Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-300
300, országos ülés márczius 3. 187!. 123 sitettek. A mint tudjuk, a nagyvárad-kolozsvári résznek készen kellett volna lenni 1869-ben s alig lehetett azt 1870. szeptember havában átadni a forgalomnak, és jelenleg a forgalomnak át van ugyan adva, de azért mégsincs ugy készen, hogy a társaság átvehette volna : mert még sok a hiány. 1870-ben készen kellett volna lenni a strategikus tekintetben legnevezetesebb résznek a Gyulafehérvár-tövisi, most már Koesárd-marosvásárhely és a tövis-segesvári vonalrészeknek. Azt tudjuk, kocry háború esetében a legnevezetesebb strategikus pont M ros- Vásárhely és Segesvár. Azt hiszem, hogy midőn a ház azt elhatározta, hogy ez mindenekelőtt kiépítendő: akkor a strategikus szempontot vette főleg tekintetbe. Bátor vagyok csak azon kérdést intézni a miniszter úrhoz: van-e azon helyzetben a minisztérium, hogy az akadályok elhárítását remélheti, hogy az 1868 : XLV. t. ez. utol?ó terminusára készen legyen a vonal: t. i. 1872, október 1-éig? Másik észrevételem ugyancsak erre a vonalra vonatkozik, mi igen nevezetes: t. i annak összeköttetése a dunafejedelemségi vasutakkal. Ettől függ: vajon az iparunk, kereskedelmünk érdekeinek meg fog-e felelni, vagy tán a sok pénzt ok nélkül dobtuk ki? Tudom, hopytörténtek némi lépések; mindamellett azt hiszem, hogy nem hibázom, midőn fölhívom a miniszter mat: méltóztassék nyilatkozni az iránt, van-e remény, hogy a kérdés minélhamarabb megoldassák ? mert mint mondám, ettől függ főleg ezen vasútvonalnak, ipar, kereskedelem és strategikus szempontból czélszerüsége. Ez a két kérdés, a mit tenni akartam a vasutakra vonatkozólag, s ha a miniszter ur, — mi iránt nem kétkedem — kinyilatkoztatja, hogy az akadályok minélelőbb el fognak hárittatni : az igen jótékony hatással lesz a közönségre nézve, mely most sötétben tapogatódzik és mindenféle rémképekkel van elielve. A másik kérdésem egy kőutvonalat illet, mely talán kisebb érdekű, de mégis fontos, és ez a Csik-Szeredától és Udvarhely széktől a gimesi vasútvonalig vezető kőutvonal. Ennek a vonalnak története az, hogy a német kormány mindig azon igyekezett, hogy az országos utak, melyeket az ország conservál, a lehetőségig más erdélyi székekbe essenek. Ezen két széknek nincs országútja, azok kénytelenek ezen utat föntartani, mely posta és kereskedelmi ut, és anynyira rósz, hogy nem lehet rajta közlekedni, Tudom azt, hogy addig az országos utvonalak sorába bevenni nem lehet az egyes utakat, a meddig a kőuthálózat meg nem állapittatik; de másfelöl igaz, hogy méltánytalanság ezt a nagy területet országút nélkül hagyni. Tavaly is tettem indítványt e tárgyban, s elhatározta a ház, hogy át nem viheti ugyan azt az országos utak sorába; de azon ősszegből, mely a vármegyék által főntartandó utakra nézve van kijelölve : a miniszter ur biztosított, hogy tetemes összeget fog átadni e czélra. Ez meg is tőrtént, át is vette és tett is vele, a mit lehetett. Erre nézve tehát nincs egyéb óhajtásom, mint hogy méltóztassék a miniszter ur biztosítani az iránt, hogy ezen évben is azon összegből, mely e czélra megajánltatik : egy bizonyos részt át fog adni, és akkor a munka tovább fog folytattatok Ezeket akartam elmondani. (Helyeslés.) Széll Kálmán jegyző: Csáky Tivadar! gr. Csáky Tivadar gr.: Elállók. Széll Kálmán jegyző : Petrovay Ákos. Petrovay Ákos: Elállók a szótól. Széll Kálmán jegyző: Szápáry Gyula gróf. Szápáry Gyula gr. államtitkár: Én a szőnyegen levő tárgyhoz nem annyira átalanosságban akarok szólani, mint inkább azon megjegyzésekre válaszolni, melyedet az előttem szólott képviselő urak tettek. Tegnapi fölszólamlásában Simonyi Ernő t. képviselő ur az államutak kezelésére vonatkozó hiányokat igyekezett feltüntetni; a t. képviselő ur által tett némi észrevételekre igyekezni fogok époly tárgyilag szólani, mint azt a t. képviselő ur tevó. A képviselő ur némely állítását, névszerint azt, hogy a közutak jelenleg roszabbak, mint azelőtt voltak : elfogadom, mert hiszen ezt mindannyian tapasztaljuk. Későbben fogom elmondani, mit tartok annak okául; elfogadom a t. képviselő ur azon állítását is, hogy a közutak kezelése és föntartása jelenleg drágábba kerül, mint azelőtt; a minek okát rögtön előadandom, ha végig tekintünk azon nagy építkezéseken, melyek jelenleg a vasutak kürül tétetnek, és tudjuk mennyire emelkedett a munkaés fuvarbér, mely most még egyszerannyi, mint azelőtt volt. De ha ezen állítását elfogadom : nem fogadom el azt, hogy míg azelőtt, a korábbi kormány alatt az utak kezelése és föntartása mértföldenkint 400 frtba került: jelenleg az mintegy 7008 frtba kerülne mértíöldenkint, és hogy az uj utak építése korábban mévtföldenkint 60 ezer írtba került, mig jelenleg az 125 ezer frtba kerülne. A mi a t. képviselő ur azon állítását il16*
