Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-300

300. országos Ülés márczius 3. 1871. 113 Szükségesnek találtam ezt e helyütt határozottan jelezni, mert meggyőződésem szerint a nép és nemzet, mely figyelemmel kiséri működésünket, sokfélekép eommentálhatja a közlekedési ügyek iránti érdekeltségünket. Meg vagyok győződve, hogy a t. ház bölesesége el fogja hárítani azt, mit szerintem legnagyobb szerencsétlenségnek tartanék az alkotmányosságra nézve: ha t. i. akár magunktartása, akár mulasztásunk által a törvényhozás tekintélye legkisebb csorbát is szenvedne. Tartózkodás nélkül, szokott nyíltságommal kimodom és nyilvánítom ugyanis hogy, ha vannak egynémelyek, kik a kormányhivatalt incompatibilisnak tartják a képviselői állással, — holott itt az illetők csak a parlament kebeléből kiemelkedett közérdeknek lehetnek hívei és támogatói: — részemről sokkal kevésbbé találom összeférőnek a képviselői állással azt, hogy a képviselők tényezői legyenek nagy kereskedelmi, közlekedési, vagy ipar vállalatoknak, melyek felett mint magánérdekek felett, a törvényhozás, és igy benne az illető képviselő mint bíró van hivatva dönteni. {Igaz, bal felől.) r En annálfogva azt hinném, hogy csak az alkotmányosságnak megfelelő nyilatkozat történnék a ház részéről, ha kimondaná, mikép ily vállalatokban közvetlenül érdekelt képviselők sem a vasúti sem a pénzügyi bizottságban helyet ne foglaljanak. (Atalános helyeslés.) A közlekedési akadályok elhárítása iránt megindított tárgyalások alkalmával felmerült egyszersmind az engedélyokmányokban megállapított tariffák egyenlősítésének, valamint az úgynevezett differentiális tariffáknak kérdése is. Legbehatóbban — és azt gondolom — legalaposabban, Forgách Antal gróf képviselő ur elemezte ezeket; azonban gyakorlati útmutatást magára a kivitelre nézve ő sem nyújt. Nincs Szerencsem a t. közlekedésügyi miniszter urnák e részbeni nézetét, vagy netán hozandó határozatát ismerni; de határozott meg gyöződésem. hogy ezen ugy a közlekedésre, valamint a kereskedelemre nagy fontossággul kiható ügynek és kérdésnek megoldása már tovább nem lesz sokáig elodázható, annyival kevésbbé, mert már egyes vasutvonalak, például az első erdélyi vaspálya részéről meglehetős eredménynyel tétettek kezdeményező lépések; azonban az engedély okmányok határozatainal fogva alig hiszem, hogy itt a kormánynak a békés kiegyezésnél egyébb utat lehetne kijelölni. Minélfogva a legczélszerübb expedienst abban találnám, hogyha ugy a kormány mint a társulat képviselőiből egy enquete tanáeskozmány hivatnék össze, mely az ekként tanácskozás utján felmerült külön érdekek egyesítésére a beható eszmecsere folytán, a reform KÉPV. H. NAPLÓ 18 fi XIV. keresztülvitelére, mielőbb helyes alapot nyújtana; ezek után kevés megjegyezni valóm van. A parlamentalis kormányzat legfőbb ressortjai között egy sincsen, mely a közérdek igényeinek elérésére irányzott törekvéseiben annyiszor és oly sokszor jöhetne összeütközésbe a magánérdekekkel. Valóban ritka talentummal párosult tapintatnak kell annak lenni, mely az oly könynyen megsérthető magánérdekek szirtjei között képes végighajózni a nélkül, hogy a tárcza zátouyra ne kerüljön; avagy oly magas és emelkedett szellemnek, hogy meg ne unja a folytonos és ideggyötrő támadásokat; mert valóban el lehet mondani a latin közmondást: „quem tii odere, ministrum communicationum feeere." Es hazánk valóban szerencsésnek vallhatja magát, ha mindennek daczára is nem dőlt még ki nagyjai közt, mint a példa tanúsítja a nobile officium tetterős, önzéstelen és jellemes sarjadéka. Részemről az ellőttünk fekvő költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. {Helyeslés jobb felől.) Huszár Imre: T. ház! {Halljuk!) A közmunka- és közlekedési budget atalános vitatása alkalmat nyújtván fölemlíteni azon akadályokat és hiányokat, melyekkel e téren találkozunk, és egyúttal tanácskozni azon teendőkről, melyeket az ország anyagi fejlődése igényel: engedje meg a tisztelt ház, hogy én is elmondhassam e tekintetbeni nézeteimet a lehető rövidséggel és teljes tárgyilagossággal. Habár különösebben azon nagy és népes vidéknek szempontjait fogom kiválólag figyelemben tartani, melynek egyik kerületét képviselni szerencsés vagyok: mégis azon tárgyak, melyekre szorítkozni kívánok, közvetve országos érdeküek is, és nagyfontosságuknál fogva följogosítva érzem magamat, azokra a t. ház figyelmét fölhini. Különösen három kérdés melyről szólani kívánok. Az első egy vasúti kérdés, t. i. a Szerbiával összekötő vasút kérdése. Nem fogom most fejtegetni ezen vonal fontosságát az országos kereskedelem szempontjából. Jól érezte ezt a kormány akkor, midőn 1867-ben előterjesztett vasúti tervezetében kiváló helyet jelölt ki e vonalnak, mely a már meglevő állámvaspályához csatlakozván, a legegyenesebb és legrövidebb utón fogja összekötni Nyugot-Európát a Kelettel. E vonal hossza csak 16 mértföld, technikai nehézséggel, úgyszólván, nincsen összekötve, országos fontossága pedig el van ismerve; és mindemellett most is azon stádiumban van, hogy kiépittetése csak hosszú idő múlva várható talán, holott számos más vonal, — melyek csak localis érdeküek, — már régóta át van adva a közforgalomnak. E tekintetben már magam 15