Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-300

300. országos Dl lettek közvéleménye és a kormány bizalma kijelölt. A mostani kinevezést nem üdvözölhetem oly nagy örömmel. Mindazonáltal azoknak, kik bizalmat helyeztek a kinevezett kormánybiztos személyébe, bizalmukat csökkenteni teljességgel nem kívánom; mert ugy vagyok meggyőződve, hogy a buzgalom, erély, szakismeret és kellő anyagi eszközök egyrészről igen fontos tényezők ugyan a czél elérésére: de nem elégségesek ott, hol másrészről bizalommal nem találkozik. A hírlapok telve vannak, t, ház, azon rombolás leírásával, melyet a pusztító elem véghezvitt és azon megható nyomor ecsetelésével, mely számos helységet meglátogatott. Engedje meg a t. ház, hogy ez alkalommal, a napirenden levő tárgy lényegétől egy pillanatra eltérve, bátor lehessek figyelmeztetni a belügyminiszter urat . . (Fölkitiltások ,.beteg"!) Tudom, hogy beteg, de lesz valaki a belügyminisztérium hivatalnokai közül jelen, ki megviszi neki a galambpostát. Mondom, bátor vagyok figyelmeztetni a belügyminiszter urat , hogy ugyané kérdésben körülbelül e hóban hoz.'á egy interpellatio intéztetett a ház egyik tagja részéről. Házszabályaink ugyan nem határoznak arról, hogy az illető miniszter ur mikor legyen köteles az interpellatióra felelni; azonban vannak kérdések és vannak dolgok, melyekre nézve a válaszszal és a megnyugtatással késlekedni nemcsak a parlamentáris illem, de a miniszteri állás természete is tiltja. Tudom, t. ház, hogy azoknak keresztülvitelére, mik az óhajtott eredményre vezetnek : jelentékeny összeg szükséges, és a t. miniszter ur alkalmasint kénytelen lesz ez iránt póthitelt kérni a t. háztól ; tudom, hogy az effélét nem lehet jelentékeny áldozat nélkül és magán utón eszközölni, különösen minálunk, hol e tekintetben a vállalkozási szellem csekély, a tőke kicsiny, és főleg az illetőknek vagyoni viszonyai is nem olyanok, hogy erre képesek legyenek: és én meg vagyok győződve, hogy a törvényhozás nem fogja megtagadni az erre szükséglett költségeket. Mert csak az önvédelmi czélból terv nélkül épült védgátak és töltések teljes kizárásival eszközölt, csatornázással összekötött rendszeres szabályozás által lehet a Bánságot valósággal azzá tenni, a minek nevét régóta viseli: Magyarország éléskamrájává. Lehetséges, hogy jöhetnek egyes áldott évek, melyek imitt-amott némely csorbát helyreütnek ; de míg a szabályozás meg nem történik: bizonytalan alapra van épitve mindazon számítás, melyet a termesztők és az állam azon vidék termőképességéhez kötnek. A harmadik tárgy, melyről szólni kívánok, és mely legórezhetőbb, legfájdalmasabb sebe ama vidéknek: az utak rósz állapota. Torontálmegyé s márezius 3. 1371. J 1 g I ben egykis története van ezen utaknak 1868-ból és azóta. Ennek, — mert nem akarok a részletekbe bocsátkozni, — ennek elmondásával a t. ház türelmét igénybevenni nem kívánom, csak megemlítem a t. háznak azt, mit előbb is szerencsés voltam megemlíteni : hogy nincsenek utaink és az utak építésére szükséges anyagunk sincs. A megye legészakibb határát képező Maros folyó homokja az egyedüli anyag, mit az utakra használhatunk, ezenkívül sem homokunk, sem kavicsunk nincsen ; és e szerint minálunk az utak építése azon primitív állapotban van, hogy sarat hordunk sárra, és ott, a hol járható utunk lehetne: járhatlanná teszszük azt, ós e botrányos építési rendszertelenség fölemészti a legértékesebb tőkét, t. i. a munkaerőt, olyan úgynevezett országutak előállítására, melyek évenkint 8 hónapig használhatlanok. Erre nézve bátor vagyok néhány példát fölhozni. (Közbekiáltás : Nem leket!) Méltóztassék leutazni a t. képviselő urnák Torontálmegyébe és meggyőződhetik arról, a mit mondtam; én hivatkozom a kereskedelmi miniszterre, a közlekedési miniszterre, és hivatkozom Torontálmegyének ittlevő 11 képviselőjére. Bátor leszek néhány példát fölhozni. Azon hét mérföldnyi utat, mely Torontál megye székhelyét és legnagyobb emporiális városát, Becskereket, a nagy-kikindai vasútállomással összeköti: a posta 24 óra alatt járja meg; de néha 48 óra alatt, sőt még később sem érkezik meg, útközben föl is fordul. Hogy a kereskedés érdekeit mennyire mozdítják elő ily körülmények: az a téli hónapokban divatozó fuvarárakból tűnik ki. Az idén történt, hogy egy magán-úriember ezen 7 mérföldnyi utért, melyen, minden podgyász nélkül, egyszerűen maga utazott, 80 frt fuvarbért volt kénytelen fizetni. Hogy a kereskedés ily utón mikép folytatható, hogy minálunk milyenek a közlekedési viszonyok: azt hiszem, e két példa eléggé illustrálja. Nem mulaszthatom el fölemlíteni, hogy a jelenlegi közlekedési miniszter alatt, midőn a kereskedelmi tárczát vezette : azon tárcza körében igen sok történt a közlekedés érdekében, a postahivatalok és a távirdai állomások fölállítása által. Es legyen szabad reményemet kifejezni, hogy a mostani kereskedelmi miniszter ur sem lesz e tekintetben mostohább irántunk. Mit használnak azonban a postahivatalok, mikor nem érkezhetnek meg rendesen a posták? Volna mit szállítani ; de nem lehet, mert az utak oly borzasztó állapotban vannak, hogy nélkülözni voltunk kénytelenek néha 3—4 napig a megye székhelyén a postát. Ezen tűrhetetlen, tarthatatlan állapoton mindenekelőtt egy jó közmunka-törvény segíthet, melyet nem volnék képes eléggé sürgetni. De kell, hogy a kormánynak egyéb eszközei is