Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-303

303. országos ülés márczms 7. 1871. 241 Ezeket t. ház csak azért voltam kénytelen fölemlíteni, miután t. Várady képviselő ur beszédének kezdetén azt mondotta, hogy ki fogja emelni a minisztérium fény- ós árnyoldalait. Hogy ez utóbbiak sokkal nagyobb lettek : az a képviselő ur álláspontjánál fogva igen természetes. De miután a t. képviselő ur e tekintetben körülbelül ugy járt el, mint azon ember, ki sötét szobában egyetlen kis gyertyát gyújt, nem azért, hogy megvilágittassék a terem, hanem talán azért, hogy még jobban lehessen látni az abban levő sötétséget: én bátor voltam, a menynyire tőlem függött, a valóság lámpáját hozni be a terembe, mely mellett mindenki meggyőződhetik, hogy a fényoldalak nem oly kicsinyek, az árnyoldalak nem oly nagyok, a minőknek azokat Várady Gábort, képviselő ur föltüntetn< akarta. (Élénk helyeslés jobb felől.) Németh Albert: Nincs szándékom a költségvetéshez magához szólani, egyátalában nem is szólaltam volna föl; hanem följegyeztettem magamat azért, mert nem akarom, hogy ismét alkalom szolgáltattassék arra az esetre, mely már előfordult, midőn ugyanis a múlt évben a pénzügyminiszter urnák fölszólalása után, általam igen t. Ghyczy Kálmán képviselő ur a szótól el üttetett. Ezért jegyeztettem tehát föl magamat; s mint mondám, nem is szólanék tovább, ha nem érezném magamat erkölcsileg kötelezve, a miniszterelnök urnák röviden, jiár szóval válaszolni igen találó élczeinek egyikére, a melylyel jónak látta az ellenzéknek azon irányát meglátogatni, melyet képviselni nekem is szerencsém van. Azt mondja a kormány elnök ur, hogy a kormány föladata: az elbizakodottságot a maga korlátai közé szorítani. Ez — ugy mond — annyival inkább kötelessége tenni azon pártárnyalat irányában, melynek egjdk szónoka most is Magyarország nagyhatalmi állását emlegeti, annak hadseregére azonban egy frtot is megszavazni nem kivan. Méltóztassék megengedni, mi Magyarország nagyhatalmi állásáról elbizakodottsággal nem beszélünk. Azok aspiratiók, melyeket nyilvánítunk, melyeket aláírási iveken választóink nagy tömege nekünk ismét visszhangoztat, és melyeket minden alkalommal követelni nem szűnünk, addig — és e részben solidaritás létezik az ellenzék mindhárom sor padjain: — míg azt csakugyan egyszer elérni nem fogjuk. Azt mondja t. miniszterelnök ur, hogy Magyárországnak nagyhatalmi állást vindicáini és egy garast sem szavazni meg: elbizakodottság. (Andrásy Gyula gr. közbeszól: Nem mondtam!) Ez nem elbizakodottság, ennek alapja a hit, és én az élczet, megvallom, találónak ránk nézve nem tartom. Hanem már most azt kérdem a t. miKÉPV. H. NAPLÓ 18$| IIT. niszterelnök úrtól, hogy mily neme az elbizakodottságnak az, a midőn a t. miniszter ur ágyukkal és műszaki csapatokkal a honvédséget ugyan fölszerelni nem akarja; hanem azt a honvéd kerületekben fölállítandó két-két mitrailleuse által pótolni hiszi? Ha ez nem elbizakodottság, annál sokkal egészségesebb és jogosabb azon hit, mely bennünket lelkesít, valahányszor Magyarország önállóságát és hatalmi állását emlegetjük. Csak ezt akartam válaszolni; egyébiránt pártolom t. barátom Várady Gábor által beterjesztett határozati javaslatot. Irányi Dániel: A t. honvédelmi miniszter ur következetlenséget hány szemünkre, azért, hogy mi a honvédségre sem egy frtot, sem egy embert nem akarunk megszavazni, és mégis mint Helfy t. barátom beszédében megemlítette, azt kívánjuk a kormánytól, hogy bizonyos eshetőségekre nagyhatalmi politikát kövessen. Először is engedje meg a t. miniszterelnök ur, hogy a nagyhatalmi politikára nézve, melyet követtetni óhajtottunk, tisztába jöjjünk. Mi nem azt kívántuk, hogy Ausztria és Magyarország háborúba keveredjék Poroszországgal vagy Németorországgal; mi csak azt óhajtottuk, hogy a maga befolyását arra használja föl, hogy az európai ujabb államjog letiprására Franeziaország területi épsége megóvassék. Ezt pedig, ugy hiszem, tehette volna később is ép ugy, mint tette a közös külügyminiszter eleinte a maga jegyzékeivel, midőn a béke föntartására irányozta törekvéseit, és midőn ezen béke helyreállítását czélozta a maga működésében, és tehette volna annyival inkább, mert tették azt más államok, melyeknek pedig rendelkezésére nem áll 1.200,000 emberből álló sereg, miként tette legközelebb Olaszország, melynek királya kötelességének tartotta tiltakozni azon kemény föltételek ellen, melyeket a győztes a legyőzött elé szabott, és kötelességének tartotta tiltakozni Anglia, ugyanazon föltételek keménysége ellen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Önök fognak felelni a nemzet s fognak felelni a történelem előtt azért, hogy még csak annyit sem tettek, mennyi legalább a nagyhatalmi állás becsületét óvta volna meg. (Keglevich Béla gr. közbekiált: Okosan, tették! Halljuk!) A t. miniszterelnök ur, hogy Várady Gábor t. barátomnak azon szemrehányást ellensúlyozza, miszerint 4 esztendő óta a Ludoviceum tárgyában hatásosabb lépések még nem történtek: jónak látta ismét élczhez fordulni, mit igen gyakran tesz, oly esetekben, midőn jó érvek hiányában szenved. Azt mondta, t. i., hogy, ha 1805 óta, amidőn a Ludoviceum megállapittatott, egész 1848-ig a magyar törvényhozás nem tudta kivinni azt, hogy ezen katonai tanintézet a maga rendelte31