Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-300

300. országos üiés márczius 3. 1871. 121 kormány oly törvényjavaslatokat terjeszt elö, melyek elfogadására nézve nem lehet ellenség, hanem tömegesen pártoltatik; azt mondanák, hogy a magyar fölébredt, a magyar érezni kezdi újra erejét; mert a magyart a viszonyok föl­ébresztették, a magyar érezni látszik, mit tett a magyar nép készületlenül is 1848-ban. Most mindig arról van szó, hogy nincsenek tüzérek, nincsenek alkalmas egyének, nincs ágyú. Ha azonban voltak, termettek képes egyé­nek akkor : azóta is teremthetett volna a kor­mány ilyeneket. Miért mulasztotta el a kormány gyengeségénél fogva a Ludoviceum megnyitását? Miért mulasztotta el megparancsolni, hogy min­den iskolában a fegyverben is gyakoroltassák az ifjúság ? Most nem lenne okunk aggódni. Csak ezeket akartam elmondani. Ezekkel tartoztam hazámnak, u elyért élek halok. {Éljenzés a szélső bal oldalon.) Fodróczy Sándor: Előre is kijelen­tem, hogy a közlekedési minisztérium által elő­terjesztett költségvetés fölött teendő észrevéte­leim, horvátországi szempontból indulnak ki. s re_:„iélem, hogy a t. ház e tekintetben mondani­valómat szívesen tudomásai fogja venni. Ámbár köszönettel elismerem, hogy a t. közlekedési miniszter ur a horvát- és szlavón­országi szükségletekre, ugy az állami utaknak föntartása és építése, mint a folyók korlátozása tekintetében az előirányzatban bőmérvben gon­dot viselt, mely indítvány helybenhagyását a t. háznak forrón ajánlani bátor vagyok; mindaz­által nem lehetek egyetértésben az illető czimekre vonatkozó tételszámoknak fokozatával, minthogy ezekből nem derül ki; mily kötelességei és jo­gai vannak a társországoknak ezen közös érde­kek ellenében? s mivel ez által nemcsak a társ­országok területén származott közös jövedelmek­nek a kiegyező törvény 20. §-ában elrendelt esztendőnkinti kimutatása, hanem a 28 §. ér­telmében történendő viszonszámitásnak ellenőr­ködése is nehézzé válik. A közlekedési minisztérium előterjesztése — nézetem szerint — a következő hiányokkal bir; 1- Hogy a horvát-szlavón osztály költség­vetése, a központi igazgatás ezimben nincs kü­lönböztetve ugy, mint az a pénzügyi miniszté­rium költségvetésében látható. 2. Hogy a viz-épités czim alatt minden in­dokolás hibázik a felől: a) miért tétetett a Száva csak 5 14 / 16 mértföld hosszaságban közös folyó gyanánt? holott ezen folyó nemcsak Szi­szekig, hanem Rugyiezáig minden akadály nél­kül, Zágrábig pedig, sőt egész Stájerországig, czélszerü szabályozás mellett, hajózható, s midőn a hajózás, tehát a hajózható folyó is, a kiegye­IÍKPT. ff. VÁT1.6 18*! XJT. zési törvény 9. §-a szerint közös-ügynek te­kintendő. b) miért nem vétetett az egész Dráva hosz­szusága, onnét számítva, hol az Stájer országot : elhagyja, közös folyó gyanánt ? — mert ha vala­melyik folyó, a Dunán kivül, közös folyónak te­kintendő : ugy bizonyosan a "Dráva az, mely egész hosszaságában Magyar- s Horvát-Szlavon­országok között a határt képezi, tehát mái termé­szete szerint is közös. Egyátalában nem helyeselhető a miniszteri­I umnak ilyforma eljárása, hogy saját tetszése sze­rint megállapítja : mi a Horvát- és Szlavonorszá­gokban létező folyók és utak közül közösnek te­kintendő. Inkább kötelessége lett volna, a kie­gyező törvény 70. §-a értelmében, ezen megál­lapodást— ha a 9. §. rendelete e tekintetben hi­ányos — a magyar s horvát-szlavón országgyűlé­sek összeegyeztetésére rábízni. 3. Hogy a rendkívüli kiadások czim alatt előforduló kikötők iránt semmi különböztetés sem tétetett a fiumei s a többi kikötők között ; ámbár a kiegyezésnek 46 §-a az első pontban világosan kijelenti, hogy csak Fiume város te­rületével s kikötőjével képez külön testet, holott a többi Fiume vármegyének része, tehát minden többi horvátországi tengeri parton létező kikö­tő Horvátországhoz, s csak ezen ország által tartoznak Szt-lstván koronájához. 4. Hogy a költségvetési függelékben „ál­lamvasutak jövedelme" czim alatt előforduló zá­kány-zágrábi vonalon 96,000 frtnyi veszteségnek kimutatása a valódi tényállással nem igazol­tatott. Nem maga a vonal az oka ezen veszteség­nek, hanem az ősi építésnek modora ezen vona­nalon, Cavordar mellett, Lepavina és Kőrös állo­mások között, hol 14 öl mély keresztülvágások, és annyi magas töltés, a siklós földszin s a szükséges alapozás tekintetbevétele nélkül csi­náltattak. Azon fölül a veszteségnek második oka: a déli vasúttársaságnak vezénykedése, — s így nemcsak hogy a forgalom sok hónapon át csupán személyekre szorítkozik: — hanem ez is a Kanizsa, Bazin vonalak rendetlensége miatt oly rósz, hogy már roszabb nem lehet. Ezen hiányok fölszámlálásával nem volt egyéb igyekezetem, mint a t. közlekedési mi­niszter urat arra birni, hogy legyen hajlandósága jövendőre — s pedig még az 1872-ki költségvetés előterjesztésében — ezen, a kiegyezési törvényben megállapított, hiányokat mellőzni; nehogy továbbá is létezzék azon szemrevetósnek jogosultsága,,mely­lyel a minisztériumnak jóakarata vádoltathatik, s azon íöliil kétségbevonatik, hogy valódi szándék a volna a kiegyezniényt minden következményé­ben szorosan kivinni, s midőn imént föladatoma t 16

Next

/
Thumbnails
Contents