Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-284

284. országos ülés február 13. 1871. 85 Kétségkívül nem nevetséges tárgy; de, véleményem szerint, szomorú a békés polgárokra nézve; mert ha ily vonzóvá teszszük a börtönt: akkor a bünfenyités egyik czélja elesik, az t. L, hogy a foglyok a lehetőségig javíttassanak; de másrészről senki se szeressen fogolylyá lenni, sőt inkább kerülje a börtönt. A közerkölcsiség is azt kívánja, hogy minden szülő gyermekét ugy nevelje, hogy ez iparkodjék ugy kezdeni életét, miszerint ne kerüljön oly helyre, hol szabadsága, sőt becsülete is koczkáztatva és veszélyeztetve, sőt talán örökre eltemetve lesz. Ha azt akarjuk elérni, mit az igazzágügyuiiniszter ur kíván, hogy iparkodjunk a foglyokat vidámítani s érzelmeiket nemesíteni: akkor találhatunk erre más eszközöket is, melyek a lelket fölviditják és az érzelmet nemesitik. Ezek szerint tehát t. ház! én ugyan helyeslem mindazt, miben a rendet, tisztaságot, a testi fenyíték megszüntetését illetőleg, az igen t. igazságügyminiszter ur rendelkezett; de ezen pontot helyeselni egyátalában nem tudom, mi vei azt teszem föl, hogy ezen úgynevezett érzelemnemesitési eszközök pénzbe kerülnek; mert azt hiszem, hogy ha egy börtönben 18—25 emberből álló zenekart tartanak: arra pénz kell, nekik instrumentum és zenetanitó kell, mert maguktól zenét nem tanulhatnak, ez pedig pénzbe kerül. En tehát azon előirányzott 99 ezer írtból a magam részéről, nem tudom ugyan, mennyire szállította le a pénzügyi bizottság — részemről, mondom, még abból is, mit a pénzügyi bizottság javasolt, még 2 ezer frtot azon okból, melyet fölhoztam, töröltetni kívánok. Szilády Áron: T. ház! Én indítványt nem kívánok tenni a munkácsi fegyintézetet illetőleg; csnpán abból indulván ki, mit a miniszter ur ezen tárgy fölvételénél, az átalános tárgyalásnál mondott, hogy megjegyzi a hallott észrevételeket, és azok szerint, a lehetőségig intézkedni fog: — bátor leszek, különösen a fegyházi oktatásra és iskolázásra vonatkozólag, egypár szót szólani, mit annyival inkább figyelmébe ajánlok az igen t miniszter urnák: mert meg vagyok győződve, hogy az azok irányában történendő változtatás csak előnyükre fog válni a fegyházaknak. Tegnapelőtti beszédében emiitette az igazságügyminiszter ur, hogy az ő minisztersége alatt lefolyt évek folyamában minden fegyház, vallásfelekezetenkint imatermekkel láttatott el. Ez mindenesetre oly intézkedés, mely ha nem gyökeres is, de mindenesetre az általa jelzett reformok közül elismerést és méltánylást érdemel. Hanem van egy körülmény t. ház, mely az ezen minden felekezet számára létesített imatermek használata körül némely akadályokat | idéz elő, melyeket, nézetem szerint, mindenesetre jó lesz elhárítani. En nem akadok fön azon, hogy az imaterem használtassák más ezélokra is, mert elvem az, — és azt hiszem, hogy ez megegyez a szabadelvű vallásos nézetekkel: — hogy a tanítás egyátalában nem derogálhat semmi oly helynek, mely talán más lelki szükségek kielégítésére van szentelve. Ilyennek tartom az imatermet, vagy templomot. Miután azonban tudomásom van arról, hogy a fegyházakban rendes iskolatermül egyenesen mindenütt a protestáns imatermek szolgálnak, melyek az iskoláztatási órák előtt és után az ott gyakran összeütköző fegyenczek közti szóváltásoknak, sőt tettlegességeknek szolgáltak színhelyül: óhajtanám, hogy a t. miniszter ur külön iskola-termek iránt intézkednék, és semmiesetre sem kizárólag egyik, vagy másik hitfelekezet imaterme használtassák; mert ezek eljárás csekélyebb miveltségü osztályoknál egyen másik megjegyzésre adhat okot, a minek köveik kezménye az, hogy az illető hely szentségénetvagy szentségtelenségének fejtegetésébe bocsátkoznak. Mindezek oly dolgok, melyek az oktatásnak és isteni tiszteletnek nem valami nagy — díszére és előnyére válnak. A mi az egyházi szükségletekre fölvett tételt illeti, kérem, hogy miután nemcsak a tavalyi költségvetésben, hanem az azelőtti év költségvetésében is az imatermek fölszerelésére elégséges összegek vétettek föl, — kérem, hogy valahára az imatermek a szükséges készülékekkel láttassanak el ; hogy legalább ne adja magát elő azon eset, hogy midőn egy vagy másik fegyencz fölszólította a papot, hogy miután szégyenli azon szegénységet, melyben az ő imaterme a többi vallásfelekezetek imaterméhez képest van: kéri, hogy a szükségeset az ő megtakarított munka-filléreiből szereztesse be, és ha ez nem volna elegendő, irjon családjának pénzért, néki van miből, és ő kész pótolni a költségeket. Miután a költségek meg vannak szavazva, kérem, hogy minélelőbb szereztessenek be a szükséges készletek, nehogy oly megjegyzésekre adassék alkalom , a mi által a felekezeti gyűlölség és más efféle érzelmek táplál tathatnának a fegyenczek közt. Indítványt ez iránt nem teszek, hanem csak mint óhajtást akartam fölhozni. (Helyeslés.) Horvát Boldizsár igazságügyminiszter : En azokat, a miket Szilády Áron képviselő ur mondott, jegyzékbe vettem, és a mennyiben még egyik vagy másik fegyintézetben külön tantermek nem volnának, törekedni fogok az imatermeket a tantermektől elkülöníteni. Ami Vukovics Sebő t. képviselő ur indítványát illeti: kérem a t. házat, ne méltóztassék