Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-301

172 301. országos ülés márczius 4. 1871. szüksége a megyei utakra, mint az állami utakra, melyeket az ország föntart: mindamellett, az ország szükségesnek látta, hogy az állaniutakra eddig előirányzott összeget mind a íöntartásnál, mind az építésnél nevezetesen emelje. Hogyha t. barátom Mocsáry Lajos, valami igen nagy összeget kért volna a t. háztól, érteném azon érzékenységet, melylyel a pénzügyminiszter ur fölszólalt ; de ha visszaemlékezünk azon beszédre, melylyel a pénzügyminiszter a költségvetést bemutatni méltóztatott, és melyben a harmadévinél sokkal nagyobb tavali bevételeket rózsás színben méltóztatott föltüntetni és biztosítani bennünket arról, hogy ez évben is ugyanezen arányban fognak bevételeink emelkedni, meg kell vallanunk, hogy azon csekély összeget, melyet Mocsáry Lajos, t. barátom, ezen nagyfontosságú szükségre előirányoztatni kivan : majdnem oly kicsiny, hogy a felett csak kis időt is kár vesztegetni; mert annak szükségéről mindnyájan meg vagyunk győződve, és én azt hiszem, hogy nincs senki, ki ezt be nem ismerné. De bizonyltja ezt leginkább azon körülmény, hogy a múlt évben, e czélra megszavazott öszszegből én nem képzelem, hogy a minisztérium csak egy krajezárt is föl tudna mutatni, a mely megmaradt és a mely igénybe nem vétetett volna. Méltóztatott a közlekedési miniszternek fölállítani azon axiómát, melyet én is helyeslek, hogy ez csak segélyképen adatott egyes megyéknek nagyobbszerü műépitmények létesítésére, nem pedig az utak íöntartására ; mert ha az utak föntartására adnók : ez összeg igazán olyan volna, mint t egy csepp viz a tengerben. Én tehát azon reményben, hogy ez csakis a szükséges helyekre fog fordíttatni, és a közlekedési minisztérium is csak oly megyéknek és csak oly czélokra fogja azt adni, melyek ily műtárgyak építésére önmaguktól különben képtelenek volnának ; tekintve, hogy ezen összeg mulhatlanul szükséges, és hogy a múlt évben is épen azért, mert szükséges volt, megszavaztatott: nem vagyok azon okok által, melyeket a pénzügyminiszter ur fölhozott, arról meggyőzve, hogy ezen összegeket most meg kell tagadnunk, és kérem a t. házat, méltóztassék Mocsáry Lajos képviselőtársam indítványát elfogadni. {Helyeslés hal felől.) Szüllő Géza: T. ház! Én ezen czimre nézve indítványt nyújtottam be, mely a pénzügyi bizottsághoz utasíttatott, a pénzügyi i bizottság ezen kérdést már tárgyalta, de véleményes jelentését még be nem nyújtotta a háznak. Ezen oknál fogva kérem a t. házat, hogy miután én ezen czimnél 32,000 frt meg- ! zavazását kértem : méltóztassék ezen összeg I ránti határozatot akkorra halasztani, mikor a | pénzügyi bizottságnak jelentése a ház asztalán fog feküdni. {Helyeslés.) Simonyi Ernő: T. ház! Megvallom, hogy igen különösnek találom azt, hogy mikor utakra való kiadásokról van szó, épen a pénzügyminiszter ur az, ki oly nagy hévvel szónokol ellene. En majdnem egész bizonyossággal merném állítani, hogy ő az első pénzügyminiszter, ki ily beruházások ellen tiltakozik. A nemzeti vagyonosodásnak legelső és leghatásosabb eszköze az út. Azt mondja a miniszter ur, hogy igenis elismeri a dolog fontosságát, de nincs pénzünk. Mikor a miniszter ur itt az ő szokott ékesszólásával hosszasan tudott nékünk beszélni arról, hogy a hivatalnokok fizetéseit czélszerü lesz 3.000,000 írttal megnagyobbítani, nem vártam volna tőle azt, hogy az utak szaporítására oly csekély összeget meg fogjon tagadni. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja a miniszter ur, hogy az utakra ez évben másfél millióval több van előirányozva: mint a múlt évben kiadatott. Megengedem, hogy ugy van; hanem ez csak egy csepp viz a tengerben, és e bajon valamikép segítenünk kell. Akármennyire is mondja a miniszter ur, hogy 20.000,000 frtot adunk ki a közlekedés föntartására egy évben, — én ezt elismerem ; — de elismeri a miniszter ur is azt, hogy ezen 20 milliónak egy része nem a legczólszerübb módon ruháztatott be. Ezen beruházás czélszerütlenségének, mi legalább ezen oldalon, okai nem vagyunk. De ha még 20 milliónál többet adnánk is ki, okvetlenül meg kell ezen többletet is adnunk az utak föntartására és kiépítésére ; mert ha utaink nagyobb kiterjedésnek és jobb karban levők nem lesznek, mint most: akkor a vasutak, melyeket drága pénzen létrehoztunk, jövedelmezni nem fognak; elvesztjük tehát azon pénz kamatoztathatását, melyet már kiadtunk, azért: mert nem akarunk még valamivel többet kiadni. De a mi még foutosabb, hazánk kereskedése és mezei gazdasága, mely törzsvagyonát képezi az országnak, föl nem virágozhatik; mert mi haszna van a vasútnak, ha a gazda nem képes gabonáját oda szállítani 1 Méltóztassanak megkérdezni azokat, kik az alföldön laknak és hallani fogják, hogy nem képesek a termékeket a vasúthoz szállítani. Itt tehát csak arról van szó, hogy a képviselőház szavazzon meg a megyéknek ugyan annyit, a mennyit megszavazott a múlt évben. Ez nem túlságos kívánság; mert méltóztassanak megkérdezni azokat, a kik a megyékben megfordulnak, és a megyei tanácskozásokban részt vesznek, hogy mily nehézséggel küzd a megye, ha valamelyik hidon eltörik a fa, s nincs miből kiállítani azon darab fát; ha vala-