Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-283
283. országos ülés február K. 1871. 69 Végre még a t. ház figyelmébe ajánlom azt is, hogv a mig az élelmezést fizeti az állam a bérlőnek a szerződés alapján, viszont a szerződésnek alapján a fegyenezek munkája után egy bizonyos részt fizet a bérlő az államnak. így jut Munkácson az államnak 6 krajezár, Lipótváron 5 és fél krajezár, és illaván 8 és fél krajezár. Tehát ez is a 33 krajczárból levonásba veendő, ugy hogy a 33—35 krajezárról körülbelül 28 — 29 kriaszáll le. Ha ebből méltóztatnak azt levonni, a mi a fűtésre, világításra, és egyéb javításokra megy, ugy hiszem, hogy nem sokkal nagyobb a kiadás az országos fegyintézetekben, mint az egyes megyei fegyintézetekben. Váczon a fegyenezek munkája legtöbbet jövedelmez az államnak, t. i. 14 8 /io krajezárt; azóta, hogy ott a házikezelést hoztuk be. Én a házikezelést szándékozom behozni a többi fegyintézeteknél is, és csupán be akarom várni a Váczon behozott házi-kezelésnek eredményét, ós csakis azután, ha Váczon hasznosnak és czélszerünek fog az mutatkozni: fogom be hozni mindenütt. (Helyeslés.) Az eddigi eredmény kedvező, és e szerint jövőre nem szándékozom a bérbeadást, hanem csakis a házi-kezelés elvét követni. (Helyeslés.) Ezen fölvilágositással voltam bátor szolgálni a képviselő urnák, és bevárom további előadását, hogy további észrevételeimet megtehessem. (Helyeslés.) Kiss Miklós: T. ház ! Mindenekelőtt megjegyzem, hogy én nem intéztem formális interpellatiót, hanem csak e pontra fölvilágosítást kértem, hogy arra nézve indítványt tehessek. Engem a miniszter urnák előterjesztése teljesen és tökéletesen kielégített, és annak meghallása után nagyon megfoghatom, hogy 32 — 35 krajczárba belekerül egy rabnak tartása, ha abban a fa-, sőt még a ruha-illetmény is benfoglaltatik. Ezt annál inkább is értem, mert Temes megyében is, hol szintén, és szerintem nem helyesen, együtt kezeltetik az élelem és ruházat, mondom ott is egy rabra fordított költség, igy együttesen véve, 28 krajezárba kerül. E pontra tehát több kifogást nem tevén, én azt elfogadom; de kénytelen vagyok megjegyezni azt, hogy mégsem tartom szabatos eljárásnak, hogy ezen elkülönített különnemű kiadások igy összesittessenek, és helyesebbnek találnám: ha a jövőre a miniszter ur méltóztatnék a dolgot ugy módosítani, hogy minden egyes positiónál a könnyebb áttekintés és könnyebb ellenőrzés végett specialisáltatnának az egyes kiadások. Gonda László: T. ház! Legelső helyen kötelességemnek ismerem, fájdalmasan tiltakozást emelni oly nézet ellen, mely e házban az egyik előttem fölszólalt képviselő részéről nyilváníttatott, melyet a magyar törvényhozás jellemző vonásai közt nem örömest látnék lerajzolva : mintha uralkodó nézet kívánna lenni, nálunk a társadalom ellenségeire n8zve büntetni, üldözni, elnyomni ; nem pedig az emberiség méltánylása tekintetéből megnyerni őket, és kibékíteni a társadalommal, melyet mint ellenség megbántottak. [(Bál felől helyeslés.) Ennek kifejezése után én voltaképen elismerést kívánok szavazni az igazságügyminiszteriumnak azért, hogy a fegyintézet vagy a börtöuügybe némi betekintést engedett a törvényhozásnak. Tehát a mindenkor annyira kívánatos tisztánlátásnak előmozdítására kezdünk valamit tenni, értem azon közleményt, mely az országos fegyintézetek házszabályait és szolgálati utasításait megismerteti; és hozzászámitva a múlt időhöz a jelent, mégis valaminek kell tekinteni ezen közleményt. Ugyanis találkozunk benne azzal, hogy meg van határozva az országos fegyintézetek ezólja és hatásköre, bárha nem azon mérvek szerint is, melyeket mi kívánhatnánk; de bizonyos haladás mégis van az előbbihez képest. Ki van ugyanis mutatva: mennyi része van a tanításnak, mennyi része a dolgoztatásnak a fegyintézeti házszabályok között, és bár ezeket sem mondhatnám kielégítőknek, — mert mindenesetre ezen két eszme lesz előbb-utóbb uralkodóvá a fegyintézetek kezelése körül: munka és tanítás ; — mindamellett megvallom, hogy a múlt időkhöz képest, ebben a haladásnak kezdő lépését ismerem föl. Csak azon megjegyzést kell tennem, a mely nagyon nem illik ezen haladó lépés kezdetéhez, hogy kedvetlenül olvassa az ember a 10-ik lapon a 2-ik szám alatti jegyzetet, melyben ez mondatik: „a mindkét felekezetű protestánsok, úgyszintén az unitáriusok munkaszünetelési ünnepeik következők, úgymint: a három sátoros ünnep, azon különbséggel, hogy Magyarországon két-két nap, Erdélyben pedig három nap számíttatik ezekre. Az ember nem képes belátni, mire való Magyarországot Erdélytől még a sátoros ünnepnapok számára nézve is megkülönböztetni, épen a íegyintézetekben ? hanem igenis a t. háznak, a törvényhozásnak szóló figyelmeztetés van ebben; miért mulasztotta el még mindez ideg szőnyegre hozni azon javaslatot, mely szerint az ünnepek átalában vasárnapra átteendők volnának. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagyon megilletné ez azon tisztelt házat, mely a nemzetgazdászati közintézetek ügyében oly nemesen fölhevülni és lelkesedni szokott. A mint emiitóm, az előhaladó lépésnek kezdete ezen közlemény, melyről szóltam; de a folytatás az, melyet ezután kérek ; folytatását
