erre nézve saját tapasztalatomból nyilatkozhatom, a mennyiben a múlt őszi gyakorlaton részt vettem. A mennyiben pedig kétségtelen, hogy a gyalogság harczképességére legnagyobb befolyással bir az, hogy minő lábbelivel van ellátva ; ugy én valamint többi tiszti társaim különösen kiterjesztettük figyelmünket arra, hogy mikép használja a lábbelit a gyalogság és minő javításokat lehetne azon tenni; de e tekintetben, a mint e házban is a két szempontból történt fölszólalások is mutatják, mondhatom, hogy a kérdés a honvédtiszti karra nézve ez idő szerint még eldönthetlennek találtatott. Senki sem állithatja határozottan azt, hogy a bakancs vagy a csizma a czélszerübb lábbeli, és nemcsak gazdasági hanem viselési szempontból is. Mert mint Péchy Tamás képviselő ur monda: a bakancsban könnyebb járni, mint csizmában, és akik a gyalogságnál szolgállak, azt állítják, hogy a lábtörések nagy mértékben a csizma által eszközöltetnek, különösen a magyar szárú csizmáknál történt ez, a hol ez ránczot vet; mások az ellenkezőt bizonyítják ják. Ezzel a kérdéssel is foglalkozik a minisztérium, és addig, mig ennek czélszerü megoldását maga előtt nem látja, egyátalában határozott feleletet nem adhat. Ami a másik kérdést illeti, t. barátom Máttyus képviselő ur szóba hozta a töltényeket. Erre nézve azon fölvilágositással szolgálhatok, és mondhatom azon örvendetes helyzetben vagyok, hogy mindazt amire ő szives volt figyelmét fordítani : ugyanoly mérvben és kiterjedésben magára vonta a kormány figyelmét. Már tavaly megtörtént az, hogy a töltények gyártására nézve a kormány szerződésre lépett azon gyárossal, kinek gyártmányai nemcsak kielégítőknek s jóknak, hanem kitűnőknek mondatnak: azon gyárossal, ki a birodalom mindkét részét töltényekkel ellátja. Gondoskodott a kormány arról is, hogy az országnak vódképessége tekintetéből intézkedés történjék oly irányban, hogy saját területén is legyen ilyen gyár, és e kötelezettség már azon előzetes szerződésbe fölvétetett, melyről a képviselő ur megemlékezni szives volt. Ezen szerződés tovább terjed, különösen az ott előre látott pontok végrehajtása és foganatosítása czéljából; ismét fölvétettek az alkudozások, és ezeknek eredménye az, hogy azon gyárnak, mely Bécsben dolgozik, s mely a birodalom mindkét felét látta el tölténynyel: legnagyobb része Magyarországra magyar területre fog áttétetni, még pedig különös figyelemmel azon körülményekre, melyeket a t képviselő ur hangsúlyozott, t. i hogy a tölténygyártás mindjárt a nyers anyag készítésével legyen összekötve, ugy hogy a rézlemezek ugyanazon gyárban készíttessenek és hengereztessenek, s hogy ennélfogva a hengerezési műhely kapcsolatban a tölténygyárai áílittassék föl ; a mi Bécsben mai nap még nem ugy van, mert ott a tölténykészités külön van választva hengerezési műhelytől; a tölténygyár ugyanis Bécsben van, a hengermüvek pedig annak környékén vannak. Magyarországon azonban nem így íog történni, hanem az egész készület együtt lesz. A mi a 4 milliónyi tölténykészlet megrendelését illeti, erre nézve bátor vagyok a t. képviselő urat figyelmeztetni arra, hogy a kormánya megrendeléseket nem terjeszti ki annyira, a mennyi feleslegesnek volna mondható. Töltényekből, melyek golyóval el vannak látva, a kormány csak annyi készletet tart, mennyi a gyorsmozgósitás követelményeinek megfelel t. i. annyi töltényt, mennyi a gyalogosnak szükséges, hogy a tölténytáskákat megtölti, hogy azzal rögtön kivonulhassanak. A többi csak vaktöltés, és csupán gyakorlatra van számítva. Csak annyi van tehát, a mennyi szükséges: (Máttyus Arisztid közbeszól: És háború esetén f) Ezen esetre ott van maga a gyár. Nem akarok igen sok részletre kiterjeszkedni; mert egyes adatokra meglehet, nem is emlékezném; hanem arról biztosítom a t. képviselő urat, hogy a kormány minden eshetőséget számba vett az uj szerződés kötésénél és gondoskodott arról is, -hogyha szükség van rá, az egész gyárát oly biztos helyre lehessen elhelyezni, mint az a védelem folytatása, átalában a harczászat és a hadmüveletek igényeinek legjobban megfelel. Azt méltóztatott még mondani t. képviselő ur, hogy a tavalyi szerződések kötése alkalmával egy nevezetes pont