Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-301

301. országos U!és márczius 4. (871. 159 egyik vagy másik társulat által, a kormány azon állapotban legyen, hogy azoknak elejét vegye, és azok következményeit elhárítsa. A másik, a mi ezen szabályozási törvénybe mulhatlanul fölveendő: az, hogy a pénzösszegek, melyeket ily müveletek teljesítésére fordítani kell, és melyektől tulajdonkép ezen vállalatok sorsa függ, be is folyjanak. E tekintetben tehát szükségesnek látja a kormány azt, hogy mindazon kivetések, melyek pénzmüveletekre a társaság által tétetni fognak, a társaság által lehetőleg szigorúan behajtassanak. A behajtás módja pedig az: hogy ezek közigazgatási utón az államhatalom által hajtassanak be mindazon érdekeltektől, kik a fizetést teljesíteni vonakodnak. Ha a t. ház a kormány által előterjesztendő szabályokat helyeselni íogja: annyit lehet mondani, hogy a siker nagyrészt biztosítva van. De ezen intézkedés nélkül senki jót nem állhat arról, hogy a legbuzgóbb társulatok egynémelyikénél, azoknál, melyek az ügyet fölkarolják: nem fog-e a buzgóság ismét lelohadni, és azon áldozatkészség és elhatározottság, mely a veszély perezeiben mutatkozik: a veszély elfordultával elenyészni nem fog-e? Ilyen intézkedéstől függ tehát az ügy sikere, és ilyszerü szabályokat akar a kormány ezen törvényjavaslatba bevenni. Ezen törvényjavaslatok iránt a kormány legközelebb tisztába jön, és azokat a t. ház elé fogja ter- ' jeszteni. Tisza Kálmán: T. képviselőház! En most átalánosságban a szabályozási eljárásról, és épen arról, mit a pénzügyi bizottság jelentése érdekel, kívánok szólani. Azon négy rendbeli megállapodás közül, melyeket a t. képviselőház a múlt évben hozott, melyekre nézve a minisztérium utasíttatott, és melyeknek teljesítését a minisztérium akkor el is vállalta: tagadhatatlan, hogy teljesen elég egyiknek sem tétetett. Arra nézve, hogy mely folyók legyenek, és mennyiben az állam költségén szabályozandók: az indokolásban a miniszter ur elmondja ugyan nézeteit, de természetesen azok sem tétettek törvényhozási megállapodás tárgyává. En részemről egyébiránt kijelentem: hogy ha, és a mennyiben teljesen értem azon kifejezett nézetet, vagyis a folyóknak aszerinti szabályozását : én részemről azokat helyeseknek tartom; mert nekem nézetem az, hogy nálunk sem lehet az államnak annyira menni. Azonban annyira mégis kell mennie, hogy a szabályozás által hajózható folyók költségeit vállalja magára. A mentesítés: a gátak építése, mindenesetre az érdeklettek költségén és általuk lenne kötelességszerüleg eszközlendő. Az elveket tehát, melyek ott letektetve vannak, helyeslem; csak óhajtanám azt, hogy a szabályozásról alkotott tőrvényben legyenek azon elvek kimondva, hogy azután, minden egyes esetben azon törvényben kimondott elvekhez kelljen és lehessen az eljárást alkalmazni. Ha ez megtörténik, akkor egy másik pont kívánalmainak körülbelül elég van téve ; mert ha nem is szám szerint, — mert ezt csak az egyes eseteknél lehet tenni — mégis elvileg az arány, hogy miképen kelljen az államnak és egyeseknek járulni a szabályozáshoz : hasonlólag ki lesz mondva, ugy hogy csak alkalmazni kell a fölállított elveket az egyes esetekre. Az utóbbi pont az, — mert a gát- és vizrendőrségről azután akarok szólni, — melyre nézve a t. miniszter urnák indokolásában én legalább nem látom kifejezve az okot, hogy azon kívánalomnak eleget tenni miért nem lehet. Én megengedem, sőt tudom, hogy még ma nincsenek mindazon folyók, melyek szabályozásához az államnak segélyét igénybe kell venni: annyira tanulmányozva, hogy azon pont kívánalmainak ma már eleget lehetne tenni; de viszont óhajtom, hogy ezen tanulmányozások minél előbb befejeztessenek, és azután nem csak — mint a miniszter ur mostan említette — az egyes folyókra nézve, akkor, mikor a munka meg akar kezdetni: tétessenek meg az előterjesztések ; hanem óhajtom, hogy mihelyt azon folyók tanulmányozása befejeztetett, melyek szabályozási költségeiben az államnak részesülnie kell: egy átalános előterjesztés történjék az iránt, — nem mondom az utolsó fillérig, mert ezt a dolog ezen stádiumában még nem lehet, — de hogy egészben véve mi az tehát, a mi a szabályozás tekintetében az államot terhelheti, mikép és mily beosztással, és mily idő alatt gondolja a minisztérium, hogy képes lesz a kívánalomnak megfelelni ? mert midőn ily nagyfontosságú kérdésről van szó, melyből igen nagy teher háromolhat az államra, azt tartom: nem az a helyes, hogy egyes esetről esetre egyenkint tegyünk megállapodásokat: hanem az, hogy az egész elvállalandó tehernek képe előttünk legyen, (Helyeslés) és a kimutatás, hogy a kormány mikép véli e terheket eloszthatóknak. En tehát részemről ép ugy, mint Várady Gábor képviselőtársam nem látom át: miért nem lehetett azon kívánalomnak megfelelni; nem vádképen mondom, hogy ez nem történt: de óhajtom, hogy föntartassék azon törvényhozási rendelkezés, mely e részben előbb tétetett. Kétséget nem szenved, hogy a szabályozás, a gát- és vizrendőrségről szóló törvény az, a mi fő, és mindenekfölött fontossággal bír. Enélkül hiába költenénk el százezreket és milliókat. A legközelebbi tapasztalás is bizonyította, hogy egyeseknek néha rósz akarata, néha lélektanilag a veszély perczében teljesen kimenthető föl-