Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-301

|g(j 301. országos ülés márczius 4. 1871. akarjuk terhelni az államot; mert ilyenkor, ha okvetlenül megkívántatik, arra meg kell adni a nagyobb összeget. De a mit az elv nem kivan meg, akár ki­csiny, akár nagy az összeg, annak megszavazá­sánál méltóztassanak óvatosan eljárni, mert prae­cedenst alkothatunk, és kicsiny előzmény igen nagy következményeket foghat maga után vonni. Itt a hajózás tekintete a döntő. A mi a hajózás érdekéből szükséges, azt meg kell adni, ha nagyobb áldozattal jár is; a mi azonban a part védelmét illeti, ez minden városnak saját érdeke, erről gondoskodjanak az illetők, {He­lyeslés.) Korizmics László : T. ház! Midőn a felső Dunán a hajózás akadályainak elhárítására szükséges 100,000 forintról van szó : én az ösz­szegre nézve semmi észrevételt nem teszek, s nem is akarom növelni az összeget; észrevéte­lem csak a czimre terjed, és e szűk czim helyett: „a felső Dunán hajózás akadályainak elhárítá­sára", ezt óhajtanám tétetni: „a dunai hajózási akadályok elhárítására." En igen jól tudom, hogy a dunai hajózás akadályai nagyobb mér­vűek, semhogy azokat 100,000 írttal eltávolí­tani lehetne ; tudom azt is, hogy ezen akadá­lyok oly természetűek, melyeknek elhárítása nem egy-két rövid év föladata: de azért szeret­ném ezen szélesebb czimet. hogy a minisztéri­umnak szabad keze legyen, és figyelmét a dunai hajózás összes akadályaira fordíthassa. Előttem e tekintetben egy nagy érdek le­beg, s ez az aldunai hajózás akadályainak elhá­rítása. Én 1858-ban azal-Dunán voltam, és ott töl­töttem egy hetet, megnéztem a hajózás akadá­lyait, összegyűjtöttem 11 év hajózási adatait napról napra, és azon vidék értelmes szakembe­reivel tartott beszélgetésem után azon meggyő­ződéssel jöttem vissza, hogy amaz aldunai aka­dályok korántsem oly legyőzhetetlenek, amint átalában hiszik. (Fölkiáltósok: Hol, hol!) Az al­dunánál, pl. Drenkovától a Vaskapuig, hol 11 vagy 13 akadály van. Azon időben, midőn hazánk hasonló dol­gokhoz nem szólhatott, történtek kutatások és fölmérések ; de nagyon tökéleteset akartak al­kotni, és ezen nagyon tökéletes munka tömér­dek pénzt fogott volna elnyelni, ha jól emlék­szem 10 —15 milliót; mert azon mérnökök, ki­ket a bécsi kormány oda küldött, ezen baj or­voslására, egészen uj medret akartak a szirtek­ben készíteni, erre pedig szükség nincs. 1848­ban, midőn ezen vidéktől elvonatott mind a mi figyelmünk, mind a bécsi kormány figyelme: egy gőzhajózási kapitány volt ott, ki pár 1000 fo­rintot kapott Bécsből, hogy azon vonalat, csak félig-meddig is, megtisztítsa annyira, hogy a gőz­hajótársulat hajói járhassanak rajta. Tőle tudom, hogy ő e ezélra összesen 4000 frtot költött, de költötte azt oly időben, midőn a folyó az akadályokhoz való hozzáférhetést le­hetővé tette, és ez ritkán fordul elő. Egyik év­ben hosszabb időt enged a víz sikeres munkára, másikban rövidebbet. És a csekély kiadásnak eredménye az volt, hogy midőn ezelőtt a harmad­fél lábbal sülyedő hajók már nehezen mehettek keresztül, később már a 4 lábig sülyedők is át­mehettek. A dolog, egy szóval olyan, hogy azon nagy nehézség, melyet benne feküdni hisznek, nem lé­tezik. S én az által, hogy e czim megváltoztatá­sát javaslatba hozni bátorkodom, a kormány figyelmét szeretném rávonni ezen kérdésre, mely ugyanaz, mely nagy Széehenyinket már 48 előtt oly komolyan foglalkodtatta. Ő akkor még csak tanulmányokat tett. A mi javítás ott az akadályok elhárítására tör­tént : az kevés volt. Méltóztatnak emlékezni, hogy akkor a szomszédparti hatalom a munkál­kodások ellen fölszólalt. Én ennél fogva a mi kormányunk figyelmét kívánnám e kérdésre föl­hívni az által, hogy a Duna hajózási akadályai egész terjedelemben fölvétessenek a budgetbe. Ezért bátor vagyok kérni a következő változta­tást: „a dunai hajózás akadályainak megszün­tetésére 100,000 forint," a költségvetésben föl­vett szűk értelmű ,,felső Duna" helyett. Ghyczy Kálmán: T. ház! Igen he­lyesnek tartom, hogy az előttem szóló t. képvi­selőtársam a kormány figyelmét azon nagyfon­tosságú kérdésre, t. i. a Vaskapunál létező ha­józási akadályok elhárítására vezérelni szándé­kozott. Hanem megvallom, részemről nem ért­hetem, miképen véli e czélt az által elérhetni, hogy a dunai hajózás akadályainak elhárításá­ra, jelesül a felső Dunát illetőleg megszavaztatni kivánt 100,000 forintból a Vaskapunál levő ne­hézségeket is elhárittatni kívánja ? Én ugy tu­dom, hogy ez nemcsak szorosan magyarországi, hanem európai kérdés, s most tárgyaltatik ta­lán épen jolenleg az európai conferentián, hogy a Dunának a Vaskapunál szabályozása vajon mely államra és mikép bizassék 1 Akármikép fog ezen kérdés eldőlni, nem 100,000 forint, hanem sokkal nagyobb összegek lesznek reá szüksé­gesek. Részemről nagyfontosságunak tartom az ot­tani hajózási akadályok megszüntetését ; ha al­kalmam volna bármikor a dologhoz hozzászólani, az akadályok elhárítására, részemről, a szüksé­ges nagy összegeket is igen szívesen megszavaznám

Next

/
Thumbnails
Contents