Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-301

170 301. országos Illés márcziu* 4. 1871. ezen ut kiépítésére és tegyen részletes számítást, mennyi volna még szükséges a kiépítésre, menynyi a megyei közmunkaerő és mennyi válsági összeg áll még rendelkezésére, és mily összeg lesz még szükséges. Ha ezen fölterjesztése a királybrrónak megérkezik, bizonyosan ugy, mint a múlt évben, a jelenben is fogja a kormány segélyezni. De kérem ne méltóztassanak meghatározni egy bizonyos összegnek odaforditását, mert a 200,000 forint fölhasználására nézve a kormány kezét megkötni nem volna czélszerü. Pap Lajos: A t. előttem szólott képviselőtársam által szóbahozott útvonalra nézve egy pár megjegyzést vagyok bátor tenni. Azt, hogy itt egy bizonyos összeget szavazzunk meg ezen útra: magam sem tartom egészen correctnek; azt azonban igen sajnálom, hogy épen azon útrészt, melyet Bethlen gr. fölemiitett, a kormány még eddig — ugy látszik — tanulmánya tárgyává sem tette. Pedig épen ezen vonalnak kellene Héjasfalvától az ország határszéléig államutnak lenni, mert épen Hójasfalvánál tér el a vasút, egészen ellenkező irányban és Héjasfalvától a határszélig épen azon irány, mely a vasúttal egyenes irányban vezet. Ellenben Nagy-Szebentől vagy Megyéstől Héjasíalváig az államut mindenütt ezen vasúttal parallel visz. Az pedig egészen viszás dolog, hogy ott, hol vasút van, azzal parallel államut is van, hol pedig nincs vasút ; ott az ut nem államut. Ennélfogva bármiként intézkedjék a kormány a jelen fönforgó esetben: azt mindenesetre szükségesnek tartom a jövőre, hogy ezen útvonal Héjasfalvától a határszélig az államutak közé vétessék föl, mint volt azelőtt. Jelenleg pedig a mennyiben az utak föntartására kivetett összegből kitelik: mindenesetre kérem a miniszter urat, hogy ez útvonalra, mely Erdélyt kelettől nyugatig átmetszi, és mind kereskedelmi, mind stratégiai szempontból nagy fontosságú, a lehető legnagyobb összeget fordítsa. Mocsáry Lajos: T. képviselőház! Törvényhatóságainknak a megyei utak föntartására segélyképen, addig míg saját költséggel nem rendelkeznek, javaslatba tétetett 200,000 frt. A műit évben előirányazva volt hasonló czélra a minisztérium által 360,000 frt; a pénzügyi bizottság akkor törülni ajánlt 60,000 frtot, azonban a házban tett indítvány folytán azon öszszeg fölemeltetett 400,000 frtra. Hogy mi annak az oka, hogy jelenleg az összegnek csak fele hozatott előirányzatba : azt én a miniszter előterjesztéséből, valamint a pénzügyi bizottság jelentéséből kivenni képes nem vagyok. Hogy ez összeg nagyon szükséges, nem kívánom saját érveimmel indokolni, hanem bátor leszek fölolvasni a miniszter ur jelentését, a mely röviden ezt mondja: „A törvényhatóságoknak a mogyei utak föntartására adandó segély képen inditványoztatik 200,000 frt. A törvényhatóságok a kezelésök alatt levő közel 2000 mértföld hosszú utak föntartására csupán a közmunkaerővel, és annak megváltásából begyülő csekély pénzjövedelemmel rendelkeznek. Ezen közmunka ott, hol átalában fölhasználható, jelentékeny segélyforrást képez ugyan; de csak a munkák egy részének elvégzésére használható föl : mig műtárgyak, hidak stb., sőt még az állandó felügyelői személyzet költségei is a megváltásból begyűlő pénzből nem fedezhetők. A megyei utak jó karban tartása érdekéből nagyon szükséges, hogy a törvényhatóságok legalább nélkülözhet len pénzadománnyal láttassanak el addig, mig e czélra saját pénz- és segélyalappal ós költségelőirányzati joggal rendelkezni nem fognak. Ezen indokolásban körülbelül ki van merítve az, a mit e tekintetben előad, és én éhez nem kívánok sokat csatolni, és csak azt vagyok bátor megjegyezni: ezáltal igenis indokolva van az, hogy a megyék az utak föntartásra átalában segélyeztessenek; de semmi esetre sines indokolva az, hogy a megyék ez évben csak felét kapják azon összegeknek, a melyet a ház tavaly e czélra szükségesnek talált. Irányi t. barátom, számítást tett, hogy mennyi azon közmunkának értéke, mely a megyei utak föntartására forditaták. A mint ő számította: ez az öt milliót meghaladja, mi magában véve jól hangzik és mindenesetre tekintélyes összeg; de ha tekintetbe vesszük, hogy 2000 mértföld utat kell vele föntartani, akkor ez összeg nagyon megoszlik. Van azonban egy körülmény, melyet szabadságot veszek magamnak, a t. ház figyelmébe ajánlani. Sokszor megesik, hogy nem váltják meg a közmunkát a megyében a kötelezettek, minél fogva, a megye azután gyakran azon helyzetbe jő, hogy bőven rendelkezik közmunkával természetben, de pénze nincs, és meglehet leszakad egy két nagyobbszerü hid, s ekkor ezután nincs miből fölépíteni. Különösen ily esetekben szükséges, hogy a megyének kész pénze legyen rendelkezésére, s ezt csak a kérdésben lévő utón kaphatja meg. Mint mondom, egyátalában nincs indokolva az, hogy ez idén e tételre kevesebb szavaztassák meg, mint tavaly ; ellenkezőleg igenis lehet indokolni, hogy az idén több adasssók, mint tavaly. Ha tekiutetbe veszszük azon s roppant rombolásokat, melyeket a sok esőzés az utakban átalában okozni szokott, nagyon természetes, hogy sokkal több lesz az idén a helyrehozandó baj, és nagyobb lesz az igényelt költség.